15 megdöbbentő tény az élelmiszer-pazarlásról

Az élelmiszer-pazarlás és az élelmiszer-veszteség világszerte elterjedt probléma és komoly gondokat okoz. Ennek ellenére jelenleg mégis több mint 800 millió ember szenved súlyos alultápláltságtól, ami megdöbbentő tény, főlek annak tudatában, hogy az élelmiszerek egyharmada többek között éppen a pazarlás következményeként vesz el. Ez a nagymértékű pazarlás negatívan hat a környezetre, a gazdaságra, az élelmezésbiztonságra és a táplálkozásra is. Mint ITT is olvasható, a probléma sikeres kezelése viszont továbbra is nagy kihívás marad az elkövetkező években.

Jó hír viszont, hogy több ország felismerte, hogy határozott lépéseket kell tennie ebben az ügyben, így Franciaország, Olaszország és Anglia már évekkel ezelőtt szabályozta, Magyarország és Spanyolország pedig most vezetne be új törvényt az erre irányuló küzdelem érdekében. Lássuk be, hogy erre szükség is van, hiszen az EU-ban minden évben mintegy 87,6 millió tonna, azaz személyenként körülbelül 173 kg élelmiszer-veszteség és élelmiszer-hulladék keletkezik. Mint ebben a cikkben is olvasható, ennek több mint a fele a háztartásokban keletkezik, és lényegesen kevesebb a feldolgozás (körülbelül 19%), a vendéglátás (körülbelül 12%), az elsődleges termelés (körülbelül 11%), valamint a nagy- és kiskereskedelem (körülbelül 5%) keretében. Íme, 15 megdöbbentő tény az élelmiszer-pazarlásról.

forrás: unsplash

Évente az emberi fogyasztásra szánt élelmiszereknek nagyjából az egyharmada, azaz körülbelül 1,3 milliárd tonna kerül a szemétbe.

Az élelmiszer-pazarlás a vízkészletünk egynegyedét elpazarolja el, nem fogyasztott élelmiszerek formájában. Ez 172 milliárd dollárnyi elpazarolt víznek felel meg. És ha a víz szóba került azt is érdemes tudni, hogy egyes szakvélemények szerint a következő 80 évben az aranynál is drágább lehet bizonyos területeken az ivóvíz. Ennek legfőbb okát a globális felmelegedésben, a népesség növekedésében, illetve a túlfogyasztásban kell keresni. Jelenleg közel kétmilliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez naponta. Szintén elgondolkodtató, hogy a statisztikák szerint napjainkban tíz emberből hétnek nincs a lakásában vezetékes víz. Az ENSZ becslései szerint 2025-re 1,8 milliárd ember él majd vízhiányos területeken. A közhiedelemmel szemben ez a válság nem csak a fejlődő országok problémája, hiszen már kezd mindenkire kihatni. Például Fokváros az első olyan nagyváros, amely kilátásba helyezte a vízszolgáltatás határozatlan idejű szüneteltetését, de tíz éven belül, ha nem változtatják meg gyökeresen a vízfogyasztási szokásaikat, Sao Paulo, Mexikóváros, Melbourne, Peking, Tokió, Isztambul vagy az európai országok közül Barcelona is könnyen erre a sorsa juthatnak.

forrás: unsplash

A globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 8%-a az élelmiszer-pazarlás közvetlen következménye. Csak egy példa, ami jól szemlélteti ezt a tényt: ha az élelmiszer-veszteség egy ország lenne, Kína és az USA után ez a harmadik legnagyobb károsanyag-kibocsátó lenne a világban.

Jelenleg az elpazarolt élelmiszerből Európában 200 millió, Latin-Amerikában 300 millió, Afrikában pedig 300 millió ember élhetne.

Az európaiak és az észak-amerikaiak esetében az egy főre eső éves élelmiszer-hulladék mennyiség 95-115 kilogramm, míg Dél- és Délkelet-Ázsiában 6-11 kilogramm.  

A fejlett és a fejlődő országok nagyjából ugyanannyi élelmiszert pazarolnak évente. Ez nagyjából 670 millió tonnát jelent. Ebből körülbelül 88 millió tonna van csak az EU-ban. Spanyolország például 1,36 millió tonnát pazarol évente, ez fejenként 31 kilogramm jó minőségű élelmiszert jelent, amely felhasználható lenne. Ennek ellenére mégis kidobják. Magyarországon csak az élelmiszerláncokban 600 ezer tonna vész kárba.

Ha jelenleg az elpazarolt élelmiszerek 25%-át megmentenék világszerte, az elegendő lenne 870 millió ember élelmezésére.

A becslések szerint a század közepére a világ népessége eléri majd a 9 milliárd főt. Ahhoz, hogy a megnövekedett igényeket ki lehessen elégíteni, addigra az élelmiszer-termelést a mai szinthez képest 70%-kal kell növelni.

A fejlődő országokban az élelmiszer-veszteség 40%-a a betakarítás utáni és a feldolgozási szakaszban következik be, míg a fejlett országokban több mint 40%-a a kiskereskedelmi és fogyasztói szinten mutatkozik meg.

forrás: pexels

Kiskereskedelmi szinten nagy mennyiségű élelmiszer vész kárba, mivel az élemiszerek kinézetére fektetik a hangsúlyt. Például az USA-ban a termékek felét kidobják, mert úgy ítélik meg, hogy esztétikailag nem felelnek meg. Ez 60 millió tonna gyümölcsöt és zöldséget jelent.

Kínánál sokkal nagyobb területen termesztenek olyan élelmiszereket, amelyeket soha nem eszünk meg.

A szupermarketekben történő promóciók több élelmiszer-pazarláshoz vezetnek, mivel arra ösztönzik a vásárlókat, hogy olyan élelmiszereket vásároljanak meg, amikre nincs feltétlenül szükségük. Így sok termék végül a kukákba kerül.

A megjelenésre vonatkozó szabványok miatt a növények nagy részét nem takarítják be, ennek következményeként elrohadnak.

Európában a kifogott halak 40-60%-át visszadobják, mert nem felelnek meg a szupermarketek minőségi előírásainak.

Magyarországon évente mintegy 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik. Ennek nagyjából a harmada a háztartásokban termelődik. A legfrissebb adatok szerint ez éves szinten közel 68 kg élelmiszerhulladékot jelent fejenként.

Zárásként még egy fontos gondolat: a fogyasztási szokásaink újragondolásával sokat tudunk tenni annak érdekében, hogy a jövőre nézve ezek a tények pozitív irányba változzanak. Fontos kiemelni, hogy ez nem lemondással jár, hanem csak tudatosabban kellene megközelítenünk a vásárlást és a fogyasztást. Mindenesetre az EU és tagállamai vállalták, hogy 2030-ig kereskedelmi és fogyasztói szinten egyaránt a felére csökkentik az egy főre jutó élelmiszer-hulladék mennyiségét.

Borítókép: pexels