Kinek mennyit ér egy borvidék becsülete?
A Tokaj-hegyaljai Mad Wine borászat 250 milliliteres, energiaitalra emlékeztető csomagolású fröccsel jelent meg a piacon. Ez a többliteres, dobozos kiszerelésű borok után újabb sebet ejthet a történelmi borvidék sok százéves hagyományain alapuló újrapozícionálási törekvésein és a legmagasabb minőség eléréséért tett újkori erőfeszítésein. És itt nem a termék minőségéről beszélek, hanem az üzenetéről.
Az interneten boros körökben szinte berobbant a médiakampány az újdonság bevezetése körül, több elismert szakember is videós posztban, vagy megosztással méltatta a terméket. Én mondjuk először egy hiperáruház akciós kínálatában szúrtam ki 279 forintért, közvetlenül a hasonló kiszerelésű Tibi Atya Fröccse termék mellett, és majdnem kiesett a kezemből az újság. A célcsoport nyilvánvalóan adott és a minőség annak meg is felel, a gond elsődlegesen az amúgy céges (nem borvidék-szintű!) marketingötletből eredő név és címkevilág. Mad, azaz Tokaj-Hegyalja ikonikussá vált Mád települése annak sziluettjével együtt. Lehet itt jogászkodni, mint anno a Kopar körül, hogy nincsen ékezet, de a címkét a Szent Tamás pince miatt mindenki a településhez és a borvidékhez köti, joggal! A másodlagos probléma szerintem annak kommunikálása, hogy ez az új irány, a nyitás a „jól fogyasztható” borok felé, merthogy a borvidék kvázi már kicsit avittos, a furmint és a hárslevelű meg erre (is) tökéletes. Az meg, hogy a szakma egy része fizetett hirdetésként vesz részt a népszerűsítésben, külön elgondolkodtató.
Bár az időnként felhangzó kritika szerint Tokaj-Hegyalja nem a több száz évvel ezelőtti fényében tündököl, pár dolgot ne felejtsük azért el: egyrészt nem alakult túl jól a XX. századunk és Magyarország partjait sem mossa jelenleg több oldalról tenger, valamint közben megváltozott a világ és a fogyasztói igények is. Ez azonban csak a korábbi nehézségek felsorolása. Másrészt napjainkra számos hegyaljai borász és legalább két tucat nemzetközi mércével mérve is komoly borokat előállító pincészet tesz bele elképesztő energiát és pénzt, hogy a világ vitathatatlanul egyik legnagyszerűbb adottságaival rendelkező borvidékét újra felfedezzék és visszahelyezzék a világtérképre. Ami pedig nem a hiperek alsó polca, vagy akciósan gúlákba rakott tétele.
Nem tisztem senkinek a zsebében turkálni, sem a véleményvezérekében, sem pedig egy egykor szebb napokat látott pincészetében, hiszen mindegyiküknek a legjobbakat kívánom! Azonban ismerjük a mondást: elveszik a patkó, elveszik az ország. Tehát mindennek jelentősége van. Önös érdekből szerintem nem lehet egy tokaji borvidéket és sok ott dolgozó komoly borászt ilyen helyzetbe hozni, a beletett munkájuk mellé dobozos fröccsbort tenni, még ha az adott termék a maga nemében akár jó is. Ha másért nem, mert a jövő közös érdek, a múlt pedig kötelez. Jöjjenek a jó alapborok, majd a dűlős tételek és aszúk! Tokaj sokkal több ennél!!
Borítókép: Auchan akciós katalógus