Eger, legendák nyomában: a Nagy-Eged hegy

A múlt évben megkezdett, a Tokaji borvidékkel foglalkozó többrészes sorozat népszerűsége arra sarkalt, hogy Legendák nyomában címmel, szintén Nagy Kornél történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa segítségével bemutassam Magyarország egy-egy híres dűlőjét, s ezzel együtt egy olyan meghatározó pincészet vörösborát, ami részben vagy teljes mértékben az adott dűlőről készül. Most az Egri borvidéken található Nagy-Eged-hegy kerül bemutatásra, illetve a St. Andrea Szőlőbirtok innen származó vörösbora, az Agapé Nagy-Eged-hegy Bikavér 2016.

Eger ikonikus borászata, a St. Andrea Szőlőbirtok

Az Egri borvidék egyik, ha nem a legismertebb borászata kétségkívül a St. Andrea Szőlőbirtok, amelynek fennállása óta bőven kijutott mindenből: mélységek, küzdelmek, de szerencsére legfőképpen nagyon komoly hazai- és nemzetközi sikerek. Ilyen többek között a Decanter World Wine Awards versenyen elért eredménye is, ahol a pincészet egyik tétele bekerült a világ ötven legjobb bora közé. A 2002-ben alapított pincészet vezetője, borásza és társtulajdonosa Dr. Lőrincz György, aki 2008-ban a Borászok borásza, 2009-ben az Év Bortermelője lett, 2013-ban pedig megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjét. Lőrincz György 1991-ben szerzett borászdiplomát, majd 1998-ban doktori fokozatot, 2011 és 2014 között pedig a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola hallgatója volt. Számos elismerései mellett a Pannon Bormíves Céh és az Egri Borút egyesület elnöke, illetve az Egri Borműhely Egyesület társalapítója. Legnagyobb gyermeke, ifj. Lőrincz György, nyomdokaiba lépve már 2013 óta kiveszi részét a borászati munkákból, így már együtt építik a borászatukat. A fiatal borász szerint a hagyományokból kiindulva Eger elsősorban a házasított borokról szól, és ezt a gondolatot ők is követik a pincészetnél.

Dr. Lőrincz György és ifj. Lőrincz György 

A St. Andrea Szőlőbirtok nagyjából 45 hektáron, kilenc dűlőben (Kis-Eged, Nagy-Eged, Nagy-Eged-hegy, Ferenc-hegy, Pap-tág, Magyalos, Kovászó, Boldogságos, illetve Hangács) gazdálkodik az Egri borvidéken, munkájuk célja pedig a borvidék egyediségét visszatükröző borok megteremtése, mint az egri bikavér és az egri csillag. A birtok központjuk Egerszalókon található, ahol többek között a legfontosabb boraikat is meg lehet kóstolni. Eger emblematikus szőlőterületének, a Nagy-Eged-hegynek egy része, mint korábban ifj. Lőrincz György nyilatkozta, 2006-ban került hozzájuk, és már a telepítés is úgy történet, hogy a termőhely majd a házasított bor formájában jelenjen meg.

St. Andrea Agapé Nagy-Eged-hegy Bikavér 2016

A többi St. Andrea borokhoz hasonlóan az Agapé is megújult címkével kapható már a polcokon. A teljes szortiment egységes arculatát nem más, mint Ipacs Géza találta ki, akinek elmondása szerint a mostani címkék jobban illenek Lőrincz György kifinomult érzékenységéhez. Mindezt úgy, hogy hitelesebben közvetítik Lőrincz György szellemiségét, mélyen vallásos énjét és szofisztikált gondolkodását.

A 2016-os évjáratú St. Andrea Agapé bikavér sűrű, tömény, nagyformátumú, mégis rendkívül elegáns bor. A házasítás gerincének legnagyobb százalékát a kékfrankos (33%) adja, mellette merlot (29%), pinot noir (24%), syrah (9%) és kadarka (5%). Meleg, buja, enyhén édeskés és dzsemes karakterű illatában leginkább az érett erdei gyümölcsök, szeder, áfonya, meggy, csokoládé, karácsonyi fűszerek viszik a prímet. Kóstolva széles és vastag, a tanninja bár sok, mégis bársonyos és érett. Rendkívül komplex és izgalmas bor, harmonikus, vibráló savakkal, mely még komoly potenciált rejt magában.    

Az egri Eged-hegy története Nagy Kornél jóvoltából

Eger nagy múlttal rendelkező, ám hányatott sorsú ikonikus szőlőhegyének (vagy dűlőjének) a nevét a középkori Nyugat-Európa egyik közkedvelt, és nagy tiszteletnek örvendő bencés szerzetesről és apátról, Szent Egyedről (640−720) kapta. A görög születésű szent a mai Provence területén élte le életét, ahol többek között szőlőművesek patrónusaként is tisztelték. Az Eged/Egid/Egied/Egwd/Egud régies alak, a középkori latin Egidius/Aegidius formából lett magyarosítva a középkorban (Olasz változata Egidio, angol és francia változata Gilles). Kultusza a 11. század végén érkezett meg a középkori Franciaországból Magyarországra a somogyvári bencés főapátság megalapításával, amelynek védőszentje Szent Egyed volt, és az első szerzetesek is a középkori Franciaországból érkeztek. Mellesleg Szent Egyed a fuvarozók, a pásztorok, a kereskedők és a mesteremberek védőszentje is volt.

Egerbe Szent Egyed kultusza a vallon betelepítésekkel érkezett meg. A mai ismert hegy nevének eredetével kapcsolatban két elmélet létezik. Az egyik, hogy a 12. században a hegy tőszomszédságában létezett a felnémeti Szent Egyed bencés apátság, és annak voltak ott szőlői a hegyen. Másik elmélet pedig az, hogy a középkorban a vallonalapítású kistályai (ma Andornaktálya) Szent Egyed plébániának voltak ott szőlői. A kettő elmélet közül az utóbbit tartják hihetőbbnek, azonban a régészeti kutatások még nem igazolták vissza az apátság létét. Mindenesetre a középkor folyamán az egri püspökségnek, illetve az egri káptalannak voltak a hegyen kiterjedt szőlőbirtokai.

Az egri Nagy-Eged-hegy első említése

Az Eged hegy, vagy későbbi nevén Nagy-Eged-hegy első ismert és egyúttal konkrét említése 1380-ban, I. (Anjou) Lajos (1342−1382) király uralkodásának a végén történt egy szőlőbirtok csereügylet kapcsán. E szerint az egri káptalan színe előtt László egri vallon gyökerű mészáros mester (carnifex) és András egri olvasókanonok a maga és fivére Miklós egri polgár nevében szőlőbirtok cserét tettek.  Ugyanis ez a László mészáros az Eged-hegy területén fekvő kiterjedt szőlőjét (vineam suam in territorio Egud) András kanonoknak és testvérének engedte át.

Az Eged-hegy szőlőhegyként történő következő említése 1434-ben történt egy szőlő adományozás kapcsán. Ugyanis Eger város elöljárósága előtt a helybéli és egyúttal vallon származású Themel Tamás (Thomas de Themel) polgár tanúsította, hogy az egri káptalan egy szőlőt adott át családja számára az Eged-hegyen (vinea in monte Egwd). A káptalan ezen túlmenően az adományozáskor feltételül szabta, hogy Themel és családja cserébe az Eged hegyről évenként 10 cseber/csöbör (bortárolására alkalmas vödör alakú edény a középkorban és kora újkorban) borral fog adózni az egri káptalannak. Szintén kimondták, hogy amennyiben Themel, vagy valamelyik örököse a szőlőt el kívánják adni, azt először kizárólag az egyháznak kötelesek felajánlani 10 arany forintnyi kevesebb árért. Ha pedig az egyház nem tart rá igényt, szabadon bárkinek eladhatják. Az adományozás során a felek kikötötték azt is, hogy Themel és családja Szent János Evangélista tiszteletére évenként két gyertyát köteles a káptalani templom főoltárának hétszeres büntetés terhe mellett adni. Két évvel később, 1436-ban e szőlőterület már Themel birtokában állt, ugyanis megvásárolta a káptalantól ezt a birtokot. 

St. Andrea Szőlőbirtok: a megújult címkék 

A 15. század végén az egyház mellett a Perényi főúri család lett nagybirtokos az Egeden. A szőlőhegy következő ismert említése egy 1493. évi birtoklevélben történt. Ekkor Egedallya/Egidallya formákban nevezték a szőlőterületet. Ez arra utal, hogy a hegy alsó részén, azaz a hegyalján (sub monte, vagy submontanum latin kifejezéssel adták vissza) voltak a szőlők telepítve. Ezt egy 1496. évi birtokösszeírás megismételte. 1570-ben a Perényi család ezen ága kihalt, és egri birtokaik a királyi udvarra szálltak.

Eger és az Oszmán Birodalom

A 15 éves háborúban, 1596-ban Egert elfoglalta az Oszmán Birodalom, és a várost, valamint a volt egri uradalmat az újonnan alakult Egri Szandzsákba szervezték be a hódítók. Ugyan a muszlim hitű oszmán-törökök kerülték az alkoholfogyasztást, de felismerték bortermelésből származó adók beáramlásának a lehetőségét. Így tehát a szőlőkultúra nem veszett el, viszont az elmenekült vallon eredetű magyar lakosság helyére szerb (rác) ortodox keresztényeket telepítettek, akik magukkal hozták a Balkán-félszigetről sajátos borkészítési technológiájukat (kaca), valamint balkáni kékszőlő fajtákat is (pl. csóka, kadarka, fekete járdovány). Így az Eged-hegyen is intenzív szőlőtermesztés folyt, és az oszmán hódoltság ideje alatt alakult ki az Egri borvidéken hangsúlyosan vörösboros dominancia. Eger 1687-ben szabadult fel az oszmán-török hódoltság alól, de adataink vannak arról is, hogy már ugyanazon év őszén szüreteltek a borvidéken az Eged-hegyen. A szerb/rác lakosság tovább gyarapodott Egerben és a város környékén, hiszen 1690-ben rengeteg szerb menekült Magyarországra egyházfőjük, Csernojevics Arzén (1633−1706) pátriárka vezetésével, amikor a Balkánon a felszabadító háborúk elakadtak. Sőt Eger rövid ideig szerb ortodox püspöki központtá is vált, és szerb egyháznak is voltak kiváltságos szőlőbirtokai az Eged-hegyen. A 18. században történt szlovák (tót) és sváb telepítéseknek köszönhetően tovább virágzott a szőlőkultúra. Az új telepesek a rácoktól vették át és tökéletesítették a szőlő- és borkultúrát. Ezen túlmenően az Eged-hegyen intenzív szőlőtelepítésekbe kezdtek, az udvartól pedig az újjáalakuló egri káptalan és püspökség visszakapta szőlőiket az Eged-hegyen.

A Kis- és Nagy Eged hegy

Ifj. Lőrincz György

Mindemellett a jezsuitáknak, a „rabkiváltó” trinitáriusoknak, a szervitáknak, az obszerváns ferenceseknek, és konventuális ferenceseknek (másik nevükön a minoritáknak) is szőlőbirtokaik lettek a 17. század végén az Eged-hegyen. A Kis- és Nagy Eged hegy megkülönböztetés ismereteink szerint először 1693-ban fordult elő az írásos dokumentumokban. A 18. században az egyházi birtokosok mellett az ír eredetű Buttler főnemesi család még szerzett jelentős szőlőbirtokot az Eged-hegyen. Az 1760-ban az udvar utasítására készült egri szőlőhegy klasszifikációt követően az Eged-hegyet a legmagasabb kategóriába sorolták az udvar megbízásából dolgozó kamarai felügyelők. 1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták, szőlőiket a helyüket átvevő ciszterciták, illetve az egri püspökség kapta meg. II. József (1765−1790) császár és királynak az 1786. évi szerzetesrendek feloszlatásáról szóló rendeletének értelmében a trinitárius, a minorita, a szervita és a ferences szőlőbirtokokat elkobozták, és állami tulajdonba utalták az Egeden. Azonban a napóleoni háborúkat követően, 1815 után számos egykori szőlőbirtokot visszakaptak az Egeden.

Filoxéra, államosítás és az Eged-hegy újjászületése

Az 1880 körül Magyarországot elérő filoxéra vész óriási pusztításokat végzett az Eged-hegyen is. Az újjátelepítésekben Mathiász János (1838−1921) szerzett elévülhetetlen érdemeket. A 19−20. század fordulóján az egyházi és főnemesi birtokosok mellett az egri nagypolgárság is nagyon fontos szerepet játszott az Eged-hegy birtoklásában. Ilyen híres család volt a Bajzáth, a Bitksey, a Grőber, vagy a Steiner. Sőt, az egri zsidó közösség is komoly szőlőbirtokosként jelent meg. Közülük a Bródy családot kell említeni híres birtokosként. Ez a birtokosi szerkezet a vészkorszakig, illetve második világháború végéig állt fenn. Az államosítások következtében az egykori szőlőbirtokok állami gazdasági, illetve borkombináti kezelésbe kerültek, és a minőségi termelést, silányabb mennyiségi termelés váltotta fel, amely megsínylette az Eged-hegy szőlőit. Az 1960-as évektől kezdve az Eged-hegyen a szőlőművelés elsősorban pénzhiány és költséghatékonysági megfontolások miatt fokozatosan alábbhagyott, és az 1980-as évek végére számos parlagon fekvő terület „díszlett” ott. Az újjászületése az Eged-hegynek az 1990-es években kezdődött el, amikor újfent megjelentek családi magán birtokok, és intenzív szőlőtelepítésekbe kezdtek a nevezett termőhelyen.

Fotók: St. Andrea Szőlőbirtok/Facebook