Bűbájosság és permakultúra Tarcalon

A hagyományteremtő céllal létrejött Tarcal Bor és Kultúra Egyesület szervezésében idén április 29 és május 1 között immáron hetedik alkalommal kerül megrendezésre a tarcali Bűbájos Hétvége. A három napos rendezvény alatt a település borászai nyitott pincékkel és számos programmal várják a vendégeket. Például lesz dűlőtúra, mesterkurzus, kertmozi, csillagnézés, koncertek, 20. születésnapi vacsora, pezsgős brunch, gasztroszínház, de a Terrapolis - kert és asztal-nál, pontosabban Bartha Gabónál a növényi alapú táplálkozás titkaiba is bepillanthatnak az arra fogékonyak. A Bűbájos Hétvége kapcsán most Majoros Lászlóval, a tarcali bázisú Majoros Birtok tulajdonos-borászával, valamint a hazai „slow food” egyik úttörő képviselőjével, az előbb említett Bartha Gabóval beszélgettem.

Majoros László – Majoros Birtok

Múlt évben hatalmas hangulat és nyüzsgés volt nálad a Bűbájos alkalmával. Idén is hasonlóra számítasz?

Tényleg hihetetlen érdeklődés és pezsgés volt a pincészetünknél, annak ellenére, hogy a borvidék más településein is bőven volt kínálat. Ez örömmel és boldogsággal tölt el, de ez az érdeklődés más tarcali borászatoknál is tapasztalható volt. Szerintem ez a pandémia miatt alakult így akkor, hiszen az emberek már nagyon várták, hogy végre kimozdulhassanak otthonról. Remélem, a jelenleg a szomszédunkban zajló háború a Bűbájos rendezvényig véget ér. Azt érzem és tapasztalom, hogy Tarcal üde színfoltjává vált a Tokaji borvidéknek, mi pedig a Téglagyári pincesoron, a település peremén, igazi kis party-központtá nőttük ki magunkat. Itt senkit sem zavar, ha picit hangosabban szól a zene, zsibonganak a gyerekek, vagy például szaladgálnak a kutyák. Igazi oázis vagyunk, ahol mindenki borospohárral a kezében sétálhat, akár a pincénkben is, de akár el is lazulhat például a borteraszunkon. Mindezt igényes falatok kíséretében. Idén is hasonlóra számítok, remélem addigra az időjárás is igazán tavasziasra fog fordulni.

Számodra és Tarcal számára mit jelent a Bűbájos Hétvége?

Számomra mindenképpen a legjelentősebb tarcali megmozdulást, ahol a bor, gasztronómia és a kultúra kéz a kézben jár. Szerintem Tarcal település számára is egyre inkább ezt jelenti. Természetesen település szinten a többi rendezvényt is erősítik a tarcali borászok, illetve a Tarcal Bor és Kultúra Egyesület tagjai, barátai és szimpatizánsai. Fontos szempont, hogy egyre több olyan rendezvény vagy hétvége legyen Tarcalon, ahol a vendégek személyesen tudnak velünk találkozni. Szerintem a borfesztiválok korszaka, ahová jelentős helypénzek és jutalékok megfizetése árán tud eljutni egy pincészet, már leáldozóban van. Arról nem is beszélve, hogy a költségek miatt a borász sokszor nem is tud jelen lenni. Egy helyi rendezvényen, mint amilyen Tarcalon a Bűbájos Hétvége, a saját autentikus környezetünkben tudjuk a közönségnek megmutatni az értékeinket, borainkat, és mindent, amire büszkék vagyunk. Sőt, még a szőlőben is kirándulhatnak az idelátogató vendégek.

Idén milyen különlegességekkel és újdonságokkal várod a rendezvény alatt a vendégeket?

Április 30-án, a magyar film napján igazi kertmozis-borteraszos körülmények között egy nagy kedvencem, a „Sose halunk meg” című film kerül vetítésre. Közben mozi-menüvel és egy választott borommal kedveskedek a vendégeknek. A filmvetítést követően az elektronika segítségével ceglédi borbarátaim fognak igényes lounge-hangulatot teremteni, én pedig bemutatom az új boraimat, mint például a 2021-es évjáratú Muscat Blanc és Birtokbort, de akit érdekel, megkóstolhatja hordóból a 2021-es Agyag és Deák furmintokat, és az Agyag hárslevelűt is. A BAZ Beer-nek köszönhetően a sör kedvelőiről sem feledkezek meg. A gyerekek részére tarcali musttal és a Csicsörke szörpjeivel készülök.

Hosszú távon hová szeretnétek, hogy fejlődjön a Bűbájos Hétvége?

Jó lenne, ha az év első, legjelentősebb borvidéki rendezvénye évről-évre egyre több vendég számára egy állandó programmá válna. Mi minden évben igyekszünk egyre színesebb programokkal és kínálattal várni az idelátogatókat. Nehéz időszakon megy keresztül most a világ. Remélem, hogy végérvényesen elmúlik majd a pandémia, és szeretném, hogy ne legyen háború és gyűlölet sem a szomszédunkban, sem Európában, sem máshol a világon. Meggyőződésem, hogy a szeretet és az elfogadás megléte a megoldás az összes problémánkra.

Bartha Gabó – Terrapolis - kert és asztal

Kamarakiállítás, teljes értékű növényi ebéd, kertlátogatás – csupán néhány izgalmas program, amivel készülsz a Bűbájos Hétvége alkalmával, de nyilván sokkal többről van szó. Tudnál mindenről bővebben is mesélni?

Ahhoz képest, hogy a Terrapolis - kert és asztal -t szinte egyedül csinálom, attól tartok, egy kicsit túlvállaltam magam. Pénteken a rajzaimból nyílik egy kiállítás, melynek témája a tágan értelmezett étel lesz. Szombaton egy Terrapolis-nagyebéddel készülök tíz vendég számára (előre bejelentkezés ajánlott) - ennyien férnek el kényelmesen öreg házunk szép szobájának vendégasztalánál, és ennyit bírok én, meg a kert. Dr. Takács Attila botanikus vezetésével napnyugta előtt indul egy séta a fölöttünk húzódó régi temető védett növényei nyomában. Vasárnap, ha idejében kérik a vendégek, akkor már csak egy kis ebéd lesz, és lazulás a permakultúrás kertben pár Terrapolis specialitással és gyógynövény teáimmal.

Hogy pontosan milyen ételekkel készülök, az a kerti helyzet és az időjárás függvénye. De aki kíváncsi a menüre, a Terrapolis blogon megtalálja majd a részleteket. Annyit viszont elárulok, hogy a slow food és a nemzetközi aktivista parasztmozgalom erősen hatott a vendégasztalra, mostanában a makrobiotika is, a lassúságot komolyan veszem. Az eddigiekhez képest az a változás, hogy elhagytuk az állati eredetű ételeket, és a vendégasztal is követi ezt. Úgy gondolom, progresszív helyek számára nincs más út. Jóformán csak a növényekkel és étellel foglalkozom, a megközelítés pedig nem szolgáltatás, nem termék, nem vendéglátóipar. A megközelítés művészeti, de nem a konyhaművészet értelmében. 

Mit jelent számodra a Bűbájos Hétvége, és miként tudod ezeket az érzéseket a vendégek felé közvetíteni?

A napi gyakorlatomat teljesen átszövi az, amit bűbájosságnak tartanak és én is annak érzek. Úgy, mint: kívülálló, női, növényes, gyógyító, illatok, mágia, főzés, mély tudás, érzék, kapcsolat a kert lényeivel, erő, hatás, átalakító hatás. Fontos személyesen is megtapasztalni ezt, megszagolni, megismerni, beengedni. A Terrapolis egy épületekkel körülzárt hely, ahogy belép ide az ember, egyből egy illatmezőben találja magát, ahol a kertben lévő édeskömény, rozmaring, izsóp, zsálya, kakukkfű, tuja, levendula, tárkony, meg a virágok csak úgy incselkednek. Mindig történik valami a kertben, de a tavasz a legizgalmasabb. Lesem, mikor mi bújik ki. Mindig valami más, ma például kivirágzott a mirobalán szilva, amiből "umebosi" fog készülni. Rádöbbentem, hogy a csipke, amit nemrég ajándékba kaptam és eddig giccsnek tartottam, mennyire emlékeztet egy virágba borult fára. Most már egészen más szemmel nézek rá. De van egy textilgyűjteményemis, amit szeretek szabadon használni, és igyekszem ebből is megmutatni valamit a Bűbájosok alkalmával. Itt a hangsúly a szabadságon van. Van egy új sorozatom, ami a couture és a képzőművészet határán van, fergeteges upcycling darabok - de hát állandóan ilyen mezsgyéken járok, itt találok megmutatnivalókat.

Apropó kiállítás: mióta rajzolsz és miért éppen ezekre a rajzokra esett a választás?

Évek óta veszek részt képzőművészeti kiállításokban, de nem rajzokkal. A járvány óta viszont betelt néhány füzetem. A rajzokat épp csak elkezdtem válogatni és kirajzolódtak a témakörök, bár nem választhatóak szigorúan el.  A "bűbájos" rajzokat majd egy következő alkalomra hagyom. Az ételhez valamilyen módon kapcsolódó rajzokat fogom most kiállítani. Ezek a különféle kapcsolódások jelentik az étel beágyazottságát. A közeghez minél több szállal kötődő, jelentésgazdag ételt keresem, termelem, főzöm, kínálom, mutatom, mesélem, rajzolom.

Ha röviden kellene megfogalmaznod, értelmezésedben mi is valójában az étel, akkor hogyan tudnád ezt leírni?

Mindig találkozom valamivel, ami árnyalja a képet. Most éppen újraolvastam a Boszorkánykörök Gombaiskolával Anna Tsing egy szövegét, amely arra emlékeztetett, hogy az ültetvényeken kialakított monokultúrás rabszolgatartó gazdálkodás kiölte a szeretetet az étel termeléséből. És ez napjainkig így van az ételiparral. Mi azt esszük, ami itt terem. Legalábbis abból indulunk ki. Kertem közel kétszáz növénye közül mindig akad valami ehető. Hozzá bio gabonaféléket, hüvelyeseket, lehetőleg közeli helyekről. A kertből való főzés köszönőviszonyban sincs a "termékekből" való főzéssel. A növényeket különféle állapotaiban tudom használni, úgy, ahogy a piacon soha nem találkozunk velük. Óriási élmény ez minden egyes alkalommal. Megtermelni az ételt mágia. Átalakulás és átalakítás. Remélem megérzi, aki itt jár, itt eszik, itt szemlélődik.

Fotók: Majoros László és Bartha Gabó

(A Bűbájos Hétvége eseménynek a WineArtCulture az egyik médiatámogatója, a cikk kooperációban készült)