Kamocsay Ákos: Ilyen évjárattal még nem találkoztam

A szélsőséges időjárás, a rendkívüli szárazság és a 40 Celsius-fok körüli hőmérsékletek komoly kihívás elé állították idén a Neszmélyi borvidék szőlőtermelőit. A Hilltopnál ugyanakkor úgy látják, hogy a mennyiségi veszteségek ellenére megfelelő minőségű borokat tudnak készíteni. A 2026-os évjáratról, a klímaváltozás hatásairól, az öntözés szükségességéről, az angliai piac elvárásairól, valamint a változó fogyasztói trendekről beszélgettem Kamocsay Ákossal, (az Év Borásza 1997-ben Angliában, az Év Bortermelője 1999-ben Magyarországon), a Hilltop Borbirtok társtulajdonosa és borászával.

Milyen évjáratot hozott 2026 Neszmélyen, és mit tapasztaltatok a Hilltop ültetvényein?

Elöljáróban el kell mondanom, hogy ez az 57. szüretem, viszont ilyennel még soha életemben nem találkoztam, mint az idei évjárat. Téli csapadékból sem volt igazán elegendő: számításaink szerint nagyjából a harmada esett annak, amennyinek normális körülmények között kellett volna, és erre jött rá az óriási szárazság. Ennek hatása a szőlőfürtökön is látható. Nagyon érdekes ugyanakkor, hogy mennyire változó a kép a talajösszetétel függvényében. Van, ahol alig látszik a fürtökön, hogy milyen kevés csapadék esett, máshol viszont nagyon is szembetűnő a szárazság hatása. A lényerés mindenképpen kevesebb annál, mint ami normális körülmények között szokott lenni. Komoly, akár 35 Celsius-fok fölötti hőmérsékletek is voltak, ilyenkor pedig a szőlő életműködése gyakorlatilag leáll, és ezzel együtt a cukorképződés is visszaesik. Sajnos sok ilyen napunk volt. Idén megtanultuk a „hőkupola” kifejezést is, amit korábban soha életemben nem hallottam, mostanra viszont általános fogalommá vált. A tartós, 40 fok körüli hőmérsékletek pedig egyáltalán nem tettek jót a szőlőnek.

Mindezek után milyen minőségre lehet számítani a 2026-os évjárattól? A mennyiségi problémák mellett hogyan alakul a borok minősége?

Alapjában véve azt tudom mondani, hogy a termésünk és a lényerés is kevesebb, ugyanakkor az idei évjáratból a célnak megfelelő minőségeket tudtunk szüretelni. Extra, különleges nagy évjáratra idén nem kell számítani, ettől függetlenül a forgalmi boraink jó részét jó minőségben tudjuk majd elkészíteni. Az Irsai Olivérrel kezdtük a szüretet, és az első benyomás meglehetősen ijesztő volt, amikor szemügyre vettük a mustokat. Aztán a legnagyobb örömünkre és meglepetésünkre, amikor elkezdtük erjeszteni, egyszer csak kinyíltak, és egészen kiváló illat- és aromavilágot sikerült az Irsai Olivérből nyerni. Belőle mindig célunk egy jó ivású, kellemes, kedves bort készíteni, és úgy tűnik, hogy idén is tökéletesen megfelel a szőlőminőség ehhez. A legtöbb középkategóriás, nagyobb mennyiségben készülő boraink – például az angliai exportra szánt tételek – úgy tűnik, hogy azt a minőséget fogják tudni produkálni, amire szükségünk van.

Az angliai piac bizonyos szempontból más elvárásokat is támaszt. Mennyire befolyásolja a borok stílusát az ottani piac?

Nagyon érdekes például az angliai export esete, hiszen egyre fontosabb az alacsony alkoholtartalom. Egyrészt a megváltozott fogyasztási szokások miatt, másrészt pedig azért, mert az angliai behozatalnál az adót az alkoholtartalom alapján kell újabban megfizetni. Nem mindegy tehát, hogy 12–13 vagy 11 alkoholfokkal szállítunk bort. Az igény inkább az, hogy alacsonyabb alkoholtartalmú borokat szállítsunk, amit az idei évjáratban könnyebben is tudunk produkálni.

Hol tart most a szüret a Hilltop Borbirtoknál, és mikor fejezitek be?

Már csak néhány ültetvényünk van hátra. Talán egy-két olyan terület is akad, amely akár az extra, de legalábbis a jó minőségek közé lesz sorolható. Ezen kívül két ültetvényen még az olaszrizlingjeink vannak hátra. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy talán a hét végére vagy a jövő hét elejére be tudjuk fejezni a szüretet. Ez fantasztikus és egyben meglepő is, hiszen korábban már az is rendkívül korainak számított, amikor szeptember közepére be tudtuk fejezni a szüretet. Most úgy tűnik, hogy szeptember első hetében végzünk.

A szárazság hatása minden ültetvényen egyformán jelentkezik, vagy vannak olyan területek, amelyek jobban viselik ezt a szélsőséges időjárást?

A területektől is függ természetesen. Az egyik fontos szempont, hogy az ültetvényeink nagy része nem fiatal. Azok a fiatal ültetvények, amelyeket nemrég telepítettünk és nemrég fordultak termőre, nehezebben viselik ezt az időszakot. Az idősebb ültetvények viszont, ahol mélyebbre hatoltak a gyökerek, valamivel könnyebben, illetve jobban viselik a szárazságot. A lombozat nagyjából rendben volt, amin azonban komolyan el kell gondolkodnunk, az a szőlő öntözésének megvalósítása.

Ez azt is jelentheti, hogy a klímaváltozás miatt a jövőben már az új telepítéseknél is alapvető szempont lesz az öntözés?

Ezen nagyon komolyan el kell gondolkodni, és nagyon komoly erőket kell ebbe fektetni. Most mi is elég sok ültetvényt igyekszünk lecserélni: kivágjuk a régieket, majd helyettük újakat szeretnénk telepíteni, természetesen egy kisebb pihentetési időszak után. Ez a folyamat nálunk most is zajlik. Viszont komolyan elgondolkodunk azon, hogy a várható klímaváltozás mellett szabad-e egyáltalán öntözés nélkül szőlőt telepíteni.

Milyen szőlőfajtákban gondolkodtok az új telepítéseknél?

Olyan fajtákban, amelyeket jól tudunk eladni. Például szürkebarátot mindenképpen fogunk telepíteni. Ez a fajta számomra teljesen felfoghatatlan okból Magyarországon egyáltalán nem keresett, miközben Angliába meglehetősen komoly mennyiséget tudunk belőle exportálni. Ha visszagondolunk a szocializmus időszakára, szinte nem volt olyan étterem Magyarországon, ahol ne ugyanaz a borválaszték lett volna, amelynek egyik fő eleme a badacsonyi félédes szürkebarát volt. Annak ellenére, hogy sokszínű, kellemes és finom borokat lehet készíteni belőle, sajnos mégsem népszerű. Nem véletlenül vagyok én is partnere annak a Badacsonytördemicen létrehozott kezdeményezésnek, a Szürkebarát Párbajnak, amelyet most már második éve rendeztek meg. Itt a badacsonyi borászok jelennek meg a szürkebarátjaikkal, velük párhuzamosan pedig az ország több borvidékéről is érkeznek termelők különböző stílusú szürkebarátokkal. Nagyon érdekes borászati rácsodálkozások vannak egymás boraira: milyen kellemesek, milyen finomak és milyen jók tudnak lenni. Ennek éppen az lenne a célja, hogy ezt a fajtát újra népszerűbbé tegyük Magyarországon is.

Jelentős különbséget tapasztalsz a magyar és a külföldi piac között, nemcsak a szürkebarát, hanem általában a magyar borok megítélése és kereslete tekintetében is?

Azt gondolom, hogy igen. Sok próbálkozás volt, sok gondolat fogalmazódott meg magyar bormarketing szempontból, az ország borainak imázsát, illetve a külföldre kerülő borok választékát és stílusát illetően. Véleményem szerint a legtöbb ilyen elgondolás nem volt következetes, és nem is vitték végig. Ezen a területen nagyon sok tennivalónk van még. A bor amúgy is meglehetősen válságos időszakban van, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is, ugyanakkor Magyarország tevékenységéből mindig is hiányzott a következetesség.

Ha már a piacról és a fogyasztói trendekről beszélünk: mire vagytok a legbüszkébbek az elmúlt időszakból a Hilltopnál?

A különböző borversenyeken elért eredmények természetesen fontosak. Mi viszont nem úgy hozzuk forgalomba a borainkat, hogy telerakjuk őket plecsnikkel, és azt mutatjuk hány aranyérmet szereztek, majd ezzel próbáljuk eladni őket. Ettől függetlenül az eredmények fontos visszajelzést jelentenek egyrészt a borásznak, a csapatnak, másrészt pedig a fogyasztók számára is. Ha valakinek a bora jól szerepel egy komoly borversenyen, az azért valamennyire beépül a fogyasztók tudatába. Nagyon büszkék voltunk például arra, hogy az idei Országos Borversenyen a mi rozénkat választották a Nagyközönség borának. Ez szerintem egy nagyon jó dolog, mert azt tapasztaljuk, hogy azok a borok kezdenek népszerűvé válni a fogyasztók körében, amelyek könnyebbek, frissebbek, illatosabbak és könnyen ihatók.

A rozé kapcsán nemrég arról írtam, hogy a borvilágnak kevesebb elitizmusra lenne szüksége. A Sziget Fesztivál tapasztalatai ezt mennyire igazolják vissza?

Teljes mértékben. Nagyon jó visszajelzés volt, hogy az idei Sziget Fesztiválon a mi Irsai Olivérünk lett az egyik kiemelt bor, de a Közönségborának választott rozé is bekerült a fesztivál kínálatába. Érdekes volt, hogy az előzetes információk szerint a Sziget szervezői a megrendeléskor 70 százalékban fehérborra és 30 százalékban rozéra számítottak, ez viszont menet közben nagyon megváltozott. Végül nem 70–30 százalékban fogyott a fehérbor és a rozé, hanem közel 50–50 százalékban.

Az elmúlt időszakban a Hilltop más szempontból is komoly elismerés előtt áll. A Bor és Piac ismét meghirdette a Legszebb Magyar Szőlőbirtok versenyt. Mit jelent számotokra, hogy ismét bekerültetek a legjobbak közé?

Az olvasók szavazatai alapján kis-, közép- és nagybirtok kategóriában a három legtöbb szavazatot kapó birtok kerül be a döntőbe, majd ezeket a birtokokat egy szakmai zsűri személyesen is meglátogatja, és végül a zsűri dönt az első, második és harmadik helyezésről. Rólunk is készült írás és kisfilm, és a jelenlegi információk szerint szeptember 24-én lesz az eredményhirdetés. Mi korábban, 2018-ban már megnyertük ezt a címet, és akkor öt évig nem lehetett újra indulni. Tavaly másodikok lettünk, idén pedig ismét bekerültünk a legjobb háromba. Természetesen reménykedünk, de az eredményre szeptember 24-ig várnunk kell. Ezek most röviden a jó hírek, amelyek az életünkben zajlanak. Közben pedig természetesen igyekszünk továbbra is jó borokat készíteni.

Az idei nehéz évjárat ellenére tehát a következő időszak ellátása biztosított?

Igen. A borválasztékunkhoz szükséges minőség és mennyiség rendelkezésre áll. Éppen ezért csináltunk egy teljes felmérést a csapattal arról, hogyan tudjuk biztosítani – mind mennyiségben, mind minőségben – a következő évben a borforgalmunkat. Úgy tűnik, hogy még a prémium minőséget is egész évben tudjuk majd biztosítani. Tavaly ugyanis jó termésünk volt, így a 2025-ös évjárat boraival kiegészítve a prémium mennyiségünk is biztosítva lesz 2027-ben.

Borítókép: Hilltop Borbirtok