A siker nem jogosít fel borvidékek leértékelésére

Kevés nagyobb szakmai siker létezik egy magyar borászat számára, mint amikor egy nemzetközi borversenyen a világ legjobbjai közé kerül. Amikor egy magyar vörösbor másodszor is elnyeri a világ legjobb vörösborának járó elismerést a Concours Mondial de Bruxelles versenyén, arra nemcsak az adott pincészet – jelen esetben a Jammertal Borbirtok –, hanem az egész magyar borágazat büszke lehet.

Tokaj és Eger „C kategóriás” borvidék?

Éppen ezért különösen érthetetlen és csalódást keltő, hogy a sikert követően nem a magyar bor közös értékeiről, hanem más hazai borvidékek leminősítéséről kezdett szólni a nyilvános kommunikáció. A Jammertal Borbirtok tulajdonosának nyilatkozatai – amelyekben történelmi magyar borvidékeket kategorizált, Tokajt és Egert „C kategóriás” borvidéknek nevezte, Pannonhalmáról pedig ennél is súlyosabb kijelentést tett – nem egyszerűen provokatív megnyilvánulások. Ezek olyan kijelentések, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg a magyar borászat egyik legfontosabb érdekét: az együttműködést.

A borvilágban természetesen helye van a szakmai vitáknak. Lehet más véleményünk a fajtákról, a borstílusokról, a termőhelyekről vagy akár egy-egy borvidék jövőjéről. A szakmai diskurzus ettől fejlődik. Az azonban egészen más, amikor valaki saját sikerére hivatkozva egész borvidékeket minősít le, figyelmen kívül hagyva azok évszázados hagyományait, kiemelkedő borászait és nemzetközi eredményeit. Tokaj a világ egyik legismertebb történelmi borvidéke, az UNESCO világörökség része. Eger a magyar vörösborkultúra egyik meghatározó központja, amely az elmúlt évtizedben látványos minőségi fejlődésen ment keresztül. Pannonhalma ugyan kisebb borvidék, de számos kiváló pincészet dolgozik ott magas szakmai színvonalon. Ezekről a borvidékekről lehet vitatkozni, de egyetlen lesöprő minősítéssel elintézni őket nem megalapozott szakmai álláspont, hanem egyszerű szakmaiatlanság.

Különösen szomorú, hogy a nyilvánosságban kibontakozó vitában több ismert szakember is megfogalmazta kritikáját, amelyre a tulajdonos nem a szakmai párbeszéd eszközeivel reagált. Egy olyan ágazatban, ahol amúgy is kevés az egység, az ilyen kommunikáció csak tovább mélyíti a meglévő törésvonalakat. Még nagyobb probléma azonban, hogy ismét bebizonyosodott: a magyar borászat egyik legnagyobb gyengesége továbbra is a belső megosztottság. Miközben a világ vezető bortermelő országai közösen építik saját nemzeti bormárkájukat, Magyarországon újra és újra egymás hitelességét próbáljuk megkérdőjelezni. Pedig a nemzetközi piacon nem Tokaj, Villány, Eger vagy Pannonhalma versenyez egymással. Ott Magyarország versenyez Franciaországgal, Olaszországgal, Spanyolországgal vagy Ausztriával.

A Jammertal Borbirtok sikere elismerést érdemel, kommunikációja azonban komoly kérdéseket vet fel

A külföldi fogyasztó számára nem az a kérdés, hogy Villány jobb-e Tokajnál vagy Egernél. Ő egyszerűen magyar bort szeretne megismerni. Minden olyan nyilatkozat, amely a hazai borvidékeket egymás ellen fordítja, végső soron a magyar bor egészének árt. Érdemes azt is felismerni, hogy egy borvidék tekintélyét nem egyetlen bor vagy egyetlen pincészet sikere alapozza meg. Bármilyen kivételes eredmény is egy világbajnoki cím, önmagában nem épít fel egy borvidéket. Egy borvidék presztízsét a folyamatos, kiszámítható és széles körű minőség teremti meg. Nem egy aranyérem, hanem számtalan kiváló bor. Nem egy világbajnok tétel, hanem évtizedeken át magas színvonalon dolgozó borászok közössége. Villány nem egyetlen pincészet sikere miatt vált meghatározó magyar borvidékké. Hírnevét olyan borászok generációi alapozták meg, akik hosszú évtizedeken keresztül következetes munkával építették fel a borvidék rangját. Ugyanez igaz Tokajra, Egerre, Somlóra, Badacsonyra vagy bármely más magyar borvidékre is. Egyetlen birtok sem azonos egy teljes borvidékkel, ahogyan egyetlen borász sem beszélhet annak kizárólagos képviselőjeként.

A valódi nagyság nemcsak abban mutatkozik meg, hogy valaki képes világszínvonalú bort készíteni. Legalább ennyire fontos az is, hogy miként viselkedik a siker után. A nemzetközi élvonal legnagyobb pincészetei nem más borvidékek lebecsülésével építik saját tekintélyüket. Ellenkezőleg: tisztelettel beszélnek versenytársaikról, mert tudják, hogy saját hitelességük is ezen múlik. A Jammertal Borbirtok kivételes nemzetközi sikere megérdemli az elismerést. A sikert követő kommunikáció azonban komoly kérdéseket vet fel. Egy olyan időszakban, amikor a magyar borászatnak minden eddiginél nagyobb szüksége lenne az összefogásra, a kölcsönös tiszteletre és a közös értékek képviseletére, különösen káros, ha egy kiemelkedő eredményből belső megosztottság születik. Éppen ezért minden olyan nyilatkozat, amely a hazai borvidékeket egymás ellen fordítja, végső soron nem egy-egy borvidéknek, hanem a teljes magyar borászatnak okoz kárt.

Végezetül, hogy végül miért született meg ez a rövid írás: sokáig gondolkodtam, hogy érdemes-e az ügy kapcsán kulturáltan leírni a véleményemet. Először nem akartam, így inkább felhívtam a borászatot, pontosabban a szőlészeti igazgatót és a borászt is, hogy elmondjam a véleményemet. Aztán olvasva Németh Ági cikkét, amelyben Dr. Szűcs Róbert úgy látja, hogy a kikerült videó és a kommentekre adott reakciója is teljesen rendben van, megváltoztatta az álláspontomat, és kötelességemnek éreztem néhány mondatban leírni a gondolataimat.

Borítókép forrása: Jammertal Borbirtok Youtube csatorna