Gasztronómia
post-authorNémeti Sándor
2023. január 31.

A világhírű sorrentói citrom története

post

A sorrentói citrom termesztési módszerének és tulajdonoságainak köszönhetően eltér a másik világhírű, a közeli Amalfiban termelt citromtól. A „Femminello” vagy „sorrentói ovális”-ként is ismert fajtát a belőle készült világhírű likőrnek, a Limoncellonak köszönhetően sokan ismerik és szeretik. A 2000-ben OFJ (Oltalom alatt álló földrajzi jelzés) minősítést kapott fajtának az íze és az illata teljesen eltér a többi citromtól. A gazdag aromákkal és vastag hússal rendelkező sorrentói citrom akár nyersen is ehető, nem mellesleg az illóolajban gazdag héja reszelni is kiváló. Nem véletlenül annyira közkedvelt alapanyag a cukrászatban is.  

Története

Az Európai Unióban 9 földrajzi eredetvédettséget élvező citromfajta létezik, ebből hat Olaszországban található, köztük a sorrentói citrom is. Termesztése, ahogyan ez a történelmi dokumentumokban is olvasható, ősi múltra tekint vissza. Egyes vélemények szerint a citromot a Krisztus előtti első században a zsidók hozták Campaniába, akik számára rituális értékkel bírt. Mindenesetre, ahogyan ezt a Pompeii és Herculaneum ókori városaiban feltárt számos freskó és mozaik is bizonyítja, a citromot ősidők óta használják a régióban. A 600-as évekig több dokumentum és műalkotás dokumentálja a termesztését és felhasználását, legfőképpen Sorrento és Massa Lubrense közötti területre vonatkozóan. A mára már világhírűvé vált citrom olyan írók műveiben is említésre kerül, mint például Sorrentine Torquato Tasso, Giovanni Pontano és Giambattista della Porta. Annyi bizonyos, hogy ez a citrusféle hihetetlenül jól akklimatizálódott Campania klímájához, olyannyira, hogy mára elképzelhetetlen lenne ez a gyönyörű és bájos terület illatos citromkertjei nélkül. A helyiek nagyon ragaszkodnak a citromhoz, szinte nincs olyan család, amelynek nem lenne kisebb-nagyobb területe, amelyen ezzel foglalkozna. Egyébként a Sorrento-félszigeten, Sorrento és Massalubrense között az első speciális citromligeteket a jezsuita szerzetesek hozták létre 1600-ban.

sorrentói citromForrás: Il giornale del cibo

Művelése és hasznosítása

A sorrentói citrom közepesen nagy, nagyon illatos, húsa pedig különösen lédús. Ma közel 600 hektáron a Sorrento-félsziget összes településén és Capri szigetén is termesztik, legjobb termése pedig tavasztól ősz végéig születik. Művelése, mint az a bevezetőben is említésre került, teljes mértékben eltér az Amalfiban termelt fajtáitól. Ehhez egy különleges szalma szőnyeget használnak, amit speciális tartóoszlopokra helyeznek. Ezt emelik a fák tetejére, hogy eltakarják és megvédjék ezeknek a tetejét a hidegtől, így meghosszabbítják az érési fázist, ami garantálja, hogy a citrom nem lesz éretlen. Ez a speciális termesztés a legelterjedtebb a régióban, és nagyjából a 40%-át teszi ki. Mára ezeket sok helyen praktikusabb műanyag hálók váltották fel, amelyek jobban megfelelnek a környék meredekebb lejtőinek.

A citromfajta már a múlt században is jó hírnévnek örvendett, ekkor főleg Angliába került exportálásra. A citromból ma is mérsékelt mennyiséget exportálnak az európai piacokra, elsősorban a német és az angolra, a termés nagy része viszont a hazai piacra van fenntartva: 40%-át friss fogyasztásra, a fennmaradó 60%-ot pedig a szintén híres Limoncello likőr készítéséhez használják fel.

A magas keresletének, illetve a nagyra értékelt tulajdonságainak köszönhetően az ára határozottabban magasabb, sőt, néha a duplája a hagyományos citroméhoz képest. A sorrentói citrom rendkívül gazdag C-vitaminban (100 grammonként 38 gramm), valamint kalciumban, foszforban, vasban, nátriumban, káliumban és mangánban. Komoly méregtelenítő és antioxidáns hatással rendelkezik, erősíti a keringési rendszert, de hányingerre is kiváló. Azon területeken ahol termesztik, leginkább a gasztronómiában kap szerepet. Például előételekben, tésztaételekben, főételekben, köretekben, vagy desszertekben, akárcsak a Limoncelloban.

Limoncello története és receptje

A frissítő Limoncello likőrt a sorrentói citrom héjából készítik, cukorral, vízzel és alkohollal. Leginkább vacsora után, de valójában bármilyen étkezés után is fogyasztják. A Campari után a Limoncello a második legnépszerűbb ital Olaszországban. Ami az eredetét illeti, három történet létezik. Egyes sorrentóiak azt állítják, hogy régebben az ő vidékükön találták fel, és a nemesek kínálták vele az illusztris vendégeiket. Az amalfiak viszont azt állítják, hogy a középkorban találták fel, és a gazdák illetve a halászok fogyasztották reggelente, hogy leküzdjék a hideg időjárást. A leghihetőbb történet szerint Maria Antonia Farace készítette első alkalommal a 20. század elején. A nő egy kis hotel tulajdonosa volt Capriban, és a kertje tele volt citrommal és naranccsal, amiből Limoncellót készített, hogy megkínálhassa a vendégeit. Fia, Massimo Canale jegyezte végül be a márkát 1988-ban.

sorrentói citromForrás: Italia.it

Hozzávalók:

  • 5 db bio citrom
  • 500 ml 95%-os tisztaságú alkohol
  • 600 g cukor
  • 750 ml víz

Elkészítési mód:

A citromokat alaposan megmossuk, konyharuhával szárazra töröljük, majd meghámozzuk. Ráöntjük a héjára az alkoholt, és hermetikusan lezárjuk egy üvegedénybe, majd 30 napig hűvös, sötét helyen tároljuk. Ha eltelt a 30 nap elkészítjük a szirupot. Ehhez felforraljuk a vizet és a cukrot, majd hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, adjuk hozzá a szirupot az edényben lévő alkoholos citromhéjhoz, és jó alaposan rázzuk fel. Hagyjuk állni további 40 napig. Ezek után rázzuk fel az üveget, szűrjük le az italt, majd töltsük palackba. A Limoncellót hűtőszekrényben tároljuk, majd fogyasszuk mértékkel.

Borítókép: unsplash

Ez is érdekelhet

Gasztroturizmus
Hírek - programok
Hírek - programok

Bűbájos Hétvége Tarcalon

2021. szeptember 01.
Bor
Bor teszt-értékelés

Kikacsintás Fertőmeggyesre

2021. június 03.
Bor
Bor teszt-értékelés
Gasztronómia interjú

Küldj egy üzenetet!