Aki az első borával világsikert ért el
A világ legjobb borai – ezt választotta Szokolai Máté a különleges borokat kínáló webshopja (aborbolt.com) szlogenéül. Az online kereskedésben csak a nemzetközi értékelések szerint legalább 90 pontot elérő borokat tartják, kifejezetten ritkaságokhoz is hozzáférést biztosítva, így nem meglepő, hogy a kínálatban megtalálhatók a több százezer forintos tételek, és nem ritkák a milliós kosárértékek. A 2014-ben indult webshophoz mára tartozik egy kifejezetten champagne-okra specializálódott ág is (champagneshop.hu), tavaly pedig az első saját borok is elindultak világhódító karrierjükre Chateau Mate név alatt. A vegyszermentesen készülő tállyai borokat Jancis Robinson 17(/20), míg Ned Goodwin 94(/100) pontra értékelte. Vele beszélgettünk most – mi másról, mint a borok iránti szenvedélyéről.
Kezdjük mindjárt a legelején: hogyan kerültél kapcsolatba a borokkal?
Egészen 18 éves koromig nem ittam alkoholt. Ekkoriban a sör+vodka kombináció volt a menő, amit a kortársaim ittak – nekem viszont nem ízlett, így elkezdtem végignézni, megkóstolni az összes bort, amit a polcokon találtam, hogy kiderítsem, melyik tetszik legjobban.
És ezekből az időkből mi volt az első meghatározó boros élményed?
2000 őszén a Hősök tere és a Városliget melletti parkolóban volt egy borfesztivál. Mivel a kóstolókat ingyen adták, így minden helyen megkértem, hogy a legjobb borukból adjanak egy kortyot. Az utolsók között volt a Konyári Loliense, amiből Dani alig akart tölteni… Olyan illat- és ízélmény volt, amit sosem feledek el. Vettem is belőle egy palackkal, pedig húszévesen azért ez még nekem luxuscikknek számított.
Úgy tudom, a champagne-okat sem veted meg…
2000 szilveszterén az egyik barátom bontott egy Dom Perignont. Majdnem kiköptem annyira rossznak éreztem. Ez azóta sokat változott, habár a Dom Perignon stílust a mai napig nem nagyon szeretem, kivétel a P sorozatot.
Sokan kezdik hasonlóképpen… Szerinted hogyan érdemes áttérni az Irsai vagy rozéfröccsös irányból a komolyabb, minőségi tételek felé?
Sokat kell kóstolni, megtapasztalni és kell, hogy ez emberben legyen egyfajta nyitottság. A megfelelő tudás nélkül nem lehet továbblépni; ez jobb kifejezés, szerintem ugyanis áttérni nem kell, hiszen mindennek megvan a helye, és az ideje. Jómagam is szívesen fröccsözöm a nyári melegben.
Ó, a hungarikumunk… ha más országban gondolkodunk, hogyan vélekedsz, mi az ami egy külföldi jeles bortermelő ország borkultúrájában pozitív példa és amit érdemes lehetne itthonra is átemelni, ami akár a fröccsözést is megkérdőjelezhetné?
Úgy tapasztalom, hogy minden borkultúrával rendelkező országban sok hazai bort isznak az emberek, és a kulturált borfogyasztás, az edukáció náluk általában már tinédzser korban elkezdődik – jóval korábban, mint ahogy nálunk; ha egyáltalán sor kerül rá. Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban szinte minden étkezéskor kerül valamilyen minőségi bor vagy pezsgő az asztalra. És ez jó!
És szerinted ez megvalósítható? Tehát ha jósolnod kellene, hogyan fog kinézni itthon a borfogyasztás 5 vagy akár 10 év múlva, mit mondanál?
Erről kérdezzünk meg inkább egy jóst üveggömbbel… Komolyra fordítva a szót: szerintem felerősödnek a mostani trendek, és remélem, csitulnak kissé a jelenlegi divathullámok. Jómagam azt látom, hogy a fiatalok körében kezd népszerű lenni a borozás, pezsgőzés, és elkezdett a minőség irányába terelődni a dolog, de nagyon jó lenne, ha ezt jobban be tudnánk építeni a hétköznapokba. És amint arra utaltam az imént is: jó lenne egyféle folyamatos edukáció is, hogy legalább az alapokkal tisztába legyenek az emberek. Szerintem ez ugyanúgy műveltségi kérdéskör, mint bármi más.
Ki az, akitől a leghasznosabb tanácsokat kaptad az életben?
Maga az élet, a természet az egyik legjobb tanácsadó, csak figyelni kell... Próbálok mindenkitől tanulni. Természetesen volt/van pár mentorom az életben, akiknek rendkívül hálás vagyok. Egy kiemelkedik közülük, aki már több mint 20 éve az életem meghatározó része. Ő a pótnagyim.
Fotók: Szokolai Máté