Lesti Zoltán: Tokajon keresztül vezet Magyarország útja a világhoz
Mint észrevettétek, az utóbbi időben két téma köré épültek az írások az oldalon: egyrészről Tokaj, másrészről a sommelier helyzet Magyarországon. Most Lesti Zoltánnal, a Magyar Sommelier Szövetség elnökségi tagjával, a tokaji Disznókő pincészet kereskedelmi vezetőjével ültem le egy beszélgetés erejéig, hogy tovább boncolgassuk a fent említett témákat.
2011-ben tartotta meg első nyilvános rendezvényét az újonnan alakult Magyar Sommelier Szövetség, ahol Káli Ildikó, az akkori szövetség elnöke azt nyilatkozta, hogy kiemelten fontos feladatként kezelik a továbbképzést is, illetve ennek érdekében már kidolgozás alatt áll egy akkreditációs rendszer, amely a jövőben lehetővé tenné egy államilag is elismert sommelier oktatás létrehozását. Szintén Káli Ildikótól származik az alábbi 2013-as idézet: „szeretnénk a képzést újragondolni és egy felsőfokú sommelier képzést elindítani”. Azóta hol tart az ügy?
Egy szóval, sehol. Gyakorlatilag mára eljutottunk arra a szintre, hogy sommelier képzést csak a Magyar Sommelier Szövetég jóváhagyásával lehet indítani, illetve elvileg sommelier oktatást csak olyan személy végezhet, akit a szövetség akkreditál.
Miért elvileg?
Mivel ennek a szabálynak a betartása sehol sem tart. Bár annak idején valójában cél volt a felsőszintű oktatás, jelenleg csak alapfokú van. Nem sikerült megtalálni sem a személyt sem pedig azt a szervezetet, aki ezt a felsőszintű projektet létre tudná hozni, illetve megfinanszírozni. Próbálkoztunk állami szinten is, de érdemben nem történt semmi. Általában a „majd foglalkozni fogunk ezzel a kérdéssel” választ kaptuk, s bár egyértelmű elutasítás nem történt, az egész úgy valahogy parkoló pályára került.
Hogyan alakulhattak ki ezek a mostoha körülmények, amelyek jellemzik a sommelier oktatást?
Mert annak a néhány embernek a kivételével, aki az oktatást és a sommelier szakmát komolyan veszi, senkinek nem fontos a képzés. Bárcsak ez is olyan fontos ügy lenne, mint a szakácsoktatás… Az éttermek 99%-a jól el van sommelier nélkül, és nem látják annak szükségét, hogy ilyen szakembereket alkalmazzanak. Mindezt addig, míg valaki meg tudja mutatni a tulajdonosoknak, hogy egy jó sommelier, mind presztízs, mind pedig anyagi téren, komoly előnyt jelent számukra. Ami tőlünk telhető, mi megtesszük, de mint már említettem nincs egy olyan ember, aki fel tudná vállalni és véghez tudná vinni az oktatás rendbetételét. Az anyagi támogatás megszerzéséről nem is beszélve… Nem szabad elfelejteni, hogy a Magyar Sommelier Szövetség egy társadalmi szervezet, ahol mindenki a saját szabadidejében dolgozik.
Ez mit jelent pontosan?
Ha a szövetség számára nem áll rendelkezésre anyagi támogatás, akkor a tagok a saját pénzükből finanszírozzák a dolgokat. Magyarországon még nem tartunk ott, hogy külön szakmának tekintsék a sommelier hívatást.
Mint említed a szabály betartása sehol sem tart. Nem lehetne-e megoldani, hogy ne indítson bárki ilyen képzést?
Bár törvényileg megszabtuk, hogy ki oktathat, ennek a szabálynak a betartása nem egyszerű. Nincs megfelelő szervezet, aki ezt tudná kontrollálni, és a visszaéléseket jelezné számunkra. Így nem tudunk szankcionálni sem. Viszont ha megszüntetnénk azon iskolákat, akik nem tartják be a törvényt, gyakorlatilag ez az alapszíntű oktatás sem lenne.
Én értem, de pont azáltal, hogy nincs semmilyen kontroll, hígul a sommelier szakma…
Egyetértek! Sajnos ez a velejárója annak, ha nem szabályzati keretek között történik az oktatás.
Akkor csak kellene valamilyen határvonalat megszabni…
Bár a mi jóváhagyásunk kell az oktatáshoz, eddig egyetlen egy iskola sem kereste meg a Sommelier Szövetséget. Más megoldást nem látok mintsem, hogy a szövetség keresse fel az érintett iskolákat és hívja fel a figyelmüket a törvény betartására. De ehhez kevesen vagyunk, még kevesebben, akik ezt a szakmát magukénak érzik és belefektetnek időt és energiát.
Mégis minek köszönhető ez a hozzáállás?
Ha az elvégzett munkáért fizetés járna, nyilván más lenne a helyzet, de társadalmi munkában szinte senki nem akarja csinálni. Véleményem szerint először a hátunkra kellene venni a terheket, elvégezni a munkát, és csak utána tartani a markunkat.
Évek óta ez a helyzet, talán könnyebb lenne némi támogatással nekilátni a munkának…
Nincs lehetetlen, talán eddig rossz kapukon kopogtunk. Mint észrevettük az elmúlt időkben, a gasztronómiába rengeteg pénzt fektetett be az állam, biztos vagyok benne, hogy egy ilyen jellegű támogatással a sommelier szakma is átlendülne holtpontján. Az utat, a megfelelő személyt és a helyes kaput kell megtalálnunk.
Vannak bíztató jelek?
Sajnos pesszimistán látom a helyzetet. Visszatérve az emeltszintű oktatás kérdésére, számomra is nagyon fontos lenne ennek a kivitelezése. Sok magyar sommelier-vel tartom rendszeresen a kapcsolatot, így közelről tapasztalom a gondokat. Ami tőlem telhető, azt megteszem, éppen ezért energiát és időt nem kímélve, az utóbbi évek bajnokai közül, többüknek is segítettem a felkészülésben.
Miért van két sommelier szövetség Magyarországon?
Sokan elégedetlenek voltunk azzal, ami a Magyar Sommelier Club keretein belül zajlott, így jobbnak láttuk egy új szövetség létrehozását, ami tiszta lappal fog indulni. Szerencsére már a kezdetek óta dinamikusan nőtt a tagságunk, sok rendezvényt szerveztünk, például 2012-ben a nagyon sikeres nemzetközi sommelier versenyt. Eleinte az ASI (Association de la Sommellerie Internationale - szerk.) versenyekre mi delegáltuk a magyar versenyzőket, aztán mivel papíron a Sommelier Club rendelkezett ennek jogával, felébredt tetszhalott állapotából.
Ahogyan a többi interjúimból kiderült, ezen felül nem sok mást tesz…
Legalábbis publikusan csak ennyi látható, igaz, az elmúlt pár évben sommelier bajnokságokat is szerveztek, ezeknek győztesei vehettek részt az ASI versenyeken.
A két sommelier szövetség között kialakult helyzet véleményem szerint nem tesz jót szakmának. Hogyan lehetne rendezni a nézeteltéréseket?
Ha az ember szeretne valakivel találkozni, de az a személy még hallani sem akar a másikról, akkor lehetetlenné válik a közös találkozó. A Magyar Sommelier Szövetség részéről a hajlandóság mindig meg volt az egyeztetésre, már több alkalommal is felajánlottuk, hogy üljünk le, tegyük félre a személyes nézeteltéréseket és egyeztessünk a szakma jövőjéről. Ennél többet mi nem tudunk tenni.
Ha jól értelmezem szavaidból a Magyar Sommelier Club nem mutat semmilyen fajta hajlandóságot a beszélgetésre…
Sajnos így van. Alapvetően nem az a gond, hogy két sommelier szövetség van, én akár több szervezetet is el tudnék képzelni. Normális körülmények között, ez sokkal jobb irányba terelhetné a dolgokat. Például létrejöhetne egy egészséges versenyszellem, ezáltal ki tudna alakulni egy intenzívebb szakmai fejlődés. A gond a kommunikáció hiánya. Viszont a kialakult helyzetre nekem van egy javaslatom, de még dolgozni kell rajta.
Miből fakad a kommunikáció hiánya?
Ezt a Sommelier Club-tól kellene megkérdezned…
A Magyar Sommelier Szövetség 2012-ben kérvényezte az ASI felé a tagságát. Tagjai vagytok már a nemzetközi szövetségnek?
Az ASI-t nem érdeklik a különböző országokon belüli csaták, így minden országból csak egy tagot fogad be. Jelen esetben a Sommelier Club-ot, aki a 90-es években lett tagja a szervezetnek. Káli Ildikó, a Sommelier Szövetség korábbi elnöke 2013-ban kiutazott az ASI közgyűlésére ahol tartott egy nagyon professzionális bemutatót a magyar szövetség munkájáról. Többen is jelezték, hogy abban az esetben, ha szavazásra kerül sor, akkor majd a Magyar Sommelier Szövetség mellé állnak. Mivel a Sommelier Club nem akar lemondani a tagságról, minket nem tudnak befogadni. Mint tudjuk, az ASI nem zár senkit ki a tagjai közül, még akkor sem, ha évekig nem fizeti be tagsági díját.
Ami a sommelier oktatást illeti, vajon a környező országokban is ennyire kilátástalan a helyzet?
Hogy őszinte legyek, nem tudom. Az osztrák viszonyokról van némi fogalmam, tudtommal ott nagyon jól működik a sommelier képzés.
Ha ennyire jól működik Ausztriában a rendszer, nem lehetne-e felvenni a kapcsolatot velük és megkérdezni, hogy ők miként csinálták, illetve átvenni a bevált ötleteket?
A kérdés továbbra is az, hogy ki az a személy, aki veszi a fáradságot, hogy pénz nélkül, szabadidejében ezt megtegye… Ami azt illeti, az általunk szervezett Közép-Európai bajnokságra meghívtuk az osztrák szövetséget, de azt a diplomatikus választ kaptuk, hogy mindaddig, míg nem vagyunk tagjai az ASI-nak, addig nem szeretnének semmilyen szakmai kapcsolatot ápolni velünk. Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy az a heti közel tíz óra, amit a tagjaink pénz nélkül, társadalmi munkában belefektetnek a sommelier kérdésnek a megoldásába, az nagyon kevés. Ehhez egy teljes emberre lenne szükség, természetesen a megfelelő anyagi támogatással.
A Disznókő Pincészet kereskedelmi vezetőjeként, gondolom nagyobb rálátásod van Tokajra. Térjünk rá néhány gondolat erejéig a borvidékre.
Nagyon sok jó kezdeményezés van Tokajban, és szerencsére ezek működnek. Másrészt bizonyos projekteket lehet egy ideig elhívatottságból és szerelemből csinálni, viszont nem ártana, ha ezek kifizetendőek lennének.
Kicsit bővebben?
Ott van például a Tokaji Tavasz, amelynek részeként megrendezésre került a Nagy Tokaji Borárverés. A borászatok pénzt, munkát áldozva rengeteget dolgoztak azon, hogy ennek komoly hagyományai legyenek, viszont idén már nem kerül megrendezésre. Pedig anno ennek megszervezését a Tokaji Borlovagrend vállalta magára.
Az okokról lehet tudni valamit?
A borászatok sajnos már nem tudják önerőből finanszírozni az eseményt. De visszatérve az első Tokajról szóló kérdésedre, a borvidéken mindig zajlik valami: vannak rendezvények, új projektek és ötletek. A gond az, hogy sajnos Tokaj nagy távolságra van Budapesttől.
Viszont közel a világ borismerőihez…
Ez így van! Mondjon bárki bármit, Tokajon keresztül vezet Magyarország útja a világhoz. Ha valaki másképpen gondolja, az még nem járt külföldön. Én több helyen is dolgoztam kint, az egyetlen magyar bor, amit a külföldi vendég ismer, az a tokaji. Ezen belül nem a pezsgő és nem is a száraz tokaji, hanem az aszú. Ettől függetlenül Tokajnak kell a száraz bor, viszont a világ nem erre kíváncsi. A száraz tokaji bor tökéletes arra, hogy a legnagyobb része Magyarországon fogyjon el.
És mi a helyzet az édes borokkal?
2000 forinttól a csillagos határig már lehet kapni aszút, ha minden magyar család legalább párszor egy évben felbontana egy üveggel, ezzel Tokaj összes problémája megoldódna.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne, de most inkább visszakérdeznék: miért árulnak 2000 forintért aszút?
Sajnos nagy a nyomás a kereskedelem részéről, és van olyan termelő, aki annak ellenére, hogy csak filléreket keres egy eladott üveg bor után, mégis eladja a termékét.
Ki lehet-e hozni ennyi pénzből egy jó minőségű aszút?
Nagyon nehezen…
Diplomatikus válaszként fogom ezt fel. Ami a 3 és 4 puttonyos aszú kategóriának a megszüntetését illeti, megoszlanak a vélemények a szakmában. Neked mi a véleményed?
Rövidtávon öngyilkos lépésnek tűnik, hiszen sokan érdeklődnek iránta, de hosszútávon lehet, hogy jó döntésnek bizonyul. Ne felejtsük el, hogy ezt 2013-ban vezették be, szerintem ahhoz, hogy letisztuljon a piac, nagyjából még 5 év kell. Mi a Disznókőnél azt tapasztaljuk, hogy az édes szamorodninak a forgalma ugrásszerűen nőtt.
Te tapasztalsz széthúzást a borvidéken?
Egyáltalán nem. Ha valaki mást állít, az mondjon rá példákat. Én inkább azt tapasztalom, hogy összefogás van. Ha például hozzánk, a Disznókő pincészethez jön valaki - és elég gyakran szoktak külföldről érkezni újságírók vagy Master of Wine-ok -, annak érdekében, hogy szélesebb képet kapjanak Tokajról, mi mindig átvisszük más borászatokhoz is. Mindenhol nagy örömmel fogadnak bennünket.
Sommelier témában eddig megjelent interjúk:
-
Tokajban óriási a baj – Szik Mátyással, örökös magyar sommelier bajnokkal beszélgettem
-
Itt az ideje az őszinte párbeszédnek! – Kovács Péter sommelier-vel beszélgettem
-
Az egyetlen szabály, hogy nincs semmilyen szabály – Blazsovszky Péter sommelier-vel beszélgettem
-
Alázat, tudás és elhivatottság – Horváth Máté kétszeres sommelier bajnok válaszolt a kérdéseimre
Tokajjal kapcsolatban megjelent interjúk:
-
Tokajban jelenleg csak a túlélés a cél – Majoros László borásszal beszélgettem
-
Tokaj legnagyobb problémája, hogy Magyarországon van – Rácz Erikával, tokaji borásszal beszélgettem
Borítókép: Dalma Orosz