Dorogi István – A borok ára egyre jobban csúszik le

Dorogi István – A borok ára egyre jobban csúszik le

Dorogi István halk szavú, szerény tarcali borász, aki szinte nulla marketing tevékenységet folytat, ami a borok értékesítését és a pincészetét illeti. Ehhez képest borai mindig elkelnek a piacon, nem mellesleg francia és belga Michelin-csillagos éttermekben is szerepelnek a borlapon. Véleménye szerint a világban sokan Tokajt a borvidékek gyémántjának tartják, közben a tokaji borászok üveggyöngy árban értékesítik a borokat.

A „Tokaj, arcok és hitvallások” sorozatom új interjúja Dorogi Istvánnal folytatódik most.

Bevallom őszintén, annak ellenére, hogy már találkoztam a boraiddal, keveset tudok a Dorogi Testvérek Pincészetről, amelynek te vagy a tulajdonosa és borásza…

Első generációs borász vagyok, a pincészetem története 2000 környékén indult el közel fél hektáros szőlőterülettel, amit a szülőktől kaptam. Viszonylag dinamikusan és látványosan fejlődött a kezdeti időkben a birtok és a területeim nagysága, jelenleg 8 hektár saját szőlővel rendelkezem, illetve további 2,2 hektárt bérlek. De terveimben szerepel, hogy ezt a kis területet a jövőben meg fogom vásárolni. Ezzel így nagyságrendileg elérem azt a szintet, amit kézműves kisbirtokként, mind szemléletben, mind pedig átláthatóságban szeretnék művelni. Évjárat függően általában 5 és 15 ezer palackot készítek, de a friss telepítéseknek köszönhetően ez a szám a jövőben növekedni fog.

Volt esetleg olyan impulzus, ami hatott rád a kezdeti fázisban?

Akkor a Tokaji borvidék kizárólagos megmondó embere Szepsy István volt, a főirányzat pedig az aszú, így egyértelmű volt, hogy nekem is ebben az irányban kell haladnom. Minden az aszúszem termelésnek lett alávetve, egyrészt a termesztés technológia, másrészt pedig a furmint és hárslevelű mellé, korábban érő szőlőfajtákat is telepítettem: kövérszőlő, kabar, zéta, sárgamuskotály. A kezdeti időszak után egyre inkább a természetes vonulat vált érdekessé számomra. Most éppen bio átállás alatt vagyunk, ez szemlélet nagyon fontos számomra. Alapvetően úgy gondolom, hogy a minőség 90%-ban a szőlőben dől el, nagyon kevés beavatkozást alkalmazok, mivel a boraimban szeretném megőrizni, amit a szőlőben sikerült elérnem.

Milyen átalakulásokon mentek át készítés szempontjából a borok?

Az elején szinte kizárólag csak édes borokat készítettem, ezen belül az aszú volt a főcél. Nyilván az évjáratok nem minden esetben engedték meg, hogy aszúkat készítsek. Viszont a 2000-es évek közepétől, ahogyan a száraz borok egyre nagyobb teret kaptak a borvidéken, én is elkezdtem ezekkel foglalkozni.

Teljesen a saját borászatodból élsz meg?

Még másik két borászatnak is besegítek, egyik a Zombory, a másik pedig a Szóló. Velem ellentétben az utóbbi pincészet komoly hangsúlyt fektet a marketingre, így gyorsan bekerültek a köztudatba. Én elég rosszul adok el és a boraim is drágák, a kettő pedig összefügg. De azzal a fajta szemléletmóddal, ahogyan én művelem és készítem a boraimat, nem tudok olcsó lenni. Nem szeretek semmit sem elsietni, mivel nekem teljesen más az elképzelésem Tokajról és az itt készült borokról, mint sok más borásznak. Például még mielőtt értékesíteném a borokat, én időt hagyok számukra érlelésre a palackban. Továbbra is azt gondolom, hogy a termékpiramis csúcsa az aszú, hiszen botritiszes édes borokban Tokaj messze a világelső.

És hogyan látod a tokaji száraz borokat?

Szerencsére borvidéki szinten már eljutottunk arra a pontra, hogy a vezető furmintokat bármelyik asztalra nyugodtan le lehet tenni, és a világ más boraival szemben sem vallanak szégyent. Igaz, továbbra is azt gondolom róluk, hogy a világban messze nincsenek dobogós helyen. Nagyon rövid idő telt csak el amióta a borvidéken készítünk száraz borokat, így még nem ismerjük úgy a szőlőfajtát, ahogyan kellene. Bőven vannak még kiaknázatlan lehetőségek benne. Bár személy szerint nagyon szeretem a furmintot, de mindent összevetve, szerintem a szőlőfajta nem képes arra, hogy világszintű borokat adjon. Száraz bor tekintetében talán a hárslevelű jobb fajta lehet, igaz, bármiről is beszélni ezekkel kapcsolatban, még nagyon korai.

A mai beszélgetésben többször is említetted, hogy a boraid nem olcsók. Ez direkt koncepció?

Nem csak Magyarországon, hanem világviszonylatban is sokan Tokajt a borvidékek gyémántjának tartják. Ehhez képest üveggyöngy árban értékesítik a tokaji borászok a borokat, hektikus, kiszámíthatatlan árakon. Nálam két út van: vagy drágán tudom őket eladni, vagy egyáltalán nem értékesítem. Ha kishitűek vagyunk azzal kapcsolatban, hogy nem vagyunk képesek a borainkat magasabb áron, a valódi értékükön, presztízsborokként értékesíteni a piacon, akkor a világ nem fogja ezt magától elhinni. Hit és türelem kell ehhez, én például próbálom az eladási kényszer alól mentesíteni magam.

De nem mindenki teheti ezt meg…

Szerencsére én igen, hiszen mint előbb is említettem más forrásokból is származik jövedelmem. Aki viszont annyira szerencsés, hogy egy ilyen adottságú borvidéken dolgozhat és meg van az a szabadsága, hogy azt csináljon, amit szeretne, és nem oda pozícionálja árban a borait, ahová kell, az számomra bűn. Nem csak magával, hanem az egész borvidékkel szemben. Ennek megfelelően a világ is arra a polcra helyez bennünket, amire mi magunk mind kommunikációban, mind pedig árban rangsoroljuk magunkat. Sajnos jelenleg azt tapasztalom, hogy Tokaj árkategóriában nem a luxus termékek között szerepel.

Közben vannak olyan hangok is Magyarországon, hogy a tokaji borok túl vannak árazva…

Van ebben némi igazság, hiszen vannak olyan borok, amelyek nem feltétlenül érik meg azt a pénzt, amit elkérnek értük. A többség viszont alulárazott, és ez az ártendencia egy lefelé ívelő spirált mutat. Sok borászat eladási kényszerben van, a pincék tele vannak eladatlan borokkal, közben a termelés nagyon költséges. Valamilyen megoldást kell erre minél gyorsabban találni.

Van ötleted, hogy mit?   

Elsőre talán furcsán hangzik, és nem sokan engedhetik meg ezt maguknak, de szerintem Tokajban azoknak kellene dolgozniuk, akiknek meg van egy stabil anyagi hátterük és függetlenségük. Ezzel megszűnne az eladási kényszer. Másrészt nem minden Tokajban termett bornak kell tokaji néven gazdát találnia. Kevesebb bort kellene készíteni, de ha már belemerülünk a kérdéskörbe, fontos megemlítenem, hogy a bortörvény az édes boroknál, illetve aszúk terén nagyon megengedő lett. Van, akinek az a filozófiája, hogy ha viszonylag jó árban sok aszút tud előállítani, akkor legalább nagyon sok emberhez tud ez eljutni.

Az a sejtésem, hogy te másképpen vélekedsz erről, jól gondolom?  

Igen. Egyrészt számomra kétséges, hogy jó minőségű aszút lehet jó árban nagy mennyiségben készíteni, másrészt pedig véleményem szerint inkább a kiváló aszúk készítésére kell koncentrálni, és nem baj, ha az nem jut el mindenkihez.

Miért baj az, ha több emberhez eljut az aszú?

Nem mindenki jár luxus kocsival és kaviárt sem eszik naponta mindenki. Tokaj akkor tud előrelépni, ha luxus márkaként lesz kezelve. Jelenleg pár ezer forintért már kapható dűlős-bor, illetve aszú a polcokon, nem gondolom, hogy ez a megfelelő irány. Ha körbe nézünk a világ presztízs borvidékein, nem ezt tapasztaljuk. Sajnos árban és minőségben is még mindig nagy a szórás Tokajban, arról nem beszélve, hogy a borvidék nem rendelkezik egy egységes, jól beazonosítható arculattal. Az viszont tagadhatatlan, hogy tényleg nagyon sokat fejlődött a tokaji bor. A gond az, hogy nincs egy stabil lábakon álló, nagyon megbízható alap, ami olyan áron kapható, amiből lehet építkezni.

Mivel szembesülsz kis pincészetként a borvidéken?

Hiányzik az a következetes, aprólékos marketing, ami megvan más borvidéken a világban. Tudom, már elcsépelt mondat, de a tokaji bor csak Magyarországon világhírű, közben a nagyvilág alig ismeri. Csak példaként: az osztrák bor világszerte már fogalom, és viszonylag jó áron New Yorktól Tokióig minden étterem borlapján szerepel. Sajnos ez a mi borainkról nem elmondható. Az osztrák zöldveltelini marketingben, ismertségben és elfogadottságban fényévekre van a tokaji furminttól. Pedig a hárslevelűvel vagy a furminttal is megoldható lenne ez, csak nem látom, hogy a kivitelezése megfelelő módon történne. Iszonyú sok pénz folyt be marketing célokra, készültek mindenféle tanulmányok, de mintha a konzekvenciákat senki sem vonta volna le. A borok ára közben egyre jobban csúszik le. Most azt látom, hogy amitől a világban évszázadokon keresztül elismert volt Tokaj, az háttérbe szorult. Az aszú kommunikációban és főirányzatként eltűnt, helyette pedig egyre fontosabb szerepet kap a furmint és a száraz bor. Ez számomra érthetetlen, hiszen ennek következményeként az emberek egyre jobban elfelejtik az aszút.

Mások erre meg azt mondanák, hogy az édes borok iránt világszerte egyre kevesebb az érdeklődés…

Tokaj-Hegyalján jó évjáratban nagyjából másfél millió palack 6 puttonyos aszú készül. Egy ilyen mini borvidéken, egy ilyen csekély mennyiségnek lehet gazdát találni a világban. Nem hiszem, hogy megfelelő stratégiával ez gondot kell, hogy jelentsen. Ehhez képest azt látom, hogy a borvidék szeretné követni a száraz borok divatját, közben nem követni, hanem diktálni és felépíteni kellene a divatot. Kicsit fordítva ülünk a lovon.

Látom, egyre nagyobb hangsúlyt kap a pezsgőkészítés a borvidéken, te még nem gondolkodtál ezen? 

Nem zárom ki, hogy esetleg valamikor a jövőben ezt is készítsek. Nem a pezsgő fogja kihúzni a borvidéket a slamasztikából, viszont véleményem szerint, ha valaki kellő tudással, alázattal és igényességgel készíti, akkor van létjogosultsága a pezsgőnek Tokaj-Hegyalján. Akár úgy, mint a vörös bornak is.

Szerinted mi a véleménye Tokaj-Hegyaljáról egy ide látogató vendégeknek?

Azt tapasztalom, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a borvidék iránt és szinte mindenki pozitív élményekkel távozik. Nyilván vannak olyan dolgok, amiket mi termelők, vendéglátósok, borászok másképpen élünk meg belülről, de minden gondra lehet valamilyen megoldást találni. Az esetleges nehézségeket vagy belső vitákat viszont fontos, hogy mi belülről tudjuk kezelni. De nem szabad elfelejteni, hogy egy prosperáló borvidékhez az is kell, hogy az életszínvonal is emelkedjen, és a lakosok ne küzdjenek napi gondokkal. Amíg a sárga csekkeket tologatják az emberek, és nyáron azért dolgoznak, hogy a téli tüzelő meglegyen, addig lehet bármilyen kiváló is egy bor…

A „Tokaj, arcok és hitvallások” sorozatom további interjúi:

 


Related Posts

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attila – Tokaj vagy Furmint?

Fiáth Attilával ültem le egy kávé mellé, és ha a világot nem is váltottuk meg, de pár kényes téma szóba került: Tokaj, furmint, borstratégia, „botcsinálta” szakértők, és persze a kézművességet sem hagytuk szó nélkül. Attila tanulmányait Budapesten, Cambridge-ben és a Harvard Business School-on végezte. 2012-ben […]

Fiáth Attila – Senki nem akar darázsfészekbe nyúlni

Fiáth Attila – Senki nem akar darázsfészekbe nyúlni

A világot nem váltottuk meg, de akarva, akaratlanul komoly vitákat és indulatokat sikerült keltenünk a szakmában. Egy éves lett a Fiáth Attilával készített interjúm, úgyhogy ismét találkoztunk egy kávé mellett és ott folytattuk a beszélgetésünket, ahol abbahagytuk, némelyik gondolatot pedig tovább boncoltuk. Annyi biztos: a […]



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!
Inline
HA TETSZETT, AKKOR FACEBOOKON IS KÖVETHETED A WINEARTCULTURE OLDALÁT! KÖSZÖNÖM!