Kékfrankosok innen és túl – 2. rész
Az első részt ott hagytam abba, (ITT olvasható) hogy azok után, hogy Eisenberg egyik vezető borászatát, a Wachter-Wiesler-t meglátogattam, ahol jó néhány Krutzler és Wachter-Wiesler bort kóstoltam, a házigazdákkal együtt tettem egy kirándulást a „Weinblikk” kilátóteraszra, majd magyar földre érve Garger Imrével felbontottunk két Garger bort: egy 2012-es merlot-t és egy 2014-es kékfrankost.
A Soproni-borvidékhez tartozó területen a szőlősgazdák elsősorban vörösbort termelnek, a legelterjedtebb szőlőfajta természetesen a kékfrankos. Fehérnél zöld veltelini, chardonnay, tramini, zenit és sauvignon blanc. A közös pont a kékfrankosokban, hogy erősen tükrözik a terroirt. Garger Imre, aki nem vallja magát borásznak, hanem inkább bortermelőnek, 2004 óta foglalkozik bortermeléssel, és abból a meggyőződésből telepített anno szőlőt - ott ahol a helyiek felhagytak a szőlőtermesztéssel -, hogy Vaskeresztest, mint termőhelyt újból felteszi a minőségi borok térképére. Úgy tűnik, hogy jó úton jár. Azóta is a kékfrankos népszerűsítésén dolgozik a vidéken, vagy éppen arra, amerre jár. Első körben megnéztük saját szőlőültetvényeit, kis séta után pedig osztrák unokatestvérének, Rainer Gargernek a területeit.
Egy rövid beszélgetés és hordó-szemléltetés következik Garger Imre pincészeténél, majd ebéd és további NADOR, Krutzler, Wachter-Wiesler és Garger borok kóstolása. Egyfajta újragondolt halászlé érkezik elsőként a tányérban, készítője pedig Jürgen Csencsits, az elismert osztrák fiatal mesterszakács, akinek konyháját a Gault&Millau 16 pontra értékelte a húszból, nem mellesleg az "Austria's 50 Best Chefs" listán a 38. helyet foglalja el. A leves izgalmas, koncentrált, jó fűszerezéssel, a hal jó állagú, a gyömbér használata új dimenzióba helyezi. Picit túl zsírosra sikeredett, de nagy élményt nyújt kóstolva. A vadétel viszont egy kissé unalmas és monoton. Szóval a házigazdák kitettek rendesen magukért, és a desszert is jó választásnak bizonyult, hiszen gyorsan eltűnt a tányérról.
Jürgen Csencsits
Mint már említettem, a NADOR Rainer Garger vállalkozó, magyar unokatestvére, Garger Imre, valamint Reinhold Krutzler borász közös projektje. Rainer Garger, a grazi születésű, de jelenleg Bécsben élő üzletember sok évvel ezelőtt beleszeretett a területbe és eldöntötte, hogy kiváló kékfrankosokat szeretne készíteni a magyar oldalon. A 3,5 hektár szőlő teljes egészében Vaskeresztesen, Eisenberg (Vas-hegy) magyar oldalán található. A NADOR névre keresztelt bor – amelyet a magyar Vas-hegy nagykövetének szánja a pincészet, - 100%-ig kékfrankos szőlőből készül és csak 4-5 év érlelés után kerül a piacra. A pincében eltöltött idejét nevezhetjük akár luxusnak is, de Rainer szerint csak akkor szeretnék a borukat piacra dobni, amikor tényleg ott van az ideje és élményt nyújt kóstolva. Bárcsak több magyar borász is megengedhetné magának ezt a luxust – gondoltam magamban, miközben Reiner ecsetelte terveit az asztalnál. Tehát 2013 tavaszán, több mint egy évtizednyi kemény munka után mutatták be első, a 2009-es évjáratú NADOR névre keresztelt kékfrankost. Az eredmény magáért beszélt, hiszen a komoly szaktekintélynek örvendő Falstaff magazin főszerkesztője a 100 pontos rendszerben 92 pontra értékelte a bort. Díjak meg pontok ide vagy oda, a kóstolt borok engem is meggyőztek. Különösen a NADOR Voller 2012-es, ami egy gyönyörű, ámbár még fiatal kékfrankos.
NADOR Voller 2012
Az ebéd után visszatértünk ismét a borokhoz:
NADOR Falu 2015 kis bizonytalansággal nyit a pohárban. Kicsit még nyers, aromajegyeiben és ízvilágában pedig viszonylag egyszerű. A NADOR LPG 2015 első szippantásra kissé animális és gyógyfüves, illatát átjárja a medvecukor, szárított eper, édes-és némi zöld fűszerek, pici bőr, de szellőztetés után előkerülnek a friss gyümölcsök: szeder, cigánymeggy, cseresznye. A savai, úgyszintén mint az előző bornak, határozottak és erőteljesek. A NADOR Voller 2012 sokkal szebb formát mutat, mint Wanzer testvére. Ha lehet egy illatra azt mondani, hogy gyönyörű, akkor ez lenne az. Egyszerre hűvös és meleg, mély és játékos. Elegancia, rafináltság, rétegeiben gyümölcsök tárháza. Moderált savak, ízében könnyedség, a tannin pedig finom és érzékeny. A NADOR Wanzer 2012-es a Voller-hez képest picit mélyebb a gyümölcsökben, és a tannin is markánsabban hat. Szép bor ez is, de a kettő közül én az elsőre szavazok. A NADOR 2009, amelyből összesen csak 500 palackkal készítettek már mazsolás árnyalatokkal jelentkezik és a végén egy kis animalitás is befigyel. Nem zavaró, szépen tartja magát, aromajegyeiben és ízjegyeiben egyaránt jól definiálható a szilvalekvár, szárított paradicsom, hecsedlilekvár, díszítésként egy kevés dohány. A borok kóstolása után nyugodtan elmondhatom, hogy a pincészet jó úton jár, elegáns és jól elkészített borokkal operál. Drukkolok neki, nem mellesleg Rainer Garger nyitott gondolkodása és érdeklődése nekem rendkívül szimpatikus.
Garger Imre Pincészet
A Garger Imre Kékfrankos 2012 egy jól strukturált bor, amelynek az egyszerűségében rejlik a szépsége. Virágok, szilva, cseresznye, meggy, és egy leheletnyi bőr. A korty könnyedsége és strukturáltsága nekem tetszik, szívesen innám ételek mellé, vagy akár önmagában is.
Garger Kékfrankos 2009: rózsabors, cseresznye, a korty légies, az alkohol moderált (végre), fanyarkás lecsengésében némi csokoládé is befigyel.
Krutzler Eisenberg 2016: belépőszintű kékfrankos, kissé visszafogottabb illat, moderált alkohol, határozott savgerinc, a korty szerkezete mentes a bonyodalmaktól, nem túl komplikált.
Krutzler Perwolff 2013: Minden aranytorkú borkedvelő tudja: a Perwolff az a bor, amely hozzájárult az osztrák vörösbor sikertörténetéhez és azóta is meghatározó szerepet tölt be a pincészet kínálatában. Az első 1992-es évjáratától kezdve számos nemzeti és nemzetközi sikereket ért el. Az alapanyag 30-50 éves tőkékről származik Eisenberg és Deutsch-Schützen dűlőkből. Fűszer, gyümölcsök, kis édes árnyalat, elegancia, még picit sok a hordó - olvasom visszatekintve a jegyzeteimben. Kóstolva érezhetően fiatal és ásványos, a tannin - bár jó minőségű - még szemcsésnek hat. A savak magasak, az alkohol épp, hogy a magas határát súrolja alulról.
Wachter-Wiesler Béla-Jóska 2015: 100 % kékfrankos 15-40 éves tőkékről, a nagyszülők, Wachter Béla és Wiesler Jóska tiszteletére készítve. Fiatal bor, szintén határozott savakkal. Kóstolva piros-és fekete bogyós gyümölcsök, bors, és fanyar lecsengés. Szívesen kóstolnám egy-két év múlva.
Wachter-Wiesler Ried Ratschen 2013: friss, de érezhetően kész bor, amely még hosszú pálya előtt áll. Fekete bogyós gyümölcsök, szilva, kevés foszfor, édes jellegű fűszerek. Szép textúra, szép egyensúly, lecsengésében piros bogyós gyümölcsök és kevés só.
Egy hosszú és élményekben gazdag nap után, egy üveg NADOR Voller 2012-essel távoztam boldogan. A tapasztalatok alapján nyugodtan elmondhatom: a kékfrankos, mind magyar, mind osztrák oldalon jó kezekben van. Köszönöm a meghívást, ha valaki még nem olvasta volna a bortúra első részét, akkor ITT találja meg.
Képek: Németi Sándor