Miért kerül például 30 ezer forintba egy aszú?
A kérdés természetesen költői, hiszen az olyan minőségű és beltartalmú édes borokért, mint például ez a Majoros 6 puttonyos aszú, a világ más presztízs borvidékein a többszörösét is elkérik. Csak mi valahogy kishitűek vagyunk magunkkal szemben, és azzal kapcsolatban, amit Tokaj tud édes borokban.
Teljesen egyetértek a Tokaji borvidék egyik emblematikus borászával, Demeter Zoltánnal, aki szerint, ha a tokaji aszút a legjobb és a legnagyobb presztízsű természetes édes bornak álmodjuk, akkor kizárólag ilyen árral (értsd: drágán) szabad megmutatkoznunk a világ előtt. Mert ne felejtsük: az árképzés egy fontos eszköze annak, hogy tudassuk a világgal, milyen polcra helyezzük magunkat. Ha pedig mi nem vagyunk képesek a borainkat valódi értékükre pozícionálni, akkor a világ sem fogja ezt magától megtenni. Ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy az ár is arányos legyen a minőséggel. Rövidre fogva: nem az aszú árazásával van gond, hanem a keresetünk mértékével, ami ritkán engedi meg, hogy aszút fogyasszunk. Ettől függetlenül elhibázott döntésnek tartom, hogy még mindig azt kommunikáljuk, hogy az aszú az ünnepek, a királyok itala. Ha valaki kíváncsi arra, hogy miért ilyen drága az aszú, az a novemberi VinCE Magazinban olvassa el Dr. Konkoly Mihály nemzetközi borakadémikus, a WineArtCulture oldal vendégszerzőjének cikkét, és pontosan megtudja. Nem mellesleg egy interjúm is olvasható a magazinban. De most visszatérek gondolatilag a Majoros László „MAJOR” néven palackba zárt 6 puttonyos aszúra.
Mint meséli, 2008 az egyik legkedvesebb évjárat volt számára, hiszen klasszikus módon hozta a gyönyörű mintaszerű botritisz megjelenését. Szép száraz bor-alapokat szüretelt, majd a késői szüretre hagyott táblák is rendre botritizálódtak. Mivel ragyogó ökörnyálas indián nyár következett, ezért a válogatásokat késő novemberig tudták folytatni, egy-egy ültetvényre akár többször is visszatérve. Ezen aszú alapja az aszúszemeket és az alapbort tekintve is majdnem 100%-ban furmint, a Tarcali Deák dűlőből. A MAJOR Selection, azaz a családi-válogatás mindig 1000 palack alatti, különleges tételt jelent, így ebből az aszúból is, legkoncentráltabb áztatást követően, 3 év 220 literes szerednyei hordóban érlelés után, csak egy hordónyi készült.
Az eredmény egy sűrű, mély struktúrával rendelkező ital, gazdag és sokrétű aroma-és ízjegyekkel. Koncentrált illatában méz, aszalt sárgabarack, datolya, déli gyümölcsök, kandírozott narancshéj, elegánsan adagolt hordó, egy csokornyi fűszer, amiket átjár egy finom hűvösség. Rendkívül komplex, széles és elegáns aszú, kirobbanó formában. Szájban krémes, telt, mégis feszes és fiatalos. Hedonizmus felsőfokon és végtelen lecsengés. Lenyűgöző élmény inni és elmerülni a rétegeiben. Mindent tud, amit egy ilyen korú aszúnak tudnia kell: finom, de nem túlzó érettség, frissesség, gazdagság, harmónia és szép egyensúly.
Miközben elmélyedve iszogatja az ember a Nobel-díjas francia író, költő, Anatole France mondatai jutnak az eszébe: „Felhajtottam egy pohárral írás közben, és egyszerre az édes nyugalom tündére kezdett velem játszadozni. Mily boldog lehet ez a vidék, ahol ily mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből! Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott, egészséges nép lakhatik a magyar Tokajon! Milyen derűs harmónia lakozhatik ott. Milyen forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem! Ülnek az aranyfolyó partján és kedvükre meríthetnek belőle. Ilyennek képzelem a görög Istenek tanyáját az Olümposzon.”
Hogy mennyire boldog ez a vidék és milyen jókedvűek az ott élő emberek, azt pontosan nem tudom, mindenesetre borászokkal beszélgetve tisztán látszik, hogy nehézség van bőven, és a munkaerőhiány is sújtja a vidéket. Ezért is kell megbecsülnünk azokat az embereket, akik a nehézségek ellenére itt élnek, és ilyen csodákkal ajándékoznak meg bennünket.
Borítókép: Németi Sándor