Mészáros Gabriella: Az aszú nem desszertbor

Dr. Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus a hazai borélet egyik, ha nem a legismertebb és legelismertebb személyisége, Magyarország legnagyobb hatású borszakértője. Vele beszélgettem most, az interjú apropója, hogy tíz év kihagyás után megjelent az általa jegyzett Borkalauz legújabb 2022-es kiadása.

Mészáros Gabriella, a hazai borkultúra terjesztésének elhivatott úttörője, az első hazai WSET diplomás, egy jól menő ügyvédi praxist adott fel, hogy teljes mértékben a boroknak szentelje életét. Ruszton tanult 1995 és 1997 között, emellett 1995 óta a tizenhat éven keresztül megjelenő Borkalauz, és számos más borral, gasztronómiával kapcsolatos könyv szerzője, szerkesztője és kiadója. Cikkei valamennyi hazai bor és gasztronómiai tárgyú szaklapban, magazinban jelentek meg, mint például Konyhaművészet, Praktika, Eszencia, Borigo, Decanter, Vince, Bor és Piac, Magyar Konyha. Férje - a 2022-ben elhunyt Dr. Rohály Gábor - mellett az 1990-es évektől folyamatosan nyomon követi a hazai borvilág alakulását. Férjével együtt alapította meg 1991-ben a Borkollégiumot, hazánk első akkreditált WSET-képzést nyújtó intézményét, melynek vezetője és vezető előadója volt. De szintén az ő és Rohály Gábor nevéhez fűződik a Hét Borbírák Rendje, és az Év Borásza cím létrehozása is.

Ennyi év kihagyás után mit jelent számodra az újból megjelent Borkalauz? 

Örömet és megnyugvást is egyben. Tudom, szerkesztés szempontjából vannak benne apró kis hibák, ennek ellenére mégis nagyon boldog vagyok, hogy minden nehézség ellenére össze tudtam foglalni és kiadni a Borkalauzt. Férjem betegsége és halála nagyon megviselt, a mai napig pótolhatatlan űrt hagyott bennem. Kevés energiám maradt már, hogy a kötettel kapcsolatban minden kis részletre oda tudjak figyelni. Ez most így olyan lett, mint egy rontott bélyeg, de vállalom. Hiszem, hogy iránymutatásként szükség van egy ilyen könyvre.

De kezdjük az elejével: mikor és miért jelent meg első alkalommal a Borkalauz?

A rendszerváltás környékén, a kilencvenes évek elején Rohály Gáborral együtt egyre több hazai borászatot látogattunk meg, és nagyon sok bort kóstoltunk. A hazai utakhoz majd külföldiek is társultak, ezek során pedig olyan szakkönyveket kezdtünk el keresni, amiből úgy gondoltuk, hogy nem csak mi, hanem mások is tudnak tanulni. Nem titok, külföldi minták alapján született meg a Borkalauz. Először 1995-ben a Kossuth Kiadó gondozásában, de a következő évtől kezdve már a saját kiadásunkban.

"Az elsőben alig tudtunk 100 olyan bort összegyűjteni az országból, amiről érdemes volt írni. Azóta viszont sokat fordult a világ, egyre gazdagabb és színesebb a hazai kínálat."

A mostaniban például már közel kétezer bor szerepel. Tizenhat éven keresztül adtuk ki a kötetet Rohály Gáborral együtt, jó években angolul és németül is.

Pontosan mit jelent a „jó években”?

Amikor a Malév, bankok, vagy valamilyen nagy cég akár több ezer példányt is elvitt. Büszke vagyok arra, hogy a Borkalauz bizonyos kiadásait három nyelven, több mint tízezer példányban sikerült eladni. Az első nagy könyvünk, a Magyar Borok Könyve, amit szintén saját kiadásban jelentettünk meg, a nagy érdeklődésnek köszönhetően háromszor lett újra kiadva, és belőle is több mint tízezer kötet fogyott el. Pedig az árát tekintve nem volt egy olcsó könyv.  A 2010/2011 év volt az utolsó év, amikor a Borkalauz nyomtatásba került, mert addigra jutott el a világ arra a pontra, hogy nem akart senki olvasni.

Forrás: Mészáros Gabriella 

Ezek szerint ismét van igény, hogy a borfogyasztó könyvet vegyen a kezébe?

"A digitális térben valóban pár kattintással sok mindent meg lehet találni, például rákeresve egy adott borra rögtön eláraszt minket a rengeteg információ. Más kérdés, hogy ebből a halmazból mi hiteles és mi nem."

Ennek ellenére meglátásom szerint kezd fordulni a kocka, egyre többen szeretnek kezükbe venni egy könyvet és olvasni belőle. Éppen ezért döntöttük el Rohály Gáborral együtt, hogy újra itt az ideje a Borkalauzt kiadni. Továbbra is rengeteg bort kóstolok, évente több ezret is, és azokról, amik nekem tetszenek és véleményem szerint jók, borleírást is készítek. Azt tapasztaltam, hogy sokan igénylik ezeket a leírásokat.

Hogyan fogadta anno a szakma és a közönség az első megjelent Borkalauz példányokat?

Nem volt egyszerű! El lehet képzelni milyen volt, amikor a ’90-es években megjelentünk Villányban köpőcsészével borokat kóstolni… Főleg nőként, ami súlyosbító körülmény volt. Igaz, nekem nem mertek a szemembe olyanokat mondani, amiket én is és Rohály Gábor is biztos megkaptunk a hátunk mögött. Gáborral például egyáltalán nem voltak kíméletesek.

"El kellett telnie jó tíz évnek ahhoz, hogy elfogadják, hogy mi nem arra akarjuk a termelőket megtanítani, hogy hogyan készítsenek bort."

Viszont azt tudni kell, hogy a fogyasztói oldal teljesen más, mint a termelői oldal. Azt, hogy milyen bort vár el a világ, mit lehet eladni, és mivel érdemes foglalkozni, azt alapvetően sehol a világban nem a borászok, hanem a fogyasztók mondják el.

Miként látod a hazai borágazat jelenét?

A borászok egyre tudatosabban készítenek borokat, nyitottak a világra, a fiatal generációnak fontos szempont, hogy külföldön tanuljon és szerezzen tapasztalatot. Nem szabad elfelejteni, hogy a rendszerváltás után nem voltak használható ültetvények, a termelők sok esetben azt sem tudták, hogy mihez kezdjenek. Félreértések elkerülése végett: véletlenül sem okolom az idősebb nemzedéket azért, mert el kellett telnie 15-20 évnek ahhoz, hogy egy borvidék a saját identitását megtalálja. Ez egy természetes folyamat. Véleményem szerint azoknak, akik letették annak idején az alapköveket – például Gere Attila, Tiffán Ede, Thummerer Vilmos, Szepsy István - egészen más gondokkal és problémákkal kellett megküzdeniük, mint azoknak a fiataloknak, akiknek most már lehetőségük van külföldön tanulni. A kóstolás legalább annyira fontos, mint a háttér megismerése, és ebből a szempontból is könnyebb helyzetben van a fiatal generáció. Erre pedig lehet építkezni.

Egy veled régebben megjelent interjúban azt nyilatkoztad, hogy vannak olyan kérdések, amik teljesen kiborítanak, de nem ecsetelted, hogy mik lennének ezek…

Például ha valaki desszertborként jellemzi az aszút.

"Szögezzük le rögtön: az aszú nem desszertbor!"

De a jégbor kérdéskört sem kedvelem. Persze, lehet ez jó, és van erre példa, hogy a világ melyik csücskében érdemes ezzel foglalkozni és készíteni belőle igényes és drága bort. De ez nem Magyarországon van. A másik ilyen kérdés, hogy mi a kedvenc borom.

Régóta elkötelezett vagy Tokaj iránt…

Különleges adottságokkal rendelkező borvidék Tokaj, ez nem is kérdés senki számára. De a többi borvidéket is kedvelem, ilyen például Sopron, Somló, Mátra vagy Eger. Számomra nincs másodrendű borvidék. Rendszerezem Gábor írásait, és Tokaj sokszor előkerül. Például 30 éve már leírta, hogy a magyar bormarketinget csak és kizárólag Tokajra lehet felépíteni. Az azóta eltelt időben sajnos nem született megoldás a harminc éve fennálló problémákra.

Ezek szerint süket fülekre találtak a szavai?!

Teljes mértékben! Sajnos senki sem figyelt rá, senki nem érezte át ennek a súlyát.

"A szakma oldaláról sokan azt közvetítették, hogy nekünk semmi keresnivalónk nincsen a bor körül."

Ezek tudatában nem volt így nehéz nektek?

Azért nem, mert a termelők rájöttek, hogy nem öncélúan csináljuk a dolgunkat, hanem azért, hogy jobb legyen a hazai borok minősége és megítélése is.

Borkalauz, forrás: Mészáros Gabriella

Mit kell tudni a mostani kötetről és a benne szereplő borokról?

Úgy szubjektív a könyv, hogy megpróbáltam a legteljesebb mértékben az objektivitásra törekedni, ami valljuk be, borok szempontjából nehéz feladat. Ennek ellenére 30 év kóstolási tapasztalattal a hátam mögött teljes mértékben vállalom a saját véleményemet. Persze, a saját kóstolóimon már kialakult egy olyan közönség és csapat, akiknek a véleményét minden alkalommal meghallgatom, őket fel is soroltam a Borkalauzban. A kötetben felsorolt tételek viszont kizárólag olyan borok, amelyek nekem örömöt szereznek, és mindenkinek bátran merem ajánlani. Ezeknek nagyobb többsége nem drága bor, hiszen nem ez a lényeg. Sokkal inkább, hogy rendelkezzenek egyéniséggel. Az értékelés valójában ott kezdődik, hogy bekerül-e egy adott pincészet és bor a kötetbe. Ha valaki nem kerül említésre, nem feltétlenül azért van, mert nem kedvelem a borait, hanem lehetséges, hogy nem találkoztam vele és a boraival.

Lapozva a Borkalauzt észrevettem, hogy nincsenek pontok a borok mellett...

A kötet előszavában is említettem, hogy sem a borokat, sem pedig a pincészeteket nem pontozom.

"A borélvezet nem lehet verseny tárgya."

Persze, időnként elmegyek versenyekre bírálni, de a kíváncsiság hajt és soha nem az, hogy kinek hány pontos lesz a végén a bora. Ha esetleg valaki már járt a kurzusaimon és kóstolóimon, szerintem el tudja dönteni, hogy lehet-e bízni abban, amit mondok vagy sem. A magyar pincészeteket már a kezdetektől fogva ismerem, hiszen 1988-tól folyamatosan kóstolom a boraikat. Nyilván minden egyes tétel nem kerül el hozzám sem. Viszont ahhoz, hogy egy termelővel érdemes legyen foglalkozni olyan szinten, hogy könyvben is merjem ajánlani a borait, ahhoz az kell, hogy a szőlője, a birtoka, és gondolatai rendben legyenek. A tudatosság talán a legfontosabb összetevője a jó borok készítésének. A gazdasági kényszerből megszülető borokról nem feltétlenül szeretnék írni.

Hol lehet a Borkalauzt megvásárolni?

Nálam a Pasaréti úton, illetve a Lövőház utcában található Szalonspicc Kávé és Borbárban. A legjobb interneten megrendelni, ezzel kapcsolatban a saját oldalamon található bővebb információ ITT. Éveken keresztül a könyvkereskedésekben is kaphatóak voltak a könyveim és a Borkalauz kiadásai is, de az igazság az, hogy szemérmetlenül magas árréssel dolgoznak.

A jövőre nézve milyen terveid vannak?

Hamarosan angol nyelven is kapható lesz a könyv, de a tervek szerint minden évben szeretnék egy újabb kötetet kiadni.