Tokió kávékultúrája és a meikyoku kissa varázsa

Tokió kávékultúrája tökéletesen tükrözi a város kettősségét. Az egyik oldalon ott sorakoznak a hipermodern, minimalista enteriőrrel rendelkező kávézók, a másik oldalon pedig  jelentéktelennek tűnő épületekben a még mindig működő meikyoku kissa-k, azok a zenekávézók, ahol a klasszikus zene hallgatása - mint sok minden más a japán kultúrában – egy igazi szertartás.

A meikyoku kissa eredete és fejlődése

A meikyoku kissa a japán kultúra különleges szegmensét képviseli, különösen Tokióban. Ezek a helyek a 20. század elején jelentek meg, és egyedi teret kínáltak a zenerajongók számára, hogy klasszikus zenét hallgathassanak kávéházi környezetben. A meikyoku kissa kifejezés egyébként a japán meikyoku (mestermű) és kissaten (kávézó) szavak összeolvadásából született. Ezek a helyek nem csupán kávézók, hanem olyan különleges terek, ahol a zene élménye áll a középpontban. Saját tervezésű hi-fi hangrendszereikből szólnak a klasszikus felvételek, és a tökéletes hangzás érdekében a hangoskodás, a fényképezés vagy a mobiltelefon használata általában tilos. A második világháború után virágzottak igazán ezek a kávézók, hiszen az LP-k – vagy ahogyan rosszul tudjuk magyarul, bakelitlemezek – drágák és nehezen hozzáférhetők voltak. Ezek a helyek ma már nosztalgikus menedékekké váltak, ahol a zene újra azzá válik, aminek szánták: egy figyelemmel végighallgatott élménnyé, nem pedig háttérzajjá egy okostelefon fülhallgatóján.

A meikyoku kissa fogalma a Taisho-korszakban (1912–1926) kezdett formát ölteni, és a Showa-korszak korai szakaszában (1926–1989) vált igazán népszerűvé. Az európai zenekávézók hagyományai inspirálták őket, így Japánban olyan helyeket hoztak létre, ahol a vendégek kiváló minőségű klasszikus zenei felvételeket hallgathattak. Ez különösen vonzó volt abban az időben, amikor ilyen zenei gyűjtemények birtoklása nehéz és költséges volt. A második világháború után, mint az előbb is említettem, a meikyoku kissa-k népszerűsége jelentősen megnőtt, például Tokióban különösen sok ilyen kávézó nyílt. A háború utáni újjáépítés időszakában ezek a kávézók nyugodt és kulturált menedéket kínáltak a város újjászületésének káoszában. Értelmiségiek, diákok és klasszikus zenerajongók keresték fel őket, hogy megnyugvást és inspirációt találjanak. A meikyoku kissa-k kulcsszerepet játszottak a klasszikus zene népszerűsítésében Japánban, és informális oktatási térként is funkcionáltak, ahol az emberek bővíthették zenei ismereteiket és értékelésüket. Gyakran lenyűgöző hangrendszerekkel és hatalmas bakelitlemez-gyűjteménnyel rendelkeztek, így a zenehallgatás valóban elmélyült élményt nyújtott mindenki számára.

A meikyoku kissa jellemzői

A meikyoku kissa-k hangulata általában csendes és elmélyült, a látogatókat arra ösztönzik, hogy a zenére figyeljenek, így a beszélgetés többnyire nemkívánatos, hogy megőrizzék a nyugodt légkört. A belső tér gyakran sötét fa bútorokkal, tompa világítással, valamint vintage európai plakátokkal vagy híres zeneszerzők fényképeivel van díszítve. A zenei választék főként nyugati klasszikus zenéből áll, és a barokk kortól a romantikán át a 20. század eleji művekig terjed. Egyes helyeken a törzsvendégek kérhetnek bizonyos zenéket, míg mások előre meghatározott program alapján játsszák a felvételeket. A legismertebb tokiói meikyoku kissa-k közé tartozik a Shibuyában található Lion Cafe, amelyet 1926-ban alapítottak, és azóta is a műfaj egyik legikonikusabb képviselője. Szintén említésre méltó a Violon Yushimában, ahol hatalmas lemezgyűjtemény, baráti árak és nosztalgikus, otthonos hangulat várja a látogatókat, sőt, bizonyos estéken élőzene is szól.

A meikyoku kissa hanyatlása és újjáéledése

A 20. század végére a meikyoku kissa-k hanyatlásnak indultak, ennek oka többek között a modern szórakozási lehetőségek terjedése, a társadalmi szokások változása, valamint a személyes zenelejátszók elérhetőbbé válása volt. Ennek következményeként számos ilyen kávézó bezárt, mivel törzsközönségük elöregedett, a fiatalabb generáció pedig más zenei irányzatok felé fordult. Ennek ellenére az utóbbi években újjáéledt az érdeklődés a meikyoku kissa-k iránt, s ezt a megújult figyelmet részben a bakelitlemezek és a retro élmények iránti nosztalgia táplálja, különösen a fiatalabb korosztály körében. Új kávézók is nyíltak, amelyek ötvözik a hagyományos meikyoku kissa elemeket a kortárs megoldásokkal, így szélesebb közönséget vonzanak. A meikyoku kissa továbbra is Tokió kulturális képének ikonikus része marad, a nyugati klasszikus zene iránti japán elköteleződés egyik szimbólumaként. Ezek a helyek egyedülálló és békés menekülést kínálnak a város nyüzsgéséből, miközben megőrzik ezt a fontos kulturális hagyományt, finoman alkalmazkodva a mai kor igényeihez.

5 ikonikus tokiói meikyoku kissa

Lion – Az élő legenda

A Shibuyában található Lion a legrégebbi és legismertebb meikyoku kissa. Az eredeti épület a háborúban elpusztult, de 1950-ben újjáépítették és azóta is változatlan hangulatával várja vendégeit. A belső tér atmoszférája szinte templomszerű: a vörös bársonyszékek padsorként sorakoznak a hangrendszer felé, amely itt az „oltár” szerepét tölti be. A hátsó falnál egy három méter magas, templomi orgonára emlékeztető, külön a Pioneer által tervezett fa hangfalrendszer emelkedik, a polcokon pedig több mint 5000 bakelitlemez sorakozik. A kávé itt erős és karakteres, ízét pedig fokozza a félhomály, a lemezek illata és az analóg hangrendszer tiszta hangzása.

Violon – Ahol a nosztalgia új értelmezést nyer

A nyugat-tokiói Asagaya állomás közelében, egy kis sétára a bárok forgatagától található a Violon, amely 1980 óta fogadja vendégeit. Bár fiatalabb, mint a Lion, belépve mégis úgy érezzük, időutazásban van részünk. Az antik bútorok, a sokféle világítótest és az eklektikus díszítés mind a múlt század hangulatát idézik. A tér nagy intim, hiszen mindössze tízen férnek el.

Mignon – A letisztult zenei oázis

Az Ogikubo állomás közelében, egy egyszerű épület második emeletén található meg a Mignon, amely egy világos, rendezett, modern hangulatú meikyoku kissa, és üdítő kontrasztot nyújt a korábban említett, zsúfoltabb helyekhez képest. Más meikyoku kissa-kkal ellentétben itt nem tilos a beszélgetés, sőt, a tulajdonos szívesen cseveg a vendégekkel a pultnál.

Renaissance – A rejtett szentély

A Koenjiben körülbelül tíz éve megnyílt hely története régre nyúlik vissza, hiszen egy régi, Nakano kerületbeli meikyoku kissa örökségét viszi tovább, ráadásul ugyanazt a hangrendszert használja, mint elődje. A hely szinte elrejtve bújik meg egy pincehelyiségben, amelyet csupán egy apró, könnyen figyelmen kívül hagyható tábla jelez: „Renaissance – zenei szoba és kávé”. A Renaissance a leginkább bensőséges az összes közül: a polcokon régi hifi-berendezések, gyufásdobozok, szobrocskák és könyvek zsúfolódnak.

Borítókép: unsplash