Azerbajdzsán, a Kaukázus gyöngyszeme 2.

A nagyjából Magyarország területű és népességű, gazdag történelmi múlttal és egyedi hagyományokkal rendelkező, Európa és Ázsia határán elhelyezkedő Azerbajdzsán annyira színes és változatos, hogy egy cikkben képtelenség bemutatni. Főleg úgy, hogy belesűrítsem azokat a hihetetlen élményeket is, amelyeket a közel egy hetes utazásom alatt átéltem. Ebből adódóan úgy döntöttem, hogy több részben számolok be mindenről. Azerbajdzsánban Timur Mamedov (az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb prémium minőségű pincészetének, a Savalan Aspi Winery vezérigazgatója, az Azerbajdzsáni Bortermelők és Exportőrök alelnöke) meghívásának és szervezésének köszönhetően jártam.

Qobustan ősi sziklarajzai

Bakut, Azerbajdzsán fővárosát elhagyva, miközben Gabalába tartottam, a világhírű Qobustan Nemzeti Park is felkerült a listámra. A 2007 óta az UNESCO világörökség listáján szereplő nemzeti park (hivatalos nevén Qobustan Rock Art Cultural Landscape) több négyzetkilométernyi területén elterülő szikláin és barlangjain becslések szerint 6500 sziklarajz található, amelyeket az egykor itt élő emberek metszették, vésték, karcolták, némely esetben festették a sziklákra. Nagy részükön emberek, állatok és halászati motívumok is láthatók. Érdemes igénybe venni a személyes túravezetést, egyrészt pontosan megmutatják, hol kell keresni a rajzokat, másrészt számtalan érdekességet is megtudhatunk a nemzeti parkról. Mint például azt, hogy a most kopár és sivatagos terület közelségében egykor a Kaszpi-tenger húzódott, így az ősember közvetlen kapcsolatban volt a vízzel. Erre utalnak a sziklákon látható rajzok, amelyek csónakokat, halakat, delfineket ábrázolnak.

A Bakutól mintegy 60 kilométerre található, 1966-alapított és 537 hektáron elterülő rezervátum lélegzetelállító látványt nyújt. Területén nemcsak sziklák és barlangok, hanem települések és temetők maradványai is megtalálhatók. Szintén itt látható a valaha talált legkeletibb római felirat, amelyet egy itt, az i. sz. 1. században elhaladó római katona hagyott egy sziklán, valamint egy 2 méter hosszú zenekő, az úgynevezett „gaval dash”. Egyébként a sziklarajzokat az 1930-as években fedezték fel az itt kőfejtőként dolgozó munkások, majd utána megkezdték a feltárásokat. A Qobustan Nemzeti Park bejáratánál egy modern, interaktív, többszintes múzeum fogadja a látogatókat, ahol a turisták megismerkedhetnek Qobustan történetével és belemerülhetnek a világ barlangrajzainak a tanulmányozásába.

Azerbajdzsán sárvulkánjai

Ha már a Qobustan Nemzeti Parkig eljutottunk, a közelében lévő sárvulkánokat se hagyjuk ki, amelyek a turisták által látogatott legnépszerűbb célpontok közé tartoznak Azerbajdzsánban.  A területre érkezve az ember teljesen úgy érezheti magát, mintha a Marson lenne, ami bizonyos szempontból nem véletlen: a Marsot tanulmányozó NASA geológusai például arra a következtetésre jutottak, hogy az azerbajdzsáni sárvulkánok szerkezetükben bizonyos mértékben hasonlítanak a Mars bolygón lévő hegyvidékekhez. Azerbajdzsán egyébként a világ legnagyobb koncentrációjú sárvulkánok hazája, közel 400 található belőlük szerte az országban, ami a világ összlétszámának majdnem a felét teszi ki. Nem ritka, hogy egyesek mélysége akár a 15 kilométert is elérik, ettől függetlenül a bátrabbak nyugodtan belemeríthetik magukat a több mint 90 ásványi anyaggal telített vulkáni iszapba, amely kifejezetten jót tesz a szervezetnek és a bőrnek is.

A sárvulkánok különösen változatosak és nagyon hasznosak Azerbajdzsánban. Egyrészt számtalan információval rendelkeznek a geológusok számára, mivel gyakran szolgálnak a szeizmikus aktivitás indikátoraiként, másrészt értékes információkkal látják el az olajvezetékeket tervező cégeket. Érdekességként érdemes szintén megemlítenem, hogy a világ legnagyobb sárvulkánjai között kettőt Azerbajdzsánban találunk: Kanizadag és a Toraghai. Utóbbi 1841 és 1950 között hatszor tört a felszínre. Az ország egyik legnagyobb és legaktívabb sárvulkánja a Qobustan rezervátum közelében található Dashgil. Mivel Azerbajdzsánban többek között aktív, alvó, és tenger alatti vulkánok is léteznek, ez lehetővé teszi a kitöréseik különböző aspektusainak a tanulmányozást.

A festői szépségű Gabala

A 2500 éves selyemút mentén található festői szépségű Gabala az ország talán egyik leggyönyörűbb helye. A „Kis Svájcnak” is becézett Gabalát a világ olyan ősi városaihoz hasonlítják, mint Babilon, Trója vagy Karthágó. Az egykori karavánút mellett kialakult település korának virágzó kereskedelmi- és kulturális központja volt, és mint a régészeti ásatások is bebizonyították, a város már i.e. 4. században kaukázusi Albánia ősi fővárosa volt. Az ősi városának romjai a Gabalától délnyugatra 15 kilométerre fekvő Chukhur Gabala faluban láthatók. Legimpozánsabb része a két torony és egy erődfal része, amelyek egykor a város déli bejáratát képezték.

Mint a túravezetőm, a Gabala Régészeti Központjának főmunkatársa elmondta, a helyet 1929 óta kutatják a régészek, azóta pedig számos történelmi fontosságú kincset tártak fel. Köztük többek között egy középkori vízellátó rendszert, érméket, kerámiákat, temetkezési helyeket, illetve különböző történelmi korokra visszanyúló épületmaradványokat. Ezzel együtt, mélyen eltemetve a földben, rengeteg dolog vár még felfedezésre. Mint mesélte, a koreai szakemberek és az azerbajdzsáni tudósok által 2009-től közösen elvégzett régészeti kutatások és ásatások eredményeként Gabala történetének új és felfedezetlen lapjait tárták, és tárják folyamatosan fel. Aki bővebben is kíváncsi ezekre, látogassa meg a Gabala Régészeti Központot, ahol számtalan felfedezett tárgy látható. Sőt, egy házaspár maradványai is, akiket ölelkezve temettek el. A párt az ősi Gabala Silbir részén történő második ásatások alkalmával 2013-ban fedezték fel.

Mivel több napot töltöttem a régióban, Timur Mamedov számtalan programot szervezett, illetve több tradicionális étterem is felkerült a listámra. Mint például a Qadim és a Xanlar, de a vízen található Caspian Baliq Evi éttermet sem hagytuk ki. Ezekről, az ország gazdag múlttal rendelkező gasztronómiájáról és borkultúrájáról, illetve az egyik legismertebb azerbajdzsáni borászatról, a Gabala hegyvidéki régióban, a Kaukázus-hegység lábánál 400 méter magasságban lévő, 2007-ben alapított Savalan Aspi pincészetről viszont a következő cikkben fogok részletesen beszámolni.

Gabala, Essenso levendulafarm

Mesés, vadregényes hegyvidéki tájaival, változatos állatvilágával, kiváló éttermeivel és minden igényt kielégítő minőségi szállodáival Gabala egy igazi kincs a turisták számára. A gyerekkel érkezők sem unatkozhatnak, hiszen a maga 16 ha területével itt található a kaukázusi régió legnagyobb vidámparkja, a Gabaland. A vidámparkot gyönyörű hegyek és természeti szépségek veszik körül. A Gabala városától 4 km-re található Tufandag komplexum szintén jobbnál-jobb lehetőséget kínál a sport szerelmeseinek. Mint például nyáron a siklózás, hegymászás, télen a síelés. Érdemes megemlítenem, hogy a régióban található az ország legmagasabb hegycsúcsa, a Bazarduzu (4466 méter). Szintén kihagyhatatlan a gyönyörű Nohur-tó és környéke, ahol nemcsak csónakázni, hanem lovagolni is lehet, vagy nyugalomban egy csésze tea kíséretében kiélvezni a természeti szépségek látványát. Ha Gabalában járunk, ne hagyjuk ki a város központjától pár kilométerre fekvő Vandam falut és az itt található Yeddi Gozal nevű vízesést sem. Utazásom során a Gabala északnyugati régiójában található 30 hektáros Essenso levendulafarmot is meglátogattam, ahonnan természetesen nem üres kézzel távoztam. Egy biztos: Gabala szépségeinek felfedezésére több nap szükséges, főleg ha a közelében található gyönyörű helyeket is szeretnénk meglátogatni. Mint például a selyméről is híres Sheki-t, vagy a többek között a kiváló borairól ismert Ismayilli-t.

A jó hír, hogy a szállodák viszonylag olcsók, így ebből kiindulva, ez nem lehet akadály. Bakuból közvetlen vonat jár, de kocsival is könnyen el lehet jutni Gabalába. Utóbbi esetében az út olyan festői szépségű kaukázusi hegyvidéki falukon megy keresztül, ami garantáltan egy életre szóló élményt nyújt. Az út mentén friss árukat vásárolhatunk, sajtot, kenyeret, tojást, húst, savanyúságokat, de betérhetünk a számtalan, szabadtéren elterülő étterem valamelyikébe is. A tea mindenhol forr, a tűzön pedig folyamatosan sül valami, az emberek kedvesek, a vendégszeretetük pedig határtalan.

A cikksorozat következő két részében a Savalan Aspi Pincészet, illetve az ország komoly múlttal rendelkező gasztronómiája és borkultúrája kerül majd bemutatásra.

A meghívásért és szervezésért szintén köszönetet szeretnék mondani a Savalan Aspi Pincészet tulajdonosának, Arif Rahimovnak, illetve Azerbajdzsán budapesti nagykövetének Tahir Taghizadeh Úrnak.

Fotók: Azerbaijan Tourism Board külön engedélyével