Gasztronómia
post-authorNémeti Sándor
2024. június 10.

A japán tea eredete és története

post

A tea eredete egészen Kínáig nyúlik vissza, ahol a legenda szerint i.e. 2737-ben Shen Nong császár fedezte fel, amikor néhány tealevél véletlenül belehullott a forró vízébe. Bár a történet sokkal inkább mítosz, mint valóság, a tea Kínában valóban már több ezer éve ismert és fogyasztott ital. A Tang-dinasztia (618-907) idején a teaivás szokása széles körben elterjedt, és ez a szokás hamarosan más ázsiai országokban is népszerűvé vált, köztük Japánban is.

A tea érkezése Japánba

teaszertartás Japán

A legenda szerint két szerzetes, Saicho és Kukai hozta be a Nara-korszakban (710-794) az első teamagokat Kínából, amikor visszatértek tanulmányaikból. A legkorábbi írásos emlék a japán teaivásról 815-ből származik, amikor Saga császár egy teaszertartást tartott a Nara tartományában található Seiryoji templomban. Ezt követően a tea elsősorban a buddhista szerzetesek között kezdett el terjedni, akik meditációik során fogyasztották, hogy éberek maradjanak. És ha a buddhizmus szóba került szintén érdemes megemlíteni, hogy a 12. században Eisai zen szerzetes jelentős hatást gyakorolt a japán tea kultúrára. Ő hozta Japánba a matcha (porított zöld tea) elkészítési módját Kínából, amelyet a zen buddhista meditáció részeként használtak. Eisai „Kissa Yojoki” (A teaivás egészségügyi előnyei) című könyvében részletesen ír a teaivás szokásairól, valamint a tea egészségügyi előnyeiről is.

A teaszertartás kialakulása Japánban

A 15. század végére és a 16. század elejére a teaivás nemcsak vallási és egészségügyi szokássá vált, hanem a japán arisztokrácia és szamurájok körében is elterjedt. Ebben az időszakban alakult ki az úgynevezett chanoyu vagy sado, azaz a japán teaművészet, amelyet Sen no Rikyu, a legismertebb japán teamester tökéletesített. A Rikyu által kialakított teaszertartás a wabi-sabi esztétikát követi, amely az egyszerűség, a tisztaság és az átmeneti szépség értékeit hirdeti.

japán tea

A japán tea korszakai

Nara-korszak (710-794)

A Nara-korszak Japán történelmének egyik jelentős időszaka, amely nevét az akkori fővárosról, Heijo-kyo-ról (mai Nara) kapta. Ez az időszak számos fontos politikai, kulturális és vallási fejlődést hozott az ország számára. A tea ekkor viszont még nem volt széles körben elterjedt, és főleg a szerzetesek fogyasztották.

Heian-korszak (794-1185)

A Heian-korszakban, mely Japán történelmének egyik legvirágzóbb időszaka volt, a tea fogyasztása főként az arisztokrácia körében volt népszerű. Az első teák porított formában érkeztek Japánba, ezeket pedig forró vízben keverték el, hasonlóan a mai matchához.

Kamakura-korszak (1185-1333)

A tea kultúrájának jelentős fejlődése a Kamakura-korszakban kezdődött, amikor – mint már erről fentebb is tettem említést - Eisai, a buddhista szerzetes visszatért Kínából, és magával hozta a tea termesztésének és fogyasztásának tudását. Eisai könyvet is írt a teáról, amelyben kiemelte annak egészségügyi előnyeit. Ebben az időszakban kezdték el a teakertek létrehozását is Japánban.

Muromachi-korszak (1336-1573)

Ebben a korszakban kezdett el szélesebb körben elterjedni a tea fogyasztása, illetve kialakulni a teázás művészete. Ez idő alatt alakult ki a chanoyu, azaz a teaművészet, vagy más néven A Tea Útja. A teaszertartás fontos részévé vált a szamuráj kultúrának és a zen buddhizmusnak, Murata Juko szerzetes pedig nagyban hozzájárult filozófiájának és esztétikájának kialakításához.

Azuchi-Momoyama-korszak (1573-1603)

Ez az időszak a teaszertartás legnagyobb mesterének, Sen no Rikyunak (1522–1591) a tevékenységével egybefügg. Rikyu továbbfejlesztette a teaszertartás szabályait, valamint népszerűsítette a wabi-cha stílust. Az általa kidolgozott szabályok és esztétikai elvek ma is alapját képezik a japán teaszertartásnak. Rikyu legjelentősebb hozzájárulása a teaszertartáshoz az egyszerű és természetes megközelítés volt, amely szemben állt a korábbi, díszes és pompás stílussal. Ő vezette be a kicsi, egyszerű teaházakat (soan) és a szintén egyszerű, rusztikus teafelszereléseket.

Edo-korszak (1603-1868)

A teaszertartás ebben a korban kezd széles körben elterjedni a polgárság között is, és szintén ekkor megsokszorozódnak a teaházak és a teaszertartással foglalkozó iskolák. Ennek köszönhetően számos teaiskola jön létre, amelyek különböző stílusokat és megközelítéseket képviselnek a teaszertartásban.

Meiji-korszak (1868-1912)

A Meiji-korszak alatt, amely során az ország jelentős politikai, társadalmi és gazdasági átalakuláson ment keresztül, Japán megnyílt a nyugati hatások előtt, de a teaszertartás hagyománya továbbra is fennmaradt és megőrizte fontosságát. Mindezt annak ellenére, hogy a teakultúra jelentős változásokon ment keresztül, amelyek részben az ország általános modernizációs törekvéseivel álltak összefüggésben.

A Japán Tea Különböző Típusai

japán tea

Számos típusú tea létezik Japánban, és ezek különböző eljárásokkal készülnek, valamint eltérő ízvilágot képviselnek. A legismertebbek közé a következő teák tartoznak:  

  • Matcha: az egészségügyi szempontból is rendkívül jótékony hatással rendelkező matcha egy porított zöld tea, amelyet sokszor teaszertartásokon használnak. A tealeveleket néhány héttel a szüret előtt árnyékolják, ami növeli a klorofill- és aminosavtartalmat, majd kézzel szedik. A leveleket gőzölik, szárítják, majd mielőtt finom porrá őrlik, eltávolítják a szárakat és az ereket.
  • Sencha: A leggyakrabban fogyasztott japán zöld tea, amelyet közvetlenül a szedés után gőzölnek, hogy megőrizzék friss ízét. A frissítő íze és egészségügyi előnyei miatt a sencha tea kiváló választás mindennapi fogyasztásra. Az árnyékban termesztett matchával ellentétben itt a tealeveleket teljes napsütésben termesztik, majd a tavasz beköszöntével szüretelik. Általában az első vagy a második szüretből származó levelek a legjobb minőségűek. A frissen szedett leveleket utána rövid időn belül gőzölik, hogy megakadályozzák az oxidációt, majd sodorják és szárítják őket.
  • Gyokuro: A gyokuro, amelynek jelentése jade harmat, egy kiváló, prémium minőségű zöld tea, amelyet árnyékban termesztenek, hogy fokozzák az ízét és az umami tartalmát. A Gyokuro leveleit körülbelül 20-30 nappal a szüret előtt árnyékolják, ami növeli a klorofill- és aminosavtartalmat, különösen az L-theanint. A leveleket mindig kézzel szedik, általában tavasszal, az év első szüretéből, majd gőzölik, hogy megakadályozzák az oxidációt. Ezt követően hasonlóan más zöld teákhoz sodorják és szárítják őket, de a gyokuro esetében a levelek különösen gondos feldolgozáson mennek keresztül.
  • Hojicha: Pörkölt zöld tea, amelynek enyhén pirított íze van. A hojicha tea, amelyet az 1920-as években fejlesztettek ki, különleges helyet foglal el a japán teák között egyedi pörkölt ízével és alacsony koffeintartalmával, ami miatt különösen népszerű mindennapi fogyasztásra. A teát nem csak italként fogyasztják Japánban, hanem különféle ételekben és desszertekben is használják, például Hojicha fagylaltban, süteményekben, vagy akár sós ételekben is.
  • Genmaicha: Zöld tea, amelyet pirított barna rizzsel kevernek, ami egyedi, diós ízt ad neki. A genmaicha tea, mely általában sencha vagy bancha tealevelekből készül, eredetileg a szegényebb japán családok körében volt népszerű, mivel a rizs hozzáadásával csökkenthető volt a tea ára. Mára széles körben elterjedt és kedvelt ital, nem mellesleg a rendszeres fogyasztása segíthet az emésztésben, csökkentheti a vércukorszintet és hozzájárulhat a súlycsökkentéshez is.

A tea szerepe a japán kultúrában

japán teaszertartás

A japán teakultúra ma is jelentős szerepet játszik az ország mindennapi életében, kulturális örökségében és turizmusában. Az évszázadok során kialakult hagyományokat és szertartásokat az emberek továbbra is ápolják és tisztelik. A hagyományos japán teaszertartás, a chado továbbra is népszerű és gyakorolt tevékenység, és ebben a három fő iskola, az Urasenke, az Omotesenke és a Mushanokojisenke komoly szerepet játszik, hiszen a mai napig aktívan tanítják a teaszertartás művészetét. Fontos leszögezni, hogy a japán tea nem csupán egy ital, hanem szimbóluma a harmóniának, tiszteletnek, tisztaságnak és nyugalomnak is. A teaceremónia gyakran meditációval és zen gyakorlattal is társul, ami mélyebb spirituális élményt nyújt a résztvevőknek. A japán teakultúra mélyen gyökerezik az ország történelmében és társadalmában, valamint szorosan összeköti az embereket a természettel.

Fotók: unsplash

Ez is érdekelhet

Hírek - programok

Új köntösbe öltözve

2021. június 05.
Bor teszt-értékelés

Koch pezsgő 2017

2021. július 09.
Hírek - programok
Bor teszt-értékelés
Hírek - programok
Bor interjú

Küldj egy üzenetet!