Hírek - programok
post-authorNémeti Sándor
2020. május 26.

Balogh Zoltán – Mi hozza lázba a borivókat?

post

Balogh Zoltán, a Somlói Apátsági Pince gazdája sok boros témában megosztó és karcos véleménnyel rendelkezik, amit nem is rejt véka alá. Ezzel ki-ki nézetei szerint egyetért vagy sem. De nem is ez a lényeg, hanem többek között az, hogy pincészete, mely elsőként szerzett Somlón minden területre organikus szertifikációt, kompromisszummentes tevékenységével példaértékű lehet sok kisebb vagy közepes birtok számára Magyarországon. Zoltán, aki egyik alapítója volt a Terra Hungarica mozgalomnak, több országba exportálja boraikat, 2012-ben három 2010-es bora lett Pannon Bormustra csúcsbor. Nem mellesleg évek óta több mint tíz Michelin-csillagos étteremben van jelen világszerte borokkal. Aki bővebben is kíváncsi a pincészetére, az ITT több információt is megtalál.

Múlt évben elindult egy mini-sorozatom, amiben borászok nyilatkoznak, hogy milyen volt számukra a 2019-es év, illetve milyen tervekkel állnak neki a 2020-nak, így ennek apropóján gondoltam lezárásként felkérem Balogh Zoltánt is, hogy ossza meg ezzel kapcsolatban a gondolatait. Következzen Balogh Zoltán évjáratértékelése:

„Nem igazán vagyok rajongója az évjárat-beszámolóknak. Elsősorban azért, mert véleményem szerint a borivót kevésbé hozza lázba, hogy mi hét permetezéssel bekkeltük ki az amúgy szőlészetileg átlagos szezont. A fogyasztót szerintem jobban érdekli az, hogy a 2019-es borok zamataiban a 2015-ös évjáratra fognak hasonlítani, mint az, hogy idén kivételesen nem a lisztharmat, hanem peronoszpóra okozott számunkra kihívást. Azt sem hiszem, hogy sokakat hozna lázba, hogy május hónapban leszakadt 204 mm eső. Sokkal izgalmasabb információ lehet számukra, hogy termőre fordult az utolsó Juhfark ültetvényünk is, és így a várhatóan már közel 4000 palack juhfarkból jelentősebb mennyiség fog jutni a belföldi partnereinknek. Egy évjáratbeszámolót olvasva szerintem a legtöbben udvariasan úgy csinálnak, mintha tulajdonítanának jelentőséget annak, hogy szeptember 13-án kezdtük a szüretet 5 hektóliter traminivel. Szóval, ha pusztán felsorolom a szőlészeti év száraz történetét, az a legtöbbeknek dögunalmas lesz. A fogyasztókat úgyis inkább az érdekli, hogy mikor, mi, hol és mennyiért kerül a bor a poharukba. Ezen a téren viszont eseménytelen volt a 2019-es év. A boraink továbbra is ugyanazokon a kereskedelmi csatornákon fogytak el, ugyanazon az áron és ugyanolyan gyorsan, mint a korábbi években. Így, hogy átgondoltam mennyire semmi értelme nincsen az évjáratbeszámolónak, lehet, inkább arról lenne érdemes szót ejteni, hogy mik foglalkoztattak engem tavaly a legjobban. Mármint bor és szőlő szempontból.

A legjobban engem továbbra is az aggaszt, hogy a borral, szőlővel akár csak fogyasztó, vagy akár termelő, kereskedő vagy tollforgató kör nemhogy nem alkot élő közösséget, hanem egyre inkább visszhangkamrákba, információs silóiba vonul vissza. A magyar bor egyik meghatározó tulajdonsága a sokszínűség. Eközben mégis elkeserítő látni és hallani azt, ahogyan és amiket gondolnak, beszélnek egymásról az eltérő szemléletű boros emberek.

Továbbra sem rejtem véka alá, hogy bár másfél évtizede termelünk magyar bort még mindig nem tudtam megfejteni, hogy bizonyos rendszereknek, szakmai szervezeteknek mi értelme és haszna van. Valódi érdekvédelem és szakmaközi képviselet nem igazán történik. Pedig a szőlőfelvásárlási árakat látva, igény lenne erre. A negatívumok mellett 2019  két említésre méltóan nagyszerű dolgot is hozott. Az organikus, biodinamikus és természetes borok legnagyobb hazai seregszemléje a Mitiszol! évről évre bizonyítja, hogy mekkora érdeklődés van az organikus és természetes borok iránt. A GoVolcanic csúcstalálkozó pedig bebizonyította, hogy lehet sikeres nemzetközi boros rendezvényt csinálni gyökeresen más recept alapján, mint a szokásos “hozzatok ingyenbort locsolni” hazai boros rendezvények.”

Borítókép: Balogh Zoltán

Ez is érdekelhet

Küldj egy üzenetet!