A hónap bora: egy zseniális balatoni kékfrankos

Janosh von Beőthy a festői szépségű Csobánc-hegyen 1997 óta műveli összhangban a természettel a szőlőit. Pontosabban 2,5 hektáron, ahonnan időről-időre olyan csodás borokat palackoz, mint az ország egyik legjobb, Pinot Grande névre keresztelt pinot noir-ját vagy a most bemutatott kékfrankost. Nem véletlen, hogy borait többek között Michelin-csillagos éttermekben is kínálják.

Janosh még mielőtt 1974 nyarán kényszerből elhagyta Magyarországot, volt már rádió- és tévéműszerész, de a legendás zenei szerkesztővel, producerrel, műsorvezetővel és lemezlovassal B. Tóth Lászlóval együtt a Fővárosi Művelődési Házban is pörgette dj-ként az akkori slágereket lemezeken. Aztán az ország elhagyása után élt Spanyolországban, volt műszerész Düsseldorfban, építésvezető Szaúd-Arábiában, borászati tanulmányokat folytatott Franciaországban, majd a pillanatnyi boldogságát Németországban találta meg. Itt néhány év alatt a tizennyolc hektáros mezőgazdaságát – ahol csirkéket, disznókat, libákat, kacsákat és marhákat tartott – százhektárosra növelte meg. Bioland hústermelő üzeme pedig az első elismert biohúst termelő üzem lett Németországban, közben a legjobb éttermeknek szállította az alapanyagot. Olyan világhírű séfek, mint Paul Bocuse vagy Joel Robuchon is rendszeresen tőle rendeltek, Magyarországra pedig a Gundelbe szállította a kacsát és a szarvasgombát. Idővel viszont mindent felszámolt, és újra gyerekkora helyszínére, a Csobáncra telepedett le, ahol nagy szenvedéllyel elkezdett borokat készíteni. Már a kezdetektől vallja, hogy Csobánc vulkanikus talaja bizonyos vörös fajták számára tökéletes hely, sőt, mint azt már többször is hangoztatta, a legjobb vörösborokat az ilyen területeken lehet készíteni. Erre tökéletes példa a von Beőthy Pince 2018-as évjáratú Várkút-dűlő Kékfrankos válogatása, amelyből csupán 300 palack készült, magnumként pedig további 100 palack.  Míg utóbbi 50 ezer forintba kerül, a normál palackba töltött kékfrankos ára 20 ezer forint.

A Várkút-dűlő kékfrankos termése egy száraz időszakot követően szeptember végén került leszüretelésre, majd 18 hónapig érlelődött harmad töltésű Vicard hordóban. A végeredmény magáért beszél: elegáns, mély, sűrű és tartalmas illat- és ízjegyek, elsősorban szilvával, erdei fekete bogyós gyümölcsökkel és némi füsttel. A tanninja simulékony, de még viszonylag fiatal a szerkezete. Szájban is gazdag, és komolysága ellenére mégis egy jól iható kékfrankos. Nagy bor a javából, jól eltalált arányokkal, ami komoly érlelési potenciállal rendelkezik.

Fotó: Németi Sándor