Takács Attila: A bor egy élő anyag, lelke van

„Számomra lehangoló, hogy a borásztársadalom is ilyen szinten megosztott. Azt tudjuk, hogy világszinten folyamatosan esik vissza a borfogyasztás és ebben a helyzetben nem kellene egymásnak feszülni, hanem támogatni, segíteni és erősíteni egymást. A szűkülő piac egyre jobban a felszínre hozza a vélt vagy valós nézeteltéréseket, sérelmeket, és borász borásznak farkasává válik.” – mondta legújabb interjúmban a Badacsonyi borvidéken gazdálkodó Takács Attila, a Takács Birtok borásza és tulajdonosa, akivel saját pincészetéről, natúr borokról, és egy álom beteljesüléséről beszélgettem.

Teljesen más területről csöppentél be a borok világába, mégis hogyan jött az ötlet, hogy Takács Birtok néven saját borászatot alapíts a Szent György-hegyen?

A borhoz fűződő kapcsolatom már közel 30 éves. Érdeklődő fogyasztóként kezdtem, majd elvégeztem a WSET hazai képzés mindhárom szintjét. Ezt követte egy HNT Borbíráló képzés a Soós István Borászati Technikum és Szakképző Iskolában, majd a sort 2018-ban egy középfokú szőlész-borász suli keretezte, és ebbe az időszakba még bőven belefért a hazai és nemzetközi borkereskedelembe való bekapcsolódás, illetve közreműködés is. Közben persze rengeteg kóstolás, tapasztalás, tanulás és utazás, amely mind emberileg, mind szakmailag nagyon sokat jelentett számomra. Innen már csak egy ugrás volt 2017-ben a régi álom beteljesülése. Szoktam mondani, hogy a teremtő a Szt.György-hegyre vezetett a családommal, és innen már nem volt visszaút. A célunk az volt, hogy olyan stílusú borokat alkossunk, amelyek megfelelnek az elvárásainknak és amelyre büszkék lehetünk most és 10-15 év múlva is.

Takács Attila és feleség

Mi a pincészet filozófiája, hogyan tudnád ezt röviden összefoglalni?

Szerelemprojekt, lélekborászat. Egyedit alkotni, tiszta lábnyomot hagyni azon a darab földön, amelyet az unokáinktól kaptunk kölcsön, ez lélekemelő érzés. Lépésről-lépésre haladunk előre, hála és szeretet övezi az utunkat. Vissza a gyökereinkhez, minimális beavatkozással, hagyni, hogy a dolgok a saját dinamikájukkal történjenek meg, és ebbe tudjunk bekapcsolódni.

Miként emlékszel vissza a kezdetekre?

2017-ben még átengedtük a szüretet a régi tulajdonosnak, mivel októberben léptünk a hegyünkre. Azt szerettük volna, hogy a kezdetektől, azaz a metszéstől indulva a borok elkészültéig mindent egy kézben, kontroll alatt tartsunk. 2018-ban szüreteltünk először a családommal - feleségemmel Orsival és lányaimmal Lilivel és Emmával -, ehhez volt egy kézi bogyózónk, egy kosaras présünk és pár üvegballon, amelyből született néhány 10 liter fehér és vörös birtok cuvée. Egész jól sikerült, ebből is eltettünk 3-3 palackot az utókor számára. Évről-évre bővítettük a feldolgozó, tároló kapacitásunkat és minimál technológiai fejlesztéseket abszolváltunk. Végül 2020-ra alakult ki a végleges közeli címkedesign, megszülettek a borok nevei, és kialakult a mai szortiment alapja.  A kezdetektől az egyediséget, természetességet és tisztaságot tűztük ki a zászlónkra.

Mit kell tudni a Takács Birtokról? 

Első generációs gazdaként tevékenykedünk, hobbytól már több, életvitelnél még kevesebb. 1/3 hektár saját területtel rendelkezünk, de emellett a pincénkbe érkezik szőlő is, természetesen általunk ellenőrzött termelőktől. Minden folyamatot mi végzünk, tisztán organikus szemléletet vallunk és gyakorlunk mind a szőlőben, mind a pincében. Egy magyar fejlesztésű preparátumot használva védjük és óvjuk a területünkön elhelyezkedő szőlőt. Csókaszőlő, rózsakő, olaszrizling, zöldveltelini, muskotály, kékfrankos, merlot és néhány beazonosítatlan régi fajta található a területünkön. Erjesztéshez és érleléshez Légli Attila barátom által alkotott amfórákat használunk, különböző alapanyagból és méretben, emellett Speidel tojással is dolgozunk, és erjesztésre/tárolásra beállítottunk néhány acél tartályt is. Éves mennyiségünk 1000 liter alatt van, amelyből 5 különböző TA (Takács Attila) bor készül. Van amelyikből max. 60-70 palack készül egy évben. Minden tételünk spontán erjesztéssel, hosszú finomseprős érleléssel, szűretlenül és derítetlenül kerül palackba, a legtöbb esetben nulla hozzáadott kénnel. Stílust teremteni, azt jelenti számunkra, hogy bármelyik TA évjáratot kóstolod, fölfedezed a termőhelyet, a szellemiséget és a borász hitvallását a borokban.

Hogyan épül fel a pincészet termékpiramisa?

2023-ban már 5 különböző bort alkottunk, amely 2 fehér, 1 rosé és 2 vörös összeállításban került a piacra. Klasszikus termékpiramisról itt még nem beszélhetünk, azonban az alapot egy teljesen új stílusban életre keltett rosé adja, amely kékfrankosból készült, Speidel tojásban erjedt, majd antracit amfórában érlelődött 7,5 hónapot, és minimál kénnel (20mg/l) került palackba. Ezt a tételt „örömBornak” szoktam nevezni. A nyár slágere lett, és egy új „al-brand” tagjává vált, This Is Pinky Me néven, vagány pink címkével és viasszal lezárva. Az OLASZ névre hallgató olaszrizling borunk acélban erjedt 3 hétig, majd natúr amfórában, finom seprőn (sur lie módszer) pihent 9 hónapot. Ez a bor inkább a területről és rólunk szól, mintsem a fajtáról. A Teraszom Kincse egy fehér cuvée, melyben rajnai és olaszrizling mellett rózsakő, zöldveltelini, illetve pici muskotály található, és fekete amfórában fejlődött 9 hónapon keresztül.

A vörös borainkra úgy tekintünk, mint fő büszkeségeinkre, mivel ebben a stílusban kevesen nyúlnak vörös tételekhez. Mindkét borunk pinot noir hangsúlyos, mellette csókaszőlő, merlot, kékfrankos és néhány ismeretlen fajtát is tartalmaz. Kézi szüretet és kézi bogyózást követően „hamburger” technológiát használtunk a minél kíméletesebb és gyümölcsösebb végeredmény érdekében. 1/3 rész egészbogyó megtaposva, majd 2/3 egészbogyó, 2 hét nyitott kádas erjesztés, csömöszöléssel. Ezt követően egyik része Speidel tojásba, másik pedig mázas amfórába került. Az így elkülönített borok Speidelben 7,5 hónapot, amfórában 9 hónapot pihentek mielőtt nulla hozzáadott kénnel palackoztuk őket. A Speidel tojásban készült tétel neve stílusosan THIS IS ME lett, mivel ez egy önigazolás, azaz „én ezt gondolom a vörös borról, ezt a stílust preferálom”.

Miért éppen a natúr vonalra esett a választás?

Fogyasztóként is egyre jobban vonz a természetesség, legyen ez akár íz vagy illat, és ez a borok esetében sincs másképpen. Imádom a natúrborok vibrálását, természetességét, ahogy változik, él és megmutatja ezer arcát. Amikor elkezdtem a natúr-utamat járni a Szent György-hegyi birtokon, szinte mindenki fura figurának tekintett. Legalábbis azért, ahogy a borokat készítettem. Mára elfogadtak, befogadtak, elismerik a munkánkat, és a hegyen is számos „natúr-kolléga” tevékenykedik sikeresen. Persze fontos megjegyeznem, hogy minden borkészítési stílusban megtalálom a kedvencemet, számomra fő preferencia a hibátlanság élmény faktor.

Gondolom ez a fajta borkészítés nem egy könnyű út…

Hiszem és vallom, hogy a bor egy élő anyag, lelke van. Ha jól érinted, közelíted meg, csodákra képes, és visszatükrözi a személyiségedet, hitedet, szeretetedet. Meghálálja, ha minél kevesebbet macerálod, és engeded, hogy járja a maga útját. Átfejted az amfórába és nem nyúlsz hozzá hónapokig, de érzed, hogy rezeg, él és változik. A végeredmény pedig egyedi, különleges, élő szakrális ital lesz. Maga a BOR, nagybetűkkel.

Eléggé megosztó manapság a natúr bor, szerinted miért?  

Számomra lehangoló, hogy a borásztársadalom is ilyen szinten megosztott. Azt tudjuk, hogy világszinten folyamatosan esik vissza a borfogyasztás és ebben a helyzetben nem kellene egymásnak feszülni, hanem támogatni, segíteni és erősíteni kellene egymást. Valahogy az az érzésem, hogy a szűkülő piac egyre jobban a felszínre hozza a vélt vagy valós nézeteltéréseket, sérelmeket, és „borász borásznak farkasává válik”. Mi itt a Kárpát-medencében egy kivételes szakrális helyen alkothatunk. Mi lenne, ha megosztottság helyett inkább erősítenénk egymást?! Mindenki koncentráljon inkább arra, hogy a maga területén, hitvallása alapján, minden tekintetben hibátlan borokat készítsen, és ezt juttassa el a fogyasztókhoz, ezzel is erősítve a Kárpát-medencei bor hírnevét és történetét.

Mi volt az a fordulópont, amikor úgy érezted, hogy a befektetett energia kezd végre megtérülni?

Nincs annál lélekemelőbb érzés, mint amikor mosolygó arcokat látok magunkkal szemben, akik a boraink támogatói és fogyasztói. Amikor a borászkollégák, kereskedők elismernek, bíznak bennem, amikor kapsz egy telefont, egy fotót egy leírást, amikor egy fesztivál fogyasztói között felismernek és elismernek. Vagy például, amikor a Pláne Badacsony lelke Tóth Ádám és kollégái, illetve Ducsák Bence a Huncutka Bit&Wine-ból nálunk kóstoltak teljes megelégedettséggel, vagy amikor Halász Imre barátom azt mondta, hogy az adott tételre szívesen rátenné az ABELES címkét (Halász Imre saját címkéje - szerk.). Az ilyen visszajelzések erőt adnak, mi pedig hálát adunk a teremtőnek, hogy idáig jutottunk. Kell ennél több?! Számunkra ezek jelentik a teljességet.

Mik azok a jó hazai és nemzetközi példák, amiket mindenképpen igyekeztél adoptálni a saját pincészetednél?

Igyekszem folyamatosan nyomon követni, hogyan illeszkednek a boraink a hazai és nemzetközi natúr irányba. Ezt kutatni, kóstolni, visszajelzéseket kérni kapni és csiszolni, fejlődni minden egyes pillanatban. Jó példa előttem Halász Imre és az Abeles/Holass siker sztorija, Szászi Endre és családja elkötelezettsége, segítőkészsége, profizmusa, de említhetem még Pálffy Attila és a Pét-Nat nemzetközi sikereit, vagy Tomcsányi Árpi, Páger Matyi hihetetlen céltudatosságát. Ők mindannyian példával szolgálnak, hogy mi a jó út, merre tart ma a natúr világ.

Ha pár fontos momentumot kellene kiemelni az elmúlt évekből, mik lennének ezek? 

Elsőként a családi összefogást említem, minden más ezután sorolandó. 2020-ban átalakítottuk a közel 100 éves fél-földpincék belső részét, ahol a mai napig készülnek boraink. Ennek a helynek lelke van. Kiemelendő a 2023-as Somlói Éjszakai Pincetúrán való részvétel, mint vendégborászat Varsádi Laci barátomnak köszönhetően, majd a Gyöngyöspatai Vulkanikus Borok fesztiválján való bemutatkozás Páger Matyás társaságában. Kiléptünk, elindultunk az úton, és ezt soha nem feledjük barátainknak. A szolnoki Sóház Hotel tulajdonosával, Tóth Andival való együttműködésünk is példaértékű, több remek eseményt szerveztünk le közösen, és állandóan tervezünk és álmodozunk a jövőről.

Mire vagy a legbüszkébb?

Nem büszkeségnek nevezném, inkább felemelő érzésnek, hogy az álom valóssággá vált, hogy az utazásunkat szeretet övezi. Szívmelengető érzés látni a borainkat a Pláne Badacsony polcain, de szintén sokat jelent testvérem, Árpi támogatása, aki maximalista és áldott jó érzékkel megáldott szakértő. Tőle nagyon sokat tanultam és kapok, sokat jelentenek a szavai, kritikái. Legfrissebb büszkeségünk, hogy 2024. november 15.-én, 18 órától, Budapest egyik legjelentősebb natúr borbárjában, a HUNCUTKA Bit&Wine-ban leszünk vendégek, és egy pop-up kóstoló keretein belül mutatkozunk be.

Hol tart most a borászat és milyen tervekkel várod a következő éveket?

Elértük, amit szerettünk volna első körben, feltettük magunkat a térképre. Egy borász ismerősöm mondta erre, hogy ez mind jó, de ha majd 10 év múlva is ott leszünk, akkor válik valósággá. Nálunk ez már valóság, minden pedig csak áldásos ráadás. 2024-ben nagyjából 15-20%-ot növekedtünk mennyiségben, készül egy újabb TA bor, amely stílusosan a B’ORange nevet fogja viselni és egy régi álmomat valósítja meg. Szeretnénk minél több borrajongónak megmutatni mit is gondolunk a borokról, milyen stílust preferálunk. Szeretnénk minél több fogyasztót edukálni a bor áldásos hatásairól, meggyőzni a kétkedőket, hogy a bor egy szakrális ital és mértékkel fogyasztva felemel és megerősít.

Fotók: Takács Attila