Breitenbach Pince Zéta 2018

Az anno oremus néven futó, kicsi és tömött fürtű, a furmintnál és hárslevelűnél korábban érő zéta szőlőfajta, szinte kizárólag csak Tokaj-Hegyalján található, s legtöbb esetben csak házasításokban kap szerepet. Nem minden termelő van vele kibékülve, de ettől függetlenül vannak olyan borászok is, melyek akár önmagában is látnak benne fantáziát, többek között például Kiss János, aki azt állítja róla, hogy kedvence lett a fajta, mivel kiváló szárazbor és aszú is készíthető belőle. Most éppen egy zéta szőlőfajtából készült 2018-as Breitenbach bor került a poharamba, melynek botritiszmentes alapanyagát a tarcali 2. osztályú besorolású területről, a Mogyorós-dűlőről lett augusztusban leszüretelve, 30 éves tőkékről.

Halvány citromszín, zöldes reflexek, nyitás után kis fülledtséget prezentál, így szüksége van némi levegőztetésre a pohárban. Visszafogott illatjegyek, nem adja egykönnyen magát, de idővel megjelennek a fehér húsú gyümölcsök, citrusok, grapefruit, szőlő, pici méz, melyhez társul egy leheletnyi törökmogyoró, illetve pihenve kakasos nyalóka. Ha nem tudnám, hogy teljesen reduktív módon, acéltartályos erjesztéssel, spontán, fajélesztő nélkül készült, majd a palackozás előtt kapott 50mg/l ként, vakon az illatában és ízjegyeiben tapasztalt kakasos nyalókás jegyeknek köszönhetően, megesküdnék, hogy leheletnyi hordót is látott az elkészítése valamelyik szakaszán. Penge savak, frissítő korty, közepestől visszafogottabb ízjegyeiben elsősorban friss citrusok, grapefruit, őszibarack, lecsengésében kevés só, és mint már említettem kakas nyalóka (hogy ez mitől jön egy teljesen reduktív módon készített bornál, arra nem igazán jöttem rá). Bár most is kiválóan fogyasztható, egy kis időre még szüksége van a palackban. Valahol 85 pont környékén.

Borítókép: Németi Sándor