Bor
post-authorNémeti Sándor
2023. április 14.

Tokaj, legendák nyomában: a Rány

post

Tokaj, legendák nyomában címmel új, többrészes sorozat indult múlt évben az oldalon, amelyben Nagy Kornél történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa segítségével arra vállalkoztam, hogy bemutassam Tokaj-Hegyalja egy-egy híres dűlőjét, s ezzel együtt egy olyan meghatározó pincészet aszúját is, ami részben vagy teljes mértékben erről a dűlőről készül.

Örömömre a sorozatról a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet honlapja is hírt adott, erről ITT olvasható bővebben. Míg az első hét részben a Deák, a Szerelmi, a Király, a Padihegy, a Nyulászó, a Szarvas, és a Poklos-dűlő került bemutatásra, a sorozat újabb részében a borvidék szintén nagy múltú, a Rány-dűlő történelmi hátteréről, valamint az erről a területről készített, a Préselő Pincészet 2013-es évjáratú aszújáról lesz szó.  

Préselő Pincészet és Vendégház

fPréselő PincészetNagy Zsolt, Mészáros Gabriella, Zöldi-Kovács Árpád. Forrás: Dancsecs Ferenc

A 2013 nyarán alapított Préselő Pincészet Tokaj-Hegyalja egyik legősibb településén, a festői szépségű Erdőbénye központjában található, egy közel 200 éves vincellérházban, ahol a vendégháznak is otthont adó kőépület alatt gyönyörű pinceágak hűvösében érlelik a modern felfogású, nemzetközi mércével is kimagasló minőségű boraikat. A Préselő Pincészet nevét pedig a birtokközpontként szolgáló vincellérház mélyén talált, 1905-ben készült, gyönyörű dupla-kosaras ipari emlék présről kapta, amely ma kertjük főhelyén áll. A tulajdonosok, Nagy Zsolt, felesége, Mészáros Gabriella, illetve Zöldi-Kovács Árpád alkotják a borászat csapatát.

Az alapvetően pesti kötődésű Nagy Zsolt még mielőtt a Tokaji borvidéken kötött volna ki, már korábban is foglalkozott szőlőtermesztéssel és borkészítéssel 10 éven keresztül a Csopaki borvidéken. Pontosabban Felsőörsön, ahol olaszrizlingből és kékfrankosból készített borokat. Bevallása szerint ez inkább szakmai gyakorlatnak minősült. Jelenleg 7,5 hektáron gazdálkodnak az Erdőbényét övező dűlőkön: Messzelátó, Omlás, Rány és Szentvér. Mindegyik vagy saját általuk birtokolt (4,5 hektár), vagy haszonbérbe vett terület, ami az ültetvényeiket illeti ezeknek 60%-át furmint, 20%-át a hárslevelű, 10%-át pedig a muskotály teszi ki, de ezeken felül érdekességként még pár százalékban kékszőlőt is nevelnek.

Préselő PincészetNagy Zsolt, forrás: Dancsecs Ferenc

A Préselő Pincészet főkoncepciója már a kezdetektől fogva változatlan: egy olyan léptékű borászat lenni, ahol a borok mennyisége megengedi azt, hogy minden tételre komolyan oda tudjanak figyelni. Nem a mennyiség a fontos számukra, hanem a minőség, akárcsak az, hogy a készült borok egyéniséggel rendelkezzenek. Ebből adódóan olyan fogyasztókat és vásárlóréteget céloznak meg, akik az individuális, érdekes borokat részesítik előnyben. Mivel két vendégházzal rendelkeznek, ahol vendéglátással is foglalkoznak, a borok harmada helyben fogy el, a többi főleg budapesti top-éttermekben és vinotékákban, valamint külföldön, főleg a tengerentúlon, pontosabban az Egyesült Államokban. De Svédországba, Lengyelországba és Ausztriába is exportálnak kis mennyiségben. A Préselő Pincészet jelenleg nagyjából 15 ezer palack bort készít évente.

Préselő Pincészet aszú 2013

A viszonylag nagy, közel 50 hektáros Rány-dűlőben a Préselő Pincészet egy hektáron gazdálkodik. A keleti, dél-keleti fekvésű területükön furmint található, amely az első, 2013-as aszúnak is adta 100%-ban az alapanyagát. Intenzív, szép érettséget mutató gazdag illatát finom botritisz, gomba, szárított mezei virágok, gyógynövények, fehér szarvasgomba, dióhéj, mézédes sárga húsú gyümölcsök, propolisz, olajos magvak, birsalmasajt, fehércsokoládé jellemzi, amihez karamell, asztalt barack, sós citrusok, cappuccino is társul, pihenve pedig egy kis kenyérhéj és teafű is. Kóstolva olajos, mély szerkezetű bor, lendületes savakkal és gazdag beltartalommal, mely ízjegyeiben is hozza az illatában tapasztalt jegyeket. Szájkitöltő lendületes korty, hosszantartó lecsengésében pedig egy kevés tüzesség. 

Préselő Pincészetforrás: Préselő Pincészet    

A Rány-dűlő története Nagy Kornél jóvoltából

A nagy kiterjedésű Rány szőlőhegy (dűlő) a Tokaj-hegyaljai borvidék legrégibb szőlő termőhelyei közé tartozik. Az 1248-ban készült, az akkor éppen születőben lévő sárospataki erdőispánság, majd váruradalom kapcsán egy határbejárás alkalmával említették meg először – azonban akkor még más néven – az írásos dokumentumok. A források az idő tájt Senyőhalma (Sennewhalma) néven ismerték. A nevezett Senyő minden valószínűség szerint a mai Vámosújfalu, akkori nevén Tolcsvatő település egyik nemesi birtokosa volt. Mindazonáltal az utóbbi idők történeti vizsgálatai bebizonyították, hogy a mai Rány és Sennyőhalma egy és ugyanazon területet jelezte, ahol szőlők, legelők és kaszálók voltak. Ma ismert elnevezését a történeti Aba és Tolcsvai nemzetségekkel is rokonságban álló, Rány vagy Rányi család után kapta, akik egykoron birtokosai voltak a késő-Árpád-korban a Tolcsva és Tolcsvatő környékén.

A 14. században a források a Rányról hallgatnak. Erősen gyanítható, hogy ekkor a királyi udvar, a szepesi Szent Márton premontrei-rendi prépostság, illetve a Garay, a Laczffy és a Tolcsvai család birtokában állt a szőlőterület. Ugyanakkor a 15. század közepétől kezdve egyre több adatról van tudomásunk. Akkor a Hunyadi család birtokában állt a szőlőterület, amelynek egy része már uradalmi szőlőterület volt, és Vámosújfaluval a tokaji váruradalom részét képezte. 1459-ben I. (Hunyadi) Mátyás (1458−1490) viszont elzálogosította a Szapolyai családnak ezt az uradalmat.

Préselő Pincészetforrás: Préselő Pincészet

1475-ben a szepesi (turóci) Szent Márton premontrei prépostság és konvent birtokolt ott jelentős szőlőket. Ebből az is kiderült, hogy a nevezett egyházi intézmény akkor már legalább két évszázada birtokosa volt a területnek. A forrásokban ez idő tájt Rhani/Rhan formában írták le a szőlőhegyet. Arról is tudomásunk van, hogy a Rány több más szőlőterülettel együtt a prépostság Krisztus teste (Corpus Christi), illetve Szűz Mária Mennybemenetele (Assumptio Beatae Mariae Virginis) oltárigazgatóinak (rector altaris) voltak ott adómentes szőlői. 1475-ből viszont arról is van tudomásunk, hogy a Bényei, a Buttkay, a Pálóczi, a Szapolyai, a Toronyi és az Upori családok, illetve a tolcsvai és az olaszliszkai plébániák is birtokoltak ott jelentős szőlőket. Ráadásul sok bártfai szászajkú polgár az 1470-es években helyi birtokosoktól adásvétel útján jutott szőlőbirtokokhoz a Rányon. 1476-ban pedig a Szapolyai család Rányon szőlőterületeket adományozott a tokaji Gyümölcsoltó Boldogasszony (Annuntiatio Beatae Mariae Virginis) és Szent Anna pálos kolostor javára.

A mohácsi vészt követően a Rány birtokosi szerkezete jelentősen átalakult, a Szapolyai család elvesztette a tokaji uradalmat, így a Rányon fekvő szőlőket is. Hasonló osztályrész jutott a szepesi prépostság és a tokaji pálos kolostor számára. Szőlőikre a Perényi és a Serédy főúri családok tették rá a kezüket. Ráadásul az előbbi család már a protestantizmust is támogatta, és önkényesen foglalta el ezeket az egyházi szőlőbirtokokat. A Serédy család 1557-ig birtokolta Rányt, a család kihalását követően ezt a szőlőterületet az oldalági rokonsága, az ugyancsak hasonló nevű Serédy család szabolcsi ága örökölte meg. Az uradalmi területek továbbra is tokaji uradalom birtokában maradtak, amelynek urai a Némethy Ferenc várkapitány, valamint a királyi udvar, a Thurzó és a Bethlen családok voltak. 

Préselő Pincészetforrás: Préselő Pincészet  

A Perényiek 1567-ben haltak ki, szőlőiket 1570-ben a királyi udvar birtokolta, majd a Dobó családnak adományozta. A Zeleméry család 1578-ban tőlük örökölte meg, majd nem sokkal később nőági öröklés útján a Lorántffy családé lett a Rány. Ez a rész később, 1616-ban ugyancsak hozományi rész volt Lorántffy Zsuzsannának (1600−1660) I. Rákóczi Györggyel (1593−1648), későbbi erdélyi fejedelemmel történő házasságában. Viszont a Rákóczi család a Rányon csak a fejedelemasszony 1660-ban történt elhunytát követően lett teljes jogú földesúri birtokos, illetve tulajdonos a szőlőhegyen. Ugyanakkor 1644-ben a tokaji uradalom ura is a Rákóczi fejedelmi család lett, így a két nagy Rány szőlőbirtoktest (ez egykori Lorántffy rész és az uradalmi) lényegében egy kézben egyesült. Ennek okán a 17. század közepére a Rákócziak lettek a legnagyobb urai a Ránynak. Ebben az időszakban a nagy kiterjedésű Rány felaprózódásnak indult: az idő tájt az összeírások már megkülönböztettek Kis- és Nagy-Rány, Rány-tető, illetve Rány-fark nevű részeket is, jóllehet ezeknek a részeknek az írott források nem tulajdonítottak különösebben nagyobb jelentőséget, és inkább egy nagy egészben tekintettek a Rányra.

A 17. század elejétől kezdve más nemesi birtokos családok nevével is találkozhatunk a Rányon: a Bónis, a Buttkay, a Komoróczy, a Sennyey, a Solvay, a Thököly és a Vay családok, akik ebben az időszakban vásároltak szőlőket elsősorban a bártfai lakosoktól. 1670-ben, a Wesselényi összeesküvés (1664−1670) bukását és felgöngyölítését követően a Bónis, a Buttkay, a Komoróczy, a Serédy, a Solvay és a Thököly családok szőlőit elkobozta az udvar. Ezeknek a többsége az 1670-es években kincstári kezelésben maradt, de 1673-ban a Bónis és Komoróczy birtokokat a kincstár az ungvári jezsuita kollégiumnak és rendháznak adományozta el. Azonban a jezsuiták nem jártak jól a Ránnyal, mert többségük ekkor a szőlőmunkák elmaradása, valamint a munkaerőhiány miatt nagyon elhanyagolt, pusztulófélben lévő állapotban volt. S a korabeli dokumentumok tanúsága szerint az ungvári jezsuitáknál felmerült a Rány eladásának a lehetősége is, de ebből nem lett semmi, mert ebbe közbeszólt gróf Thököly Imre (1657−1705) mozgalma. A nevezett főúr 1682 és 1685 között ismételten saját birtokába vette több másik korábban elkobzott szőlőbirtokával egyetemben a Rányt, és elzavarta az ungvári jezsuitákat. Viszont Thököly Imre mozgalmának kudarca után újból kincstári kezelésbe kerültek ezek a területek egészen 1711-ig. Az egykori Serédy és Solvay birtokokat, majd 1686-ban a Szirmay család vásárolta meg a kincstártól. A 17. század elején pedig a Bónis család nagy összeg megfizetése fejében váltotta vissza a korábban elkobzott területeket a Rányon. Sőt a nevezett nemesi família a birtok visszaszerzését követően újbóli telepítésekbe kezdett a szőlőhegyen.

Préselő Pincészetforrás: Préselő Pincészet

A Rákóczi szabadságharcot (1703−1700) követően a Rákóczi és a Vay szőlőket elkobozta az udvar, és ezeket a birtoktesteket ugyancsak kincstári kezelésbe utalta. Viszont az udvar döntésének eredményeképpen az ungvári jezsuiták visszatértek a Rányra birtokosként, és 1773-ig a szerzetesrend feloszlatásáig egyik legnagyobb birtokosai maradtak a szőlőhegynek. Szőlőiket rövid udvari birtoklást követően a tolcsvai református prédikátorság (gyülekezet), római katolikus plébánia és görögkatolikus, valamint szepesi római katolikus püspökség és egyházmegye, mint az egykori szepesi Szent Márton prépostság jogutódja kapta meg. Mindeközben a Szirmay család pedig tovább növelte szőlőbirtokai számát a Rányon. 1736-ban a Vay család visszatért száműzetéséből és közkegyelmet kapott az udvartól. Sőt, a korábban elkobzott hegyaljai szőlőinek jelentős hányadát visszakapta. Ezek közé tartozott a Rány is.

A 18. század utolsó harmadára a görögkatolikus, református és római katolikus egyház, valamint a befolyásos arisztokrácia, úgymint a Barkóczy, a Bónis, a Dessewffy, a Klobusiczky, a Krucsay, a Mudrány, a Roxer, a Sennyey, a Szirmay, a Vay és a Waldbott főúri család, rendelkezett komoly szőlőbirtokokkal a Rányon.  Örököseik és leszármazottaik egészen 1945-ig birtokoltak ott szőlőket a Rányon.

Borítókép: Németi Sándor

Ez is érdekelhet

Bor interjú
Bor interjú
Hírek - programok

Badacsony télen is izgalmas

2023. december 27.
Hírek - programok
Hírek - programok

A Mátrai borvidék legjava

2024. február 08.

Küldj egy üzenetet!