Kamocsay Ákos: „A szerencséért keményen meg kell dolgozni”
Kamocsay Ákos („Év Borásza” 1997-ben Angliában; „Év Bortermelője” 1999 Magyarországon; „Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje”), a neszmélyi Hilltop Borászat főborásza és társtulajdonosa június 21-én ünnepli 75. születésnapját. Életútja, számtalan elismerései a magyar borászat egyik ikonikus figurájává avanzsálták. Mint mondja, sokkal többet kapott ettől a szakmától, mint amit valaha el tudott képzelni. Nagyinterjú…
Pár nap múlva ünnepled 75. születésnapodat, közben több mint 50 éve vagy ezen a pályán. Szoktál visszatekinteni időnként a múltra?
Számomra is meglepő, hogy így múlik az idő, s bár a múlt fontos része az életemnek, mindig a jelenre szoktam koncentrálni, mert ez alakítja a jövőt. Talán meglepőnek fog hangzani, de nem tudatosan építettem a pályámat, hanem mindig a megoldandó feladatok, és sokszor a szerencse alakították az életemet. Például nem azért mentem nevelőapám javaslatára 14 évesen a borgazdasági technikumba, mert elhívatott borász szerettem volna lenni, hanem mert a kissé unalmas Székesfehérvárt akartam hátrahagyni és az élettel teli, nyüzsgő fővárosba költözni. Aztán az élet úgy hozta, hogy a középiskolában beleszerettem ebbe a hívatásba. A borászkodás szeretete, amivel végeztem a munkámat, mindig erőt és impulzust adott az évek folyamán számomra. Hiszem, hogy odaadás és elhivatottság nélkül semmit sem lehet jól csinálni.
Ennyi elismerés után talán sokak számára meglepőnek tűnhet, hogy a Hilltop a szakmai életed második munkahelye…
Nem vagyok egy vándormadár típusú ember. Azok után, hogy 1970-ben lediplomáztam és általános kertészmérnöki diplomát szereztem, a 600 hektáros Móri Állami Gazdasághoz kerültem, ahol a palackozótól a borászati ágazat vezetéséig megmásztam a borász-szamárlétrát. Huszonhárom évet töltöttem Móron, ahonnan nem önként jöttem el. A szerencse viszont újból fontos szerepet játszott az életemben, hiszen a Hilltop révén gyorsan megtaláltam azt a helyet, ahol ismét jól éreztem magam és hosszútávon tudtam tervezni és dolgozni. A Hilltop történetről és arról, hogy hogyan alakult a borászat, egy korábbi interjúnk alkalmával már meséltem neked (ITT olvasható a Kamocsay Ákos által említett interjú – szerk.).
Apropó Hilltop, egyszer azt nyilatkoztad, hogy amikor elkezdtétek, az volt a szándék, hogy egy kicsi borászatot csináljatok. Ezek szerint ez a terv nem sikerült?!
Szerencsére nem! Igaz, sokszor szoktam mondani, hogy a szerencséért keményen meg is kell dolgozni. Ami azt illeti a „kicsi”, az egy relatív fogalom. Mindenesetre soha nem gondoltuk volna, hogy a Hilltop ilyen méreteket ölt majd, gyakorlatilag az ár és a szükséglet sodort bennünket az évek alatt. Az alakuló borászatoktól eltérően mi más utat jártunk be, azaz előbb volt piacunk a boraink számára, mint előre megtervezett pincészet. Így a meglevő piacunk és vevőink növekvő igénye hajtott bennünket, aminek eredményeként az évek alatt egyre nagyobb és korszerűbb lett a Hilltop.
Sokan ebben a korban inkább elvonulnak és nyugalomban kiélvezik az életük munkájának gyümölcsét. Ezzel ellentétben te szinte naponta járod a Budapest-Neszmély útvonalat és a mai napig aktívan részt veszel a Hilltop Borászat életében…
Ennek több oka is van. Egyrészről úgy érzem, hogy szükség van rám, és a kollégáim is tartanak igényt a személyes jelenlétemre. Ráadásul tavaly szüret óta úgy alakultak a körülmények, hogy szinte 100%-osra aktivizáltam magamat. Volt egy időszak, amikor nyugdíjba mentem és azt gondoltam, hogy ezentúl kevesebbet fogok foglalkozni borokkal. Viszont rájöttem, hogy én nem olyan típusú ember vagyok, aki kirándulással, pihenéssel, olvasgatással tölti el a nyugdíjas éveit. Persze, ennek is meg van a szép oldala, de engem ez nem tud kielégíteni. Igyekszem nem foglalkozni minden apró részlettel, de amíg az energiám és az egészségi állapotom megengedi, biztos nem fogom abbahagyni a borászkodást és a vele járó munkákat.
Ezek szerint szükséged van az életedben az adrenalinra?!
Akkor érzem jól magam, ha tevékenyen töltöm a napjaimat. Ez éltet, ez ad energiát, s ha ez nem lenne, akkor egészségesnek sem érezném magam. Jó érzéssel tölt el, hogy a mai napig érzem, hogy számít, amit csinálok.
A hétvégén éppen Móron jártál, gyakran megesik?
A fiam a Móri borvidéken borászkodik, van itt egy házunk is, tehát megesik, hogy itt töltöm a szabadidőmet. Most éppen a We Love Mór rendezvényen voltam baráti társasággal. Mindig jó érzés itt lenni, huszonhárom év mégsem múlik el nyomtalanul az ember életéből. Mórt mindig egy rendkívül jó adottságú borvidéknek tartottam, és a mai napig van egy szívfájdalmam, ha a borvidék és az ezerjó szóba kerül.
Márpedig?
Nagyon izgalmas szőlőfajtának tartom az ezerjót, amiből gondos kezek alatt kiváló és sokszínű borokat lehet készíteni. Azt sajnálom, hogy az én életem úgy alakult, hogy amikor a fogyasztók már tényleg kezdték értékelni a jó és különleges borokat, akkor már nem dolgozhattam ezzel a szőlőfajtával. A rendszerváltás előtt 19 állami gazdaság volt Magyarországon, ezeknek borászai egy nagyon összetartó közösséget alkottak, például rendszeresen kóstoltuk egymás borait. Nemes Sándor az országban élenjáró Balatonboglári Állami Gazdaságának a főborásza csak azért látogatott el minden évben szüret után, szakmai kíváncsiságból Mórra, hogy megkóstolja az általunk készített ezerjókat, mert különlegesnek tartotta a fajtát.
Így visszatekintve mással kapcsolatban van-e esetleg valamilyen hiányérzeted?
Egyáltalán nem! Gyakorlatilag sokkal többet kaptam ettől a szakmától, mint amit valaha el tudtam képzelni.
Mit szól a család, hogy a jól megérdemelt nyugodt nyugdíjas élet helyett ennyit utazol és ilyen aktív vagy?
Természetesnek veszik, a fiam például az ország három különböző helyén borászkodik még, így ő is állandó mozgásban van. Ugyanolyan nagy szeretettel megyek reggel Neszmélyre, mint amilyen nagy szeretettel a nap végén vissza Budapestre a családhoz. Szerintem ez így van rendjén. Régen úgy zajlott Neszmélyen a szüret, hogy két hónapig nem is voltam otthon, a család ezt mindig tudomásul vette, s így inkább ők költözgettek ide erre az időszakra.
Mit jelent számodra a bor?
Röviden: az életemet! A bor az egyetlen olyan termék, ahol óriási jelentősége van annak, hogy hol terem. Ha valaki hozzám hasonlóan megtapasztalja a bor sokszínűségét, akkor nem csak örömben, hanem élményben is lesz része. Ez egy olyan szakma, amibe nem lehet belefásulni, hiszen évjáratról-évjáratra mindig más kihívásokkal, nehézségekkel, vagy szépségekkel néz szembe egy tudatos borász.
Az ismert külföldi borokhoz képest szerinted hol tart jelenleg a magyar bor?
Minőségben sok szempont szerint már felvesszük velük a versenyt, de árban és elismertségben többnyire nem.
Szerinted mi vezetett ide, lehetett volna másképpen is csinálni?
Elég sokat dolgoztam a szocialista rendszerben is, akkor egészen más célok voltak kijelölve egy borász számára. Aztán jött a rendszerváltás és vele együtt minden borász lelkesedése Magyarországon egyik pillanatról a másikra egyre népszerűbb lett a bor. Sok összetevője van annak, hogy a rendszerváltás után miért nem tudtunk élni a felkínált lehetőségekkel. Például akik régebben a magyar bor marketingjén dolgoztak nem értették meg jól, hogy miről szól a bor. Legtöbb esetben nem arra költötték el a rendelkezésre álló marketing pénzeket, amire igazán kellett volna.
Nemrég új arculattal és új címkékkel jelentetek meg a piacon. Ezek szerint a jó bornak is kell a cégér?
Ez már régi igazság, mi ezzel mindig tisztában voltuk. Elég sok bort fogalmazunk és büszke vagyok arra, hogy az évek folyamán a Hilltop borokkal kivívtuk magunknak azt, hogy az emberek azért veszik le a polcokról, mert többnyire megbízható minőséget kapnak a pénzükért. Címkéink mindig letisztultak, korszerűek és modernek voltak, de ahogyan telt az idő azt vettük észre, hogy egyre több ilyen jellegű címke található a polcokon, így a mi címkéink belesimultak a polci kínálatba. Szükségesnek láttuk, hogy ismét olyan arculattal jelenjünk meg, mely felhívja magára a figyelmet, közben játékos formában nevelőcélzattal is bír, netán gondolkodásra késztet. Kemény egy év munka és tervezés után most az eredmény is kézzel fogható. Az egyes tételekben érezhető ízek és illatok intenzitását az adott borra jellemzően a címkén szereplő aromakör skálái mentén kirajzolódó színes aromatérkép mutatja meg. Bízom benne, hogy a Hilltop borai között így mindenki könnyedén eligazodik és megtalálja a maga kedvencét. Egy másik nagy újdonság a könnyű, pezsdítő, és gyümölcsös gyöngyözőborunk, mely remek választás a nyári meleg napokban.
Múlt évben azt nyilatkoztad nekem, hogy még nem tudod, hogy 2015 és 2017 után készül-e a 2020-as évjáratban is Ihlett Cuvée. Lehet most már tudni valamit?
Végül lett és már le is lett palackozva. Most a házasítás gerincét, pontosabban az 50%-át a chardonnay adja, a többi részét pedig sauvignon blanc, cserszegi fűszeres és chenin blanc. Szerintem egy izgalmas bor kerekedik ki belőle, viszont mire kiteljesedik és kialakul benne a harmónia, addig még időre van szüksége. Remélem hasonló nagy sikereket érünk el vele, mint a másik két évjáratú Ihlett Cuvée-vel.
Milyen Neszmélyt szeretnél látni a jövőben?
Már 1993 óta járok rendszeresen Neszmélyre, és azóta is mindig elkápráztat, hogy milyen gyönyörű ez a táj. Szeretném, hogy minél több borászat felhívja magára, és ezzel együtt Neszmélyre a figyelmet. Jó példák már vannak, és bízom benne, hogy idővel egyre több ilyen lesz.
Utolsó kérdésként: milyen borral ünnepled június 21-én a 75 éves születésnapodat?
Imádom a jó pezsgőt, úgyhogy abból biztos pukkanni fog!
Fotók: Hilltop Borászat
(A cikk a Hilltop Borászat és a WineArtCulture közös együttműködésének eredményeként jött létre)