Bor
post-authorNémeti Sándor
2020. május 18.

A hónap felfedezettje: Hilltop Chardonnay-Pinot Gris 1995

post

Ritkán adódik olyan lehetőség, hogy muzeális borokat kóstoljak, és még ritkább az az eset, amikor a borok készítője is jelen van. Főleg úgy, hogy a feleségemmel együtt azt a feladatot kaptuk, hogy párosítsunk megfelelő zenéket a borokhoz. Pontosan ez történt egy laza pénteki estén, amikor is Herczeg Ágnes és Kamocsay Ákos vendégei voltunk, mindez egy online program keretén belül, ahol a téma a zene és a bor kapcsolata volt.  

Mint tudjuk, a zene emocionális hatással bír, nem mellesleg befolyásolja a viselkedésünket és a hangulatunkat is. Akár egy jó bor is, amelyre egyébként a zene szintén hatással van. Charles Spence, az Oxfordi Egyetem professzora egy tanulmány által kimutatta, hogy az emberek 15% -kal több örömet leltek a borban, ha kóstolás közben a megfelelő zenét hallgatták hozzá. De nem csak a zene, hanem a formák és a színek is befolyásolják a bort és az ízeket. Szintén érdemes megemlítenem, hogy már léteznek olyan alkalmazások, melyek ezt megoldják helyettünk: csak ki kell választani a bort, a hangulatot, a többit pedig az alkalmazásra kell bízni. De felvetődik a kérdés: vajon milyen egy jó zene vagy egy jó bor? Véleményem szerint ezeknek megítélése általában szubjektív.

Hilltop Chardonnay-Pinot Gris 1995 és Johannes Brahms 3. szimfónia 3. tétel

"Sok zenekedvelő az 1. szimfónia titáni erejét kedveli, mások a békés, sármos 2. szimfóniát, de a 3. szimfónia számomra művészileg legtökéletesebb mind közül" - írta a kor elismert zenekritikusa, s egyben Brahms barátja, Eduard Hanslick. Hogy Kamocsay Ákos 1995-ös házasítása lenne-e borai közül a legtökéletesebb, azt egyáltalán nem tudom, viszont az 1883. december 2-án Bécsben bemutatott szimfónia 3. tételét hallgatva tökéletes szimbiózist és harmóniát alkot azzal az érzéssel, amit Ákos bora nyújt kóstolva. Lírai, sejtelmes és rejtélyes, kicsit visszarepít a múltba és elgondolkodtat mi is történt azóta. Viszont nem csak a zene, hanem ennyi év távlatából a bor is egy igazi szépségű mestermű. De mint tudjuk, minden szubjektív, így akár Brahms szimfóniája - különösen ennek harmadik tétele, mely többféle értelmezési lehetőséget ad -, Kamocsay Ákos 1995-ös bora is más-más módon tud hatni, ha különböző időintervallumokban és hangulatban kóstoljuk. Ezért is izgalmas és tanulságos felbontani időnként régebbi évjáratokat. A bor-zene párosítás élményét tovább fokozza, ha Brahms szimfóniáját a huszadik század egyik legnagyobb karmesterének, Leonard Bernsteinnek könnyed és virtuóz vezényletében hallgatjuk, aki egyébként kiváló zongorista és zeneszerző is volt. A bor, szintúgy, mint Brahms szárnyaló szimfóniája komplex és összetett, és akár a zenének, a bornak is van egy lassan és hosszan kibontakozó íve, mely végigkísér. Izgalmas bor, mely gyönyörűen érik és a korához képest még mindig él és virtuóz. Ahogyan a zenében a csellók, úgy a borban a finom tercier aromák-és ízjegyek játsszák a dallamot. Ami a zenében a hegedűk sejtelmes hangzása, az a borban az elegáns fűszeresség, amihez társul méz, viasz, gyógynövények, aszalt sárgabarack és citrusok, narancsvirág, olajos magvak, érett ringló, és szantál füstölő. Kóstolva puha és selymes, a korty lágy, benne érett citrusok, herbák, lecsengésében pedig még mindig érezhető a feszesség. Pontozás helyett most inkább ezt tanácsolom: kapcsoljátok be Leonard Bernstein vezényletével Brahms 3. szimfóniájának 3. tételét, töltsetek egy pohárral belőle, élvezzétek a pillanatot és becsüljétek meg mindazt, ami körbevesz. Röviden: az életet.

Borítókép: Németi Sándor

Ez is érdekelhet

Küldj egy üzenetet!