Mucsi Zalán - A nulláról a Michelin-csillagos éttermekig

A Grál Borpince fiatal tulajdonos-borászáról, Mucsi Zalánról kevesebb szó esik a hazai boros szférában, ennek ellenére ő mégis eltökélten és csendben teszi évek óta a dolgát. Szinte nulláról, önerőből és kemény munkával elérte, hogy a Tolnai borvidéket, ezen belül Gyönköt felhelyezze a hazai boros térképre. Mára borainak nagy része Magyarországon, több európai országban, illetve a tengerentúlon, például Kanadában és az Egyesült Államokban talál gazdára a csúcsgasztronómiában és Michelin-csillagos éttermekben.

Mucsi Zalán eredeti terveit felülírta az élet, így többéves borértékesítési múlttal a háta mögött Magyarország legelfeledettebb borvidékén megalapította Grál Borpince néven saját borászatát. Az alföldi születésű harmadik generációs fiatal borászt a szerelem hozta a sváb hagyományokkal rendelkező Gyönkre. Ide udvarolt, s bár kacérkodott azzal a gondolattal, hogy a Szekszárdi borvidéken kezdjen borászkodni, apósa javaslatára, és szó szerint az esküvőn összetáncolt pénzből mégis Gyönkön, egy romos présház megvásárlásával megalapította 2008-ban a saját pincészetét. A történethez viszont az is hozzátartozik, hogy eredeti terve nem a borkészítés volt, hanem hogy legyen egy hétvégi házuk, ahol kicsit elfelejthetik a főváros nyüzsgését. Végül másképpen alakult az életük, hiszen akinek kiadták bérletbe a szőlőt visszamondta, így rájuk maradt ennek a megművelése. Az egyik lépés követte a másikat, felújításra került a Pelzberg-dűlőben található 1880-ban épült présház, szőlőt telepített, majd belevágott a borok készítésébe. Mint egy korábban vele készített interjúmban elmondta, ezzel egy álma valósult meg, hiszen 14 évesen egy hegyvidéki pincelátogatás után annyira rabul ejtette ez a hivatás, hogy már akkor elhatározta, ha lehetősége adódik erre, akkor élete végéig ezzel szeretne magas szinten foglalkozni.

Ami a borkészítési filozófiáját illeti, ez már a kezdetektől fogva változatlan: bár tudja, hogy gazdaságilag nem kifizetődő, a rossz évjáratban mégsem készít bort, hanem inkább eladja a szőlőt. Célja, hogy boraival felhívja azokra az értékekre a figyelmet, amiket csak ezen a borvidéken lehet felmutatni. Maximalista természetéből adódóan az organikus szőlőműveléstől kezdve egészen a palackozásig szinte mindent egyedül csinál. Mucsi Zalán jelenleg három hektáron gazdálkodik, ebből másfél a kadarka, egy pedig a kékfrankos. Ebből adódóan borkészítés szempontjából is erre a két szőlőfajtára helyezi a hangsúlyt. A kékfrankosból készül a Pelzberg névre keresztelt tétele is, aminek az első nagy sikereit köszönheti. Például az első évben készített 300 palack két nap alatt kelt el, majd a 2012-es évjárata rögtön Magyarország legjobb kékfrankosa lett 2015-ben. De szintén ezzel a borral nyerte meg a fiatal borászok tehetségkutató versenyét, a Talentométert is. Mint mesélte, ekkor tudatosult a családjában, hogy érdemes borkészítéssel foglalkozni.

Elmondása szerint sok sebből vérzik a viszonylag nagy, de ennek ellenére mégis kevésbé ismert, a közel háromezer hektáros területű Tolnai borvidék helyzete. Egyrészt kevés pincészet készít piacra bort, másrészt a szőlőt elviszik innen és más borvidékeken készítenek belőle bort. De sokszor az is előfordul, hogy palackban vagy tartályban elhagyja Magyarországot és külföldi címke alatt kerül forgalmazásra. Mint mondta, ezért a tolnai bor szinte ismeretlen. Bár a borászok igyekeznek összefogni, programokat szervezni és a lehetőségeikhez mérve minden fontos borászati kiállításon részt venni, nagyon lassú folyamat, mire tényleges változás fog történni a borvidéken.  

Ami a jövőt illeti, Mucsi Zalán rentábilisabbá szeretné tenni a saját borászatát. Példaképei azok a burgundiai és osztrák termelők, akik bebizonyítják, hogy ilyen kicsi területekből is meg lehet tisztességesen élni, és gazdaságosan működtetni egy családi vállalkozást. Neki ennyi pont elég, ezért hat hektárnál többet nem is szeretne. Reményei szerint idővel a fia is csatlakozik az elkezdett munkához, és tovább viszi majd a borászatot.

Fotók: Mucsi Zalán