Sasvári Sándor: Az egész életemet igyekszem úgy élni, hogy méltó legyen ahhoz az elképzeléshez, amit kijártam magamnak
„Az őszinteség nagyon fontos dolog. Az őszintétlenség egyre inkább csak problémát okoz, és elkerülhetetlenül a mélybe rántja az embert. Ha meg tudja tartani az ember az őszinteségét, a gyermeki őszinteségét az életben, akkor nem lesznek problémái.” – Sasvári Sándor, az Őszintén című életrajzi könyvéből.
Sasvári Sándor kétségtelenül a magyar musical műfaj emblematikus figurája. Pályafutását énekesként és basszusgitárosként kezdte, első nagyobb szerepe a Sztárcsinálók (Juvenalis szerepe) című rockoperában volt. A magyarországi 1986-os Jézus Krisztus Szupersztár bemutatóján Jézus szerepét alakította, a legendás Budapesti Rock Színháznak volt a tagja 1993-ig. Azóta a musical és a rockopera irodalom számos főszerepét játszotta el itthon és külföldön egyaránt nagy sikerekkel. A Dorian Graycímű darabban játszott Londonban, Jean Valjean szerepét pedig Duisburgban játszotta Victor Hugo: Nyomorultak című darabjában. 1991-ben megkapta Az év zenés színésze díjat, 1992-ben a Magyar Rádió kitüntette az EMeRTon-díjjal. 2010-ben Regionális Príma Díjban részesült, Színház és Filmművészeti kategóriában, 1993-ban az év Musical színésze lett, 2013-ban pedig megkapta a Jászai Mari Díjat. Sasi - ahogyan sokan nevezik -, emellett a lovak szerelmese, elismert versenyző, büszke apa és férj.
Azzal foglalkozol, és azt csinálod, amit szeretsz. Mennyire érzed magad szerencsés embernek?
Valóban így van! Szerencsés embernek mondhatom magam, sok mindennel foglalkozom. Az első a család, de a színház, a lovak szeretete, a sport – ami a fizikumomat és a lelkemet is egységben tartja – úgyszintén fontosak. A színház számomra egy nagy szerelem és nem panaszkodhatom, ha az elmúlt harminckét évről beszélünk, hiszen a musical és a rockopera irodalom legszebb és legnehezebb szerepeivel halmozott el. Büszke vagyok arra, ami az elmúlt harminckét évben történt velem színházi tekintetben, és úgy gondolom, hogy ez egy nagy adomány az égiektől. Az egész életemet igyekszem úgy élni, hogy méltó legyen ahhoz az elképzeléshez, amit kijártam magamnak.
Mennyire nehéz megfelelni saját magadnak?
Nem nehéz, hiszen a biztos családi háttér, amivel rendelkezem, elég erőt ad ahhoz, hogy a színházban, a pályámon és az emberekkel való kapcsolatomban a maximumot tudjam nyújtani. Ez egy nagyon biztos része az életemnek.
Tehetség, kitartás és szerencse. Mi kell még ahhoz, hogy valaki sikeres legyen abban, amit csinál?
Húsz százalék tehetség, és nyolcvan százalék szorgalom. Szerencsére már kiskoromban kiderült, hogy affinitásom van a zene iránt. Autodidakta módon elkezdtem gitározni, majd nyolc évig klasszikus gitárt tanultam. Szüleim irányítottak, hogy a zene bűvöletében éljem az életemet, és a szerény körülményeink ellenére mindent megadtak nekem, hogy erre a pályára kerüljek. Én vittem tulajdonképpen tovább a szüleim álmait, mivel a két világháború és az ’56-os forradalom körülményeinek köszönhetően nem tudták tökéletesen megvalósítani álmaikat. Édesapám (filmrendező, szerk.) és édesanyám (énekesnő, szerk.) életében ezek a körülmények eléggé hátrányos szituációkat okoztak. Mindezek ellenére, becsülettel felneveltek minket. Nagyon boldog vagyok, hogy édesapám még megélte a halála előtt egy évvel, hogy 1986-ban színpadon láthasson a Jézus Krisztus Szupersztár címszerepében, a szegedi Dóm téren. Nagyon büszke volt rám és ebben a tudatban ment el közülünk, de tudom, hogy azóta is velem van, és segít nekem onnan föntről.
Vannak dolgok, amiket megbántál vagy másképpen csinálnál most?
Nem, és ha elölről kezdeném az egészet, ugyanezt az utat járnám végig. Bár két évig kaptam lehetőséget, hogy külföldön játszhassak (Nyomorultak, 300 előadás, szerk.), hazajöttem, mert úgy döntöttem itthon szeretném a pályámat folytatni. Nem bántam meg, hogy így döntöttem.
A magyarországi alapítású Szent György Lovagrendnek a tagja vagy. Tudnál nekem mesélni erről a lovagrendről picit bővebben?
Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy beválasztottak ebbe a lovagrendbe, és büszkén viselem a címet. Azt kell tudni erről a lovagrendről, hogy a legrégebbi világi lovagrend is egyben. Károly Róbert alapította és a kereszténység védelme, a szegények és az elesettek védelme, támogatása volt a cél, de például ők óvták a király és az udvartartás szereplőinek biztonságát, vagy őrizték a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát. A tagok a mai napig összejárnak és jótékonykodnak.
Menyire fontos a hit, a vallás az ember életében, egy olyan világban ahol egyre jobban eltávolodunk egymástól és hamis értékeknek hódolunk?
A legeslegfontosabb dolog. Hit nélkül nem érdemes élni, számomra az egész életem során a hit nagy segítségemre volt. A színésztársadalom kezében – akik ezt komolyan veszik - egy óriási lehetőség, feladat és felelősség van, hogy hittel nyújtsák át a közönségnek a tehetségüket és jó irányba tereljék a nézők által a világot. A szeretetet, a becsületet, a tisztességet és a hitet próbálom átadni minden alkalommal, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam az elmúlt harminckét évben.
Mit nevezhetünk igazi értékeknek?
Már az ősidők óta a hitet, reményt és a szeretetet. Ott van még a becsület és a tisztesség, amik nagyon fontosak, hogy a gyermekeinknek is átadjuk, mert nagyon sok negatív dolog hullik le rájuk. Már, csak ha bekapcsolják a tv-t, ahol elkerülhetetlen, hogy a kapcsolgatás közben ne találkozzanak népbutítással és egyéb dolgokkal. Mi, mint szülők, a saját életünkön keresztül megpróbáljuk megmutatni a helyes irányt, és értékeket közvetíteni számukra.
Mi az, ami a legjobban el tud szomorítani?
Az igazságtalanság, az irigység és az emberi butaság. Például mikor olyasmivel vádolnak, amit nem követtem el és tehetetlenül ki vagyok szolgáltatva a médiának. Az emberek nagy része a negatívumokra vevő és a médián keresztül nagyon befolyásolhatók.
Nehéz tisztességesen élni?
Nagyon könnyű tisztességesen élni, az ösvényről nem szabad letérni. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ha az ember belenéz a tükörbe egy őszinte és tiszta tekintet nézzen rá. Ne legyen semmi, ami miatt szégyenkezned kellene magad előtt. Ha magaddal rendben vagy, ez sugárzik belőled és ezt kapod vissza, persze sajnos nem mindig.
Mennyire stresszesek a napjaid?
Sokszor nagyon stresszesek, de már megszoktam. Szerencsére karnyújtásnyira vannak az állataink, a lovak, a kutyák, macskák és egy fárasztó és stresszes nap után vagy kora reggel, nagyon jól esik lovagolni. Nagymértékben csökkenti a stresszt, megnyugtat, feltölt és kikapcsol ha lemegyek a lovardába, lovagolok vagy hétvégeken ha időm engedi lovas versenyekre járok. Ez a sport és a lovainkkal való szoros és napi kapcsolat teljesen más irányt ad a gondolataimnak. Ilyenkor csak én vagyok és a lovaim. A stressz elkerülhetetlen a mi életünkben, de ezzel az életmóddal sokkal kiegyensúlyozottabb az életem.
Honnan származik a lovak iránti szereteted?
Már kiskorom óta meg van ez a szeretet. A Mester utcában ahol laktunk, jártak lovas kocsik, és ahányszor meghallottam a lovakat, a szüleimnek mindig oda kellett vinniük az ablakhoz. Talán elsős lehettem, amikor a két nővérem már járt a Nemzeti lovardába lovagolni tanulni, és néha elvittek magukkal, majd később én is kaptam egy bérletet. Magukkal ragadtak ezek a csodálatos állatok.
Mit lehet ezektől a csodálatos teremtményektől tanulni?
Többek között kötelességtudatot. Számukra te jelented az életet, ami hatalmas felelősség. Óriási nyugalom és szakértelem kell hozzájuk, és akkor, amikor ló és lovasa között megvan az összhang és a harmónia az csodálatos élményben részesíti a lovat és lovasát, lelkileg és testileg egyaránt.
Mennyire változtatja meg az ember életét a természet közelsége?
Mindig fontos volt a természet közelsége számomra. A gyárnak ahol a szüleim dolgoztak, volt egy üdülőtelepe a Mátrában és minden nyáron ott töltöttünk két hetet. Ezeknek az élményeknek köszönhetően elhatároztam, hogy ha lesz lehetőségem, a természetben fogok élni. Szerencsére ez meg is valósult.
Tervek?
Rengeteg. Például a Lovas Színház, amit több mint tizenegy éve próbálok összehozni és most már elég közel kerültem a tervek megvalósításához. Van egy új bemutató (Csakazértis szerelem, szerk.) aminek március 1-én lesz a premierje, várom az új csikó születését, az Operaház Fantomja előadások, ma este Anna Karenina előadásom lesz a Madách Színházban. Ott vannak még a lemez ötleteim és a kínai lovas színházi műsor, ahova lovakat vittünk ki, és már négy előadást bemutattunk Pekingben. Mindig van mit tenni, soha nem unatkozom.