Gasztronómia
post-authorNémeti Sándor
2023. január 11.

A tél nélkülözhetetlen fűszerei

post

Íme, néhány tipikusan téli fűszer, ami nemcsak finomabbá varázsolja az ételeinket, hanem hatékonyan hat az egészségünkre is. Ezek most a téli időszak kellős közepén nem hiányozhatnak a konyhából, hiszen rendszeres használatukkal feldobják a hideg hétköznapokat. A bemutatásuk során most többek között arra is fény derül, hogy mi köze egy 12 éves rabszolgafiúnak a vanília termesztéséhez, vagy hogy egykoron melyik fűszer volt drágább még az aranynál is.  

Fahéj

A fahéj csodálatos aromája leginkább a karácsony időszakát és a vele járó izgalmas készülődést juttatja sokszor eszünkbe. Mindenesetre legyen szó forralt borról, fahéjas csigáról, vagy sok más egyéb finom desszertről, a finom illatú és melegséget sugárzó édes ízű fahéj elengedhetetlen fűszere a télnek. Története 5000 évvel ezelőttre nyúlik vissza, a kereskedelemben már az ókorban is igen közkedvelt volt. Egykor még az aranynál is nagyobb értéke volt. A ceyloni fahéjfajta Srí Lankán és India déli részén honos, a kínai fahéjfajta pedig Kínában, Mianmarban, illetve Vietnám déli részén. A fahéj rendkívül jó hatással van az egészségünkre is, például stressz- és feszültségoldó hatású, görcsoldó, segít a légúti fertőzések kezelésében, de az emésztésre is kiváló.

A legrégebben ismert fűszerek egyikét Egyiptomban balzsamozáshoz és vallási szertartásokhoz használták, a középkori Európában ízesítőként és szintén vallási szertartásokra, valamint a krónikus köhögések és az ízületi gyulladások kezelésére. A legújabb kutatások többek között azt is bebizonyították, hogy fogyasztásával jelentős mértékben csökkenthető a cukorbetegség, illetve az azzal összefüggő betegségek kialakulásának esélye. Magyarországra egyébként a 15. században érkezett, és rövid időn belül beépült a nemesi konyha fűszerei közé.

Gyömbér

A gyömbér a távol-keleti konyhákban máig fontos alapfűszernek számít. Szintén annak számított a Római Birodalomban is, ahol a leggyakrabb használt fűszerek közé tartozott. Erről tanúskodik a legrégebbi ismert szakácskönyv is, amelyben az ókori római Apicius receptjeiben a gyömbér volt az egyik leggyakrabban használt fűszer a sáfrány és a bors mellett. A birodalom bukása után egy jó időre el is tűnt a fűszer, hogy utána a középkorban ismét felbukkanjon és Marco Polo nyomán tegyen szert ismét népszerűségre. Ami a gyömbér történetét illeti, ez egészen régre nyúlik vissza, hiszen Kínában már Kr. e. évezredekben is használták. Elsősorban gyógynövényként volt ismert.

Őshonos hazája vitatott, de gyógyászati- és spirituális felhasználását először Délkelet-Ázsiában, Indiában és Kínában dokumentálták. Régen sok már fűszerhez hasonlóan a gyömbér is drága áru volt. Például a 14. században 450 gramm gyömbér annyiba került, mint egy birka. A középkorban a pestis elűzésére is használták, és egy ideig annyira népszerű volt, hogy sóval és borssal együtt helyezték az asztalra. Mára szinte minden konyhában használják a világon. A gyömbér nagyszerű gyulladáscsökkentő és köhögéscsillapító hatással rendelkezik, erősíti az immunrendszert, de hányingerre és gyomorbántalmakra is nagyon jó. Különösen hasznos lehet megfázás ellen, közben csökkenti a lázat is.

Vanília

A Mexikóból származó fűszert már Amerika felfedezése előtt a xocoatl, azaz az aztékok csokoládéitalának ízesítésére használták. Ma leginkább Madagaszkár szigetén, Indonéziában és a Comore-szigeteken termesztik, de Mexikó és Réunion, az Indiai-óceánban Madagaszkártól keletre található vulkáni sziget is rendelkezik még jelentősebb vaníliaterméssel.

Az aztékokat leszámítva, a vanília népszerűségének története a 16. századi Mexikóban kezdődik, ahol Hernan Cortez spanyol felfedező tanúja volt az azték császá,  Montezuma vaníliával ízesített csokoládéitalának. A hírek gyorsan szárnyra kaptak, azonban évszázadokig ritka csemege marad a világ elitje számára, mivel Mexikón kívül sehol nem termesztették. Igaz botanikus kertekben próbálkoztak vele Franciaországban és Angliában is, de nem arattak sikert. Ennek okát sokig nem tudták megfejteni, míg 1836-ban Charles Morren belga kertész nem számolt be arról, hogy a vanília természetes beporzója a Melipona méh, amely Európában nem él. Öt évvel később viszont a Réunion szigetén minden megváltozott, Edmond Albius nevű 12 éves gyermeknek köszönhetően. A fiú volt az, aki kitalálta a ma is használatos, hatékony kézi beporzási módszert a vanília számára, amely magában foglalja a virág hím és női részeinek feltárását és párosítását. Technikája Réunionról Madagaszkárra és más szomszédos szigetekre is elterjedt, majd végül visszatért Mexikóba, hogy növelje a méhek által beporzott vanília betakarítást. A fűszert ma többek között sütemények, kompótok, fagylaltok, krémek, édes ételek, likőrök ízesítésére használják. A vanília egyébként szabályozza a gyomorsav termelődését, fokozza az étvágyat és erősíti a beleket is.

Szegfűszeg

A mirtuszfélék családjába tartozó, a Maluku-szigetekről származó karakteres ízű szegfűszeg a középkori Európában az egyik legértékesebb és legritkább fűszernek számított. Számos élelmiszer ízesítésére használják, különösen húsokhoz és pékárukhoz. Európában és Amerikában a karácsonyi ünnepek nélkülözhetetlen alapanyaga. Egyébként a szegfűszeg az emésztést is serkenti, fokozza az étvágyat, emellett fogfájásra is hatékony, mivel enyhén érzéstelenít és gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik. De fáradtságra, reumás fájdalmakra is kiváló. A szegfűszeg rostot, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, így ha egészben vagy őrölt szegfűszeggel ízesítjük az ételt, fontos tápanyagokat biztosíthatunk a szervezetünknek. Egyes kutatások szerint a szegfűszegben található vegyületek a rák elleni védekezésben is segíthetnek.

Már i.e. 200-ban Jáva követei szegfűszeget hoztak a kínai Han-dinasztia udvarába, amelyet szokás szerint a szájban tartottak, hogy ily módon frissítsék a leheletüket a császári audienciák során. Európában a késő középkorban a szegfűszeget élelmiszerek tartósítására, ízesítésére és díszítésre használták. Ekkor a szegfűszegtermesztés szinte teljes egészében Indonéziára korlátozódott, a 17. század elején pedig a hollandok Amboina és Tarnate kivételével minden szigeten kiirtották a szegfűszeget, hogy hiányt teremtsenek, ezzel fenntartsák a magas árakat. A 18. század második felében aztán a franciák Kelet-Indiából az Indiai-óceán szigeteire és az Újvilágba csempésztek szegfűszeget, megtörve ezzel a holland monopóliumot.  

Fotók: pixabay

Ez is érdekelhet

Bor teszt-értékelés
Bor teszt-értékelés
Hírek - programok

Új köntösbe öltözve

2021. június 05.
Bor teszt-értékelés
Gasztronómia
Bor teszt-értékelés

Focistából mátrai borász

2021. február 04.
Hírek - programok
Gasztronómia

Quinoás ananászos fésűkagyló

2021. szeptember 27.
Bor interjú

Küldj egy üzenetet!