Major Levente: A földművelés számunkra nem ipari folyamat
Major Levente, az abasári Sámuel Általános Iskola igazgatója igazi rocker, szabadidejében pedig borokat készít, Levente Pince név alatt. Nem is akármilyeneket, például ma már Michelin-csillagos éttermek is tartják borait a kínálatukban. Hogy honnan van mindenre energiája Abasár egyik leghíresebb, legeltökéltebb borászának, azt bizony nem tudom. De aki szereti a szakmáját, jelen esetben a pedagógiát, és csillogó szemű gyerekekkel van nap, mint nap körbe véve, az ebből a határtalan szeretetből táplálkozni is tud. Major Levente boraival eddig nem sokszor találkoztam, de amit kóstoltam tőle az tetszetős volt, így gondoltam őt is felkérem, hogy foglalja össze borászati szempontból a 2019-es évet, illetve, hogy milyen tervekkel várja a 2020-at.
„Egy adott évjárat elemzése nem könnyű feladat. Mint minden a bor és szőlő körében igen összetett és több év körforgását öleli át. Viszont minden év vége közeledtével folyamatosan bújom szőlős és borászos naplócskáimat, és ha már jött egy felkérés, akkor meg is osztom gondolatfoszlányaimat.
Kicsiny birtokunkat immár negyedik éve organikus módon műveljük, nagyon visszafogott tőketerheléssel (0,4-0,5 kg/tőke!). Szeretnénk a területeinken az ökológiai körforgást megvalósítani, így természetes gyomflórával dolgozunk, a fűnyírás váltja ki a talajmunkákat. 2018-ban a kén, réz, narancsolaj kombinációt is elhagytuk, nulla permetezésben gondolkodtunk. Abban az évben ez gyönyörűen működött, 2019-re a vesszők is nagyon szép állapotban várták az új ciklust, így nagyon bizakodóan tekintettem a jövőbe, és továbbra is a teljes permetezés-mentességet terveztünk. Az év viszont nem kezdődött túl bíztatóan: január vége és április közepe közötti időszakban sajnos nulla csapadék „öntözte” a Sár-hegy oldalait. Az öreg ültetvényekben is sokkot okozhatott mindez, az új telepítésekben sajnos drasztikus hatással bírt. A metszés, a rügyfakadás és a kezdeti hajtásnövekedés szerencsére rendben lement. Április végén megérkezett a várva várt eső, egészen június elejéig szinte minden nap szakadt. Ez a mennyiség az új telepítéseknek kedvezhetett volna, de sajnos már nagyon későn érkezett: jelentős pótlásra készülünk az új évben.
A termőterületeken a fűtakaró pozitív hatása miatt a meredek területeken a vízmennyiség nem futott le, helyben maradt. Augusztusig minden rendben zajlott, amikor is egy hét erdélyi túráról visszajövet szembesültem a peronoszpóra megjelenésével. Permetezni már nem akartam, így maradt a leválogatás, így majd felére csökkent a tervezett mennyiség. Szeptemberben újabb csapások értek, a vadállomány úgy döntött (visszatérő probléma), hogy a szőlőinkben kezdik meg garázdálkodásukat (vegyszermentesség); sőt, a „kétlábú vadak” is besegítettek a folyamatba. Ennek köszönhetően szüretre a tervezett mennyiség töredéke érte el a teljes érettség állapotát.
A pincében jelentős változások léptek életbe. Az eddigi megszokott folyamatokat (szűrés és derítésmentesség, hosszabb érlelés) újakkal gazdagítottuk: a 2016 évjáratú fehérek és a 2015 kékfrankos palackozásakor már nem használtunk szivattyút (éljen a gravitáció!), valamint a bogyózó gépet lecseréltük egy kézi darálóra a teljes kíméletesség nevében. A 2018 évjárattól már az utolsó adalékanyagot, a ként is mellőzzük boraink elkészítésénél.
Nehéz év volt, de hálával tartozunk. A földművelés számunkra nem ipari folyamat, ahol minden évben az elvárt dolgoknak kell megtörténni. Ugyanakkor a szőlőművelés és borkészítés folyamatos tanulásra késztet, tapasztalunk, figyelünk, utazunk, kóstolunk: TANULUNK!
Az év sok pozitívumot is tartogatott: export lehetőségek nyíltak meg előttünk, amerikai, francia, skandináv megnövekedett érdeklődés mutatkozik boraink iránt. Szinte minden hétvégén jönnek látogatók, rengeteg borbemutatóra hívnak. Óriási erőt tud ez adni, így tisztán látjuk a jövő apró kockákból álló építését.”
Fotó: Major Levente küldte, Bielik István készítette/ 24.hu