Tokaj, amikor arcon köpjük saját magunkat

Film készült – a Visit Hungary megbízásából – a CNBC számára a Tokaji borvidékről. Csak egy újabb példa arra, hogy hiába van pénz bármilyen projektre, ha nincs mögötte gondolat, ötlet és professzionalizmus. A film végén egy hajóról vörösborral koccintani a Tokaji borvidékre pedig több mint bicskanyitogató gondolat.

Tóth Máté - lendületből arcon csapjuk magunkat

„Ha egy nemzetközi promóciós filmben ennyire balfaszul tudjuk prezentálni Tokajt, akkor aligha csodálkozhatunk azon, hogy a fogyasztók továbbra sem tudnak azonosulni a borvidék értékeivel. A CNBC a Visit Hungaryvel együttműködésben készített egy kisfilmet Tokajról. Gyönyörű képek, remek koncepció, profi kivitelezés. Épp ilyenre van szükségünk. Ezért nem értem, hogyan lehetett a forgatókönyv narratíváját már az alapoknál ennyire elrontani. A filmben többször is megjelenik vörösbor, miközben aszú nincs bemutatva. Megtanuljuk a Pinot Noir-on keresztül, hogy mi is a „Tokaj effect”. Furcsa, de rendben, a száraz borok szerepét szeretnénk erősíteni, ami jó irány a bizonytalan fogyasztók esetében. Amikor a film végén a két szereplő egy gyönyörű hajós jelenetben összefoglalja az élményeit, vörösborral koccintanak. Itt pattantam el egy kicsit. Miért nem elég jók a világ első védett borvidékének saját termékei Tokaj illusztrálására? Amikor a Visit Hungary megkeresett bennünket, hogy biztosítsunk forgatási helyszínt, eszembe sem jutott megkérdezni, hogy jut-e hely a filmben az aszúnak. Ha tudom, hogy nem, akkor egyből javasoltam volna a csavart fagyit és az aszús kolbászt. Mi, termelők folyamatosan Tokaj nemzetközi pozicionálásának, a közös marketingnek és a fogyasztók edukációjának fontosságáról papolunk. Aztán amikor végre kapunk egy lehetőséget, lendületből arcon csapjuk magunkat.” – fakadt ki teljesen érthetően nyilvános Facebook-bejegyzésében Tóth Máté, a tokaji Gróf Degenfeld Szőlőbirtok ügyvezető igazgatója.

A filmnek még csak töredékében sem sikerült megjelenítenie és bemutatnia a borvidéket, hanem sokkal inkább a két főszereplő influenszer – bár a szó leírásától is kiráz a hideg – reklámozza magát, mintsem a Tokaji borvidéket. Pedig Tokajról bizony lenne mit mesélni. Helyette ezzel a filmmel arcon köptük saját magunkat, a borvidék identitását, hagyományait és kultúráját. Mert egy nemzetközi promóciós filmnek nem pusztán az a feladata, hogy szép tájakat, hangulatos vendéglátóhelyeket és mosolygó embereket mutasson. Ennél jóval többről kellene szólnia: identitást kellene közvetítenie, értékeket kellene felmutatnia, és mindenekelőtt világossá kellene tennie, hogy az adott borvidék mitől egyedi és megismételhetetlen. Egy ilyen film nem egyszerű turisztikai képeslap, hanem egyben pozicionálási eszköz is.

Tokaj és a magyar valóság

Ehhez képest mit lát a nemzetközi közönség: egy gyönyörű borvidéket, két influenszert, néhány hangulatos jelenetet és a végén egy vörösboros koccintást. És mi marad meg mindebből a nézőben, mi az az egyetlen gondolat, amelyet hazavisz magával? Ezt a tartalmat szinte bármelyik másik borvidékre rá lehetne húzni, és éppen az marad ki belőle, ami miatt Tokajnak egyáltalán értelme van a nemzetközi kommunikációban. Tokajnak van saját története, saját identitása, saját elismert borkultúrája. Ha mindezt nem tudjuk vagy nem akarjuk felmutatni, akkor nem a nemzetközi közönséggel van a probléma, hanem velünk. A legszomorúbb az egészben, hogy miközben évek óta arról beszélünk, Tokajt újra fel kellene helyezni a nemzetközi bortérképre, egy ilyen lehetőségnél mi magunk mossuk el azokat a kontúrokat, amelyek alapján a világnak egyáltalán fel kellene ismernie. Nem az a baj, hogy Tokajban vörösbor is készül, hanem az a baj, ha egy Tokajról szóló nemzetközi filmben már mi magunk sem tudjuk eldönteni, mit kellene megmutatnunk a világnak. Ez egy igazán szomorú történet, mondhatni a magyar valóság…

„Ott voltam a hajón a forgatás teljes időtartama alatt (én vezettem). Még az elején felajánlottam, hogy hozok bort, furmintot vagy aszút és poharakat, de elzárkóztak tőle. Az operatőr többször kérdezte a többieket, hogy mi a koncepció és miért vörösbor. Senki nem kapott választ a kérdésére. Az egészben az az egyik legfurcsább pont, hogy a filmben szereplő fickó egy social media videójában éppen a furmintot mint legizgalmasabb magyar szőlőfajtát emlegeti.” – írta megjegyzésként Tóth Máté bejegyzéséhez Nánai Norbert.

Félreértések elkerülése végett: nem azzal van gondom, hogy vörösbor is bemutatásra került, hiszen Tokaj sokszínű, sőt, szerény véleményem szerint talán a legjobb magyar pinot noir is időnként éppen a borvidéken készül. Sokkal inkább az a gondom, hogy az aszúról egy szó sem esett, a legvégén pedig a „Cheers to Tokaj” mondat kíséretében éppen vörösborral koccintanak az influenszerek. Lezárásként még két gondolat: el sem tudom például képzelni, hogy komoly állami pénzekből készítenének az osztrákok egy filmet Wachauról, és a Grüner Veltliner nem kerülne említésre. Másrészt ez a Tokaji borvidékről szóló film is jól tükrözi azt, ami a rendszerváltás után a mai napig jellemezte a magyar bormarketinget: a vízió hiánya.

Borítókép: a film utolsó jelenete