Tokaj, legendák nyomában: a Poklos

Tokaj, legendák nyomában címmel új, többrészes sorozat indult múlt évben az oldalon, amelyben Nagy Kornél történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa segítségével arra vállalkoztam, hogy bemutassam Tokaj-Hegyalja egy-egy híres dűlőjét, s ezzel együtt egy olyan meghatározó pincészet aszúját is, ami részben vagy teljes mértékben erről a dűlőről készül.

Örömömre a sorozatról a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet honlapja is hírt adott, erről ITT olvasható bővebben. Míg az első hat részben a Deák, a Szerelmi, a Király, a Padihegy, a Nyulászó és a Szarvas-dűlő került bemutatásra, a sorozat újabb részében a borvidék szintén nagy múltú, a Poklos-dűlő történelmi hátteréről, valamint az erről a területről készített, a Babits Pincészet 2017-es évjáratú 6 puttonyos premium selection aszújáról lesz szó.

Babits Pincészet

A Babits család története komoly múltra tekint vissza Tokaj-Hegyalján, hiszen már a IV. Béla korában is ezen a vidéken éltek. Őseik olasz telepesekként érkeztek a borvidékre, majd a tatárjárás utáni betelepítés idején vágtak bele a szőlőművelés és a bortermesztés művészetébe. Innentől kezdve ez lett a családi vállalkozásuk, és ez a tevékenység szállt nemzedékről nemzedékre a családjukban. A mai napig két olyan területtel rendelkeznek Tokaj-Hegyalján, ami visszamenőleg ősi birtoknak számít. Az alapító, id. Babits László nagybátyja, Stipula János például Waldbott bárónál uradalmi főborász volt. Id. Babits László 1994-ben döntött úgy, hogy tudását és az addig megszerzett tapasztalatait nem más hasznára fordítja tovább, így megkezdte saját szőlőbirtokának és pincészetének kialakítását.

Ifj. Babits László, forrás: Babits Pincészet

Jelenleg 26 hektárnyi saját első osztályú szőlőültetvénnyel rendelkeznek Szegi és Tolcsva környékén (Dobra, Kincsem, Vayi, Poklos, és Almási dűlőkben), de további 4 hektárt is bérelnek egy szegi termelőtől. A borokért ifj. Babits László, míg a szőlőtermesztésért édesapja, id. Babits László felel. A család nagy gondossággal készült borai mind hazai, mind nemzetközi borversenyeken kiemelkedő eredményeket érnek el. Ilyen például a 2017-es évjáratú prémium selection 6 puttonyos aszújuk is. Csak néhány eredményt említve:

• 22. VinAgora Nemzetközi Borverseny: Nagyarany
• Monde Selection Brüsszel 2021: Arany
• A „Magyar Tudományos Akadémia Bora 2021”: Arany
• Challenge International Du Vin France2021: Arany
• Winelovers100  2021: Arany
• Winelovers100 2022: Arany

Babits Pincészet 6 puttonyos Premium Selection Aszú 2017

A 2017-es évjáratú aszú 100% furmint alapanyaga a Poklos-dűlőből származik, közel 15 éves ültetvényekről. A 100 kg aszúszemhez 100 liter erjedő mustot használtak, ebből adódóan a benne lévő természetes maradékcukor is sokkal magasabb (210 gr). Viszont a savtartalmának (10gr/l) köszönhetően kiváló egyensúlyt mutat. A bor használt zempléni 220 literes hordóban pihent valamivel több, mint két éven keresztül. Mindez – a többi Babits borhoz hasonlóan – alacsony kénhasználattal. Az eredmény egy botritiszben gazdag, gyümölcsös, komoly beltartalmú, zamatos és makulátlan tisztaságú aszú lett.

forrás: Babits Pincészet

Mély aranyszín, illat-és ízjegyeiben is koncentrált, benne birs, birsalmasajt, körtekompót, olajos magvak, sárga érett- és aszalt gyümölcsök, pici teafű, narancshéj, kardamom, hársfavirág, és virágméz. Szájban is kristálytiszta és tele vitalitással, a korty krémes, olajos, finom fűszerekkel és gyógynövényekkel díszítve. Elegáns, kedves, gondolkodós bor, mely jól itatja magát. Hosszú és zamatos utóíz. Profi kivitelezés!  

A Poklos-dűlő története Nagy Kornél jóvoltából

A szegi település határában Poklos bizonyítottan középkori eredetű szőlőhegy. Nevét a kiváltságos uradalmi szurokfőző mesterek, a poklosok után kapta. Az ő birtokukban álló szőlőterületet kezdték el nevezni a Poklosnak a középkorban. Első ismert említése 1405-ből származik, és az idő tájt a nagyhatalmú Garay bárói család birtokában állt. 1481-ben a család kegyvesztetté válását követően I. (Hunyadi) Mátyás király (1458−1490) a Poklost a Szapolyai családnak adományozta, akik e területet az 1461 óta birtokukban álló Tokaj-tállyai (vagy egyszerűen tokaji) váruradalomhoz csatolták. Azt is tudjuk, hogy az akkor már a tokaji váruradalom birtokában állt. E befolyásos előkelő família a mohácsi vész időszakáig (1526) zavartalanul birtokolta a Poklost, majd rövid ideig I. (Habsburg) Ferdinánd (1526−1564) király birtokában állt, de 1532-ben visszaadta a Szapolyai családnak.

Szegi, forrás: Babits Pincészet

Szapolyai János (1526−1540) király halálát követően I. Ferdinánd császár és király 1540-ben újból elfoglalta a tokaji váruradalmat és a Poklost, majd azt követőn az uradalmat minden hozzátartozó birtokkal és szőlőterülettel együtt a Serédy családnak adományozta. Az 1564. évi tokaji váruradalom tartozékairól készült összeírás szerint 1550-ben a Pokloson részben uradalmi, és részben egyházi birtokban álló szőlők voltak. Ez utóbbiakat a Serédy főúri család adományozta lelki üdvössége érdekében a bodrogkeresztúri egyháznak. Azt is tudjuk, hogy akkortól kezdve egy bizonyos János segédpap műveltette ott a szőlőt. Ugyanakkor arról is van tudomásunk, hogy 1550 körül György bodrogkeresztúri plébánosnak voltak még a Pokloson szőlői. 1554-ben azonban a Serédy Benedek főúr a plébános halálát követően rátette erre a szőlőbirtokra is a kezét, és bizalmasának, az ugyancsak nemesi rangú Gál Imrének adományozta ezt a szőlőt. Viszont Gaál Imre néhány évvel később eladta ezt a szőlőterületet Bakáts János zempléni kisnemesnek. 1570-ben az ő halálát követően az örökösök a bodrogkeresztúri református egyháznak és prédikátorságnak adományozták oda szőlőiket a Pokloson.

1557-ben a Serédy család főágának kihalását követően a tokaji uradalom új ura Némethy Ferenc kapitány lett. Ő az uradalom birtokában álló Poklost a bodrogkeresztúri prédikátorságnak és a mezőváros önkormányzatának adta el. 1622-ben a Thököly főúri család vásárlás útján igen jelentős szőlőbirtokra tett szert a Pokloson: ezeknek a területeknek a nagy része korábban a mezőváros tulajdonában álltak. Az 1630-as és az 1640-es években a Rákóczi család lett még birtokos a Pokloson, ugyanis a református gyülekezet és prédikátorság nagy kiterjedésű szőlőterületének egy tekintélyes részét vásárolták fel.  

forrás: Babits Pincészet

A 17. század második harmadában Rákóczi és a Thököly család több nemesi rangú emberének vagy hívének adott szőlőbirtokokat. Így lett szőlőbirtokos a Pokloson a Baranyai, a Bessenyei, az Isépy, a Lakatos és az erdélyi gyökerű Szentkirályi család. 1670-ben a Habsburg ellenes Wesselényi összeesküvés (1664−1670) bukása után érintettségük miatt az előbb említett nemesi famíliák szőlőit a bécsi udvar konfiskálta és kincstári tulajdonba utalta. Hasonló sorsra jutott a Thököly család Pokloson fekvő szőlője is. A bodrogkeresztúri prédikátorság a Pokloson megmaradt szőlőjét az ellenreformáció vagy rekatolizáció jegyében ugyancsak elkobozták, és az akkor újjászervezés alatt álló bodrogkeresztúri Szent Kereszt plébániának adományozták. A nagy kiterjedésű Thököly szőlők jelentős részét a kincstár 1673-ban a lőcsei jezsuita rendháznak és kollégiumnak adományozta oda. Viszont gróf Thököly Imre (1657−1705) 1682-ben kirobbant felkelése idején elüldözte a Poklosról is a jezsuitákat, és visszavette korábban elkobzott birtokait. A kuruc mozgalom bukását követően, 1685-ben a Poklost a bécsi udvar újfent elkobozta, és egészen a Rákóczi szabadságharc (1703−1711) kirobbanásáig a kincstár tulajdonában, és azon belül a Szepesi Kamara kezelésében maradt. 1695 körül az Isépy nemesi család sikeresen visszaváltotta az 1670-ben elkobozott szőlőit a Pokloson és hosszú évtizedeken keresztül zavartalanul birtokolta.

A Rákóczi szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc (1676−1735) fejedelem tette rá a kezét a kincstár tulajdonában álló szőlőkre. Sőt a bodrogkeresztúri plébániát is arra kötelezte, hogy a Pokloson fekvő szőlőjének felét adja vissza a református  egyháznak. A szabadságharcot követően a Rákóczi birtokok is udvari kezelésbe kerültek. 1712-ben a lőcsei jezsuiták visszakapták területeiket a Pokloson, és a szerzetesrend 1773-ban történt feloszlatásáig birtokolták ott szőlőiket. A 18. század első harmadában a kincstár tekintélyes szőlőket adott el a Dessewffy, a Klobusiczky, a Mudrány, a Trautson és Waldbott családoknak. A 18. század közepére a kincstár, illetve a lőcsei jezsuita rendház mellett a bodrogkeresztúri plébániának, valamint a református gyülekezetnek, továbbá a már említett Dessewffy, Isépy, Klobusiczky, Mudrány, Waldbott és Trautson fő- ás köznemesi családoknak voltak szőlőterületei a Pokloson. Örököseik és utódaik egészen az újkorig birtokolták szőlőiket a patinás múltú Pokloson.

Borítókép: Németi Sándor