Tóth Ferenc Pincészet: „Értéket szeretnénk teremteni”

Idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját az Egri borvidék egyik legismertebb borászata, a Tóth Ferenc Pincészet. Ennek apropóján Tóth Katalinnal, a borászat ügyvezetőjével beszélgettem múltról, jelenről és jövőről.

Hogyan kezdődött 40 évvel ezelőtt a Tóth Ferenc Pincészet története?

Minden egyéb munkájukat feladva, gyakorlatilag szinte teljesen a nulláról építették fel a szüleim a birtokot. Bár nagyszüleim is rendelkeztek szőlőterületekkel, ezeknek jelentős részét elvették a szocializmusban. Csak egy 800 négyszögöl maradt a Pajados-dűlőben, amit ők továbbra is nagy gonddal és alázattal műveltek. Később a szüleim visszaszerezték a földek egy részét, majd 1983-ban telepítették az első 6 hektár szőlőt az Afrika-dűlőben.  Hitük, szorgalmuk, elszántságuk, és az önmagukba vetett bizalom végül a legnehezebb időszakokat is átvészelve megalapozta a pincészetünk alapjait. A siker nem jött könnyen, mindenért keményen megdolgoztak. Büszkék vagyunk, hogy a mai napig kétkezi munka által, befektetők nélkül, megőrizve a függetlenségünket értünk el mindent. 40 év kitartó munkájának köszönhetően jelenleg már egy 25 hektáros gyönyörű birtokon gazdálkodunk nap mint nap.  

Tóth Ferenc

Gyakorlatilag már az egész gyerekkorodat a szőlőben töltötted, mondhatni beleszülettél ebbe a világba. Egyértelmű volt számodra, hogy felnőttként te is ezt a hivatást választod magadnak?

Egyáltalán nem! Hogy őszinte legyek nem igazán akartam pincéről, szőlőművelésről és borkészítésről hallani, de az élet másképpen hozta. Középiskolásként, amikor a szüleim telepítettek szőlőt nem kívánság műsor volt számomra, hogy segítek-e vagy sem. Miközben a többi gyerek nyaralt vagy strandra ment én a mindennapjaimat a szőlőben töltöttem. Most már más, hiszen modern gépek állnak rendelkezésre, de akkor mi vittük fel a gödörből a két kezünkkel vödrökben a vizet.  Nem véletlen, hogy amikor felnőttem úgy voltam vele, hogy bármi mást csinálok csak ezt nem, így teljesen más területen helyezkedtem el. Visszagondolva viszont boldog vagyok, hogy így alakult az életem.  

Végül csak itt kötöttél ki…

Már fiókvezetőként dolgoztam egy bankban, amikor rájöttem, hogy a szüleim ketten a feladatokat már nem tudják azzal az intenzitással vinni, ahogyan ez elvárható lenne. Közel 20 évvel ezelőtt maga a borász volt egy személyben szőlész, borász, értékesítő, illetve minden papír munkát is ő végzett. Ez nálunk is így volt. Láthatóan a szüleim ezt az egész munkát már nem igazán bírták egymaguk. Másrészt be kellett látni, hogy komoly beruházások, fejlesztések nélkül nem tudunk lépést tartani se az ország, se a borvidék kiváló borászataival. Felmerült, hogy vagy külső segítséghez folyamodnak, vagy eladják a birtokot és ez az érték felszámolásra kerül, ők pedig nyugdíjasként élik tovább az életüket. Utóbbi nem igazán jöhetett volna számításba, hiszen az életük a szőlőről szólt. Végül megbeszélve a lehetőségeket a családdal, felmondtam a bankban és csatlakoztam ügyvezetőként a borászathoz.  

Tóth Katalin

Bátor döntés volt részedről…

Nem igazán volt más út! Ráadásul mindezt úgy, hogy ezen a területen nem volt tapasztalatom, senkit sem ismertem a szakmában, közben a borok értékesítésével kellett foglalkoznom. Több borunk volt, mint amit akkor helyben el tudtunk adni, ebből adódóan fontos volt további értékesítési csatornákat találni. Így rám hárult az a feladat, hogy segítsek a borok eladásában. Aztán egyre több feladat és kihívás jött. Például 2006 és 2010 között a kezdeti 8 ha-ról 25 ha-ra bővítettük a szőlőterületeinket, kialakítottuk és megnyitottuk a Szépasszonyvölgyi látványpincénket, a Kistályai úti feldolgozó pincét bővítettük, teljesen megújult a technológiánk, illetve a pincében négy új, egyenként 50 méter hosszú alagutat vájtunk a riolittufában.

Gondolom nem volt egy könnyű időszak…

Egyáltalán nem, de lassan megbirkóztam a feladatokkal. Szerencsére mindig ott voltak mellettem a szüleim, illetve férjem, Zoltán is, aki a mai napig a gazdaság pénzügyi hátterét és stabilitását biztosítja. Azóta is szenvedélyesen és hittel végezzük a munkánkat, benne élünk a nap 24 órájában. Értéket szeretnénk teremteni, és ehhez ez az egyetlen járható út. Fontos viszont kihangsúlyoznom, hogy az, ahol most tartunk, csapatmunka eredménye. Itt mindenki fontos része a pincészetnek, és hozzáteszi a saját értékeit a közös munkához. Ezt csak egymás iránti bizalommal lehet csinálni. Mára már eljutottunk arra a pontra, hogy minden feladatnak meg van a maga felelőse, aki kiválóan elvégzi a maga munkáját.

Más emberré tett az azóta eltelt időszak?

Bizonyos szempontból igen. Már 20 éve vagyok a családi pincészetünknél, sok mindent megismertem és megtapasztaltam az évek alatt, és visszagondolva nagyon sokat tanultam mindenből.

Akkoriban vagy inkább most nehezebb értékesíteni borokat?

Nézőpont kérdése. A bor egy bizalmi termék, éppen ezért nagyon fontos a hitelesség. A vásárlóink döntő többsége az alapján választja ki a borainkat, hogy ismer, találkozott már velünk valahol. Viszont elengedhetetlen, hogy a készített boraink finomak és minőségileg kifogástalanok legyenek, hiszen aki nem ismer, csak a bor alapján alkot véleményt a pincészetünkről.

Szerinted mi a legnehezebb dolog, amivel jelenleg a borágazat küzd?

Az, hogy a bornak nincs ára, közben minden költség borzalmas mértékben megnövekedett. Nem vagyok egy panaszkodó típusú ember, igyekszem mindenben a jót látni, de véleményem szerint ez oda fog vezetni, hogy országos szinten lecsökkennek majd a megművelt területek. Egyfajta tisztulás fog bekövetkezni a piacon. Mindennel együtt pozitívan tekintek a jövőre, és igyekszem megoldani az elém háruló feladatokat. 

Tóth Ferenc Pincészet, Eger

Ha már rátértünk a borokra, hogyan épül fel a Tóth Ferenc Pincészet portfóliója?

Mivel Egerben élünk, az Egri Csillag és az Egri Bikavér természetesen a legfontosabb pillére, mellettük a fehér szőlőfajtáknál a leányka, ami pedig a vörös vonalat illeti a kadarka, és a legjobb évjáratokban a kékfrankos. Ezek adják a portfóliónk gerincét, de ezeken kívül vannak olyan szerelemborok, mint például a rajnai rizling és a pinot noir, amiket szintén nagy figyelemmel és tudatossággal készítünk. Előbbiből nagyságrendileg 1000 palack készül évente, és csak itt a borászatnál kapható. Ha pedig szerencsénk van, és az időjárás is megengedi, akkor a leánykából kései szüretelésű édes bort is készítünk.

Korábban nagyon széles volt a választékunk, édesapámtól például úgy vettük át a borászatot, hogy addig döntően lédig értékesítés volt. Viszont a férjemmel együtt tudatosan meghatároztuk azt az irányt, hogy csak palackos borral szeretnénk foglalkozni, és ezt magas minőségben. Ennek megfelelően egyre jobban szűkíteni kezdtük a portfoliót, ami mára - bár a finomhangolás még tart - már végleg letisztult. Eljutottunk arra a pontra, hogy nagyon jól megismertük a területeinket, tudjuk milyen fajtákkal érdemes foglalkoznunk, illetve belőlük milyen borokat szeretnénk készíteni. Ezt a tapasztalatot visszük tovább évről-évre, valamint igyekszünk ezt továbbfejleszteni. Csak olyan fajtákkal dolgozunk, amelyek ide köthetőek, azaz egriek, magyarnak tekinthetőek, és több száz éve bizonyítottak a borvidéken található dűlőkben. Fontosnak tartom ezeket a borainkon keresztül bemutatni a magyar és a külföldi fogyasztóknak. A szakmai vezetés 2020-tól Filep Miklós Gergely, borászati vezető kezébe került, aki a pincészet stílusának megőrzése mellett, nagyfokú hatékonyságot és precizitást csempészett a borkészítésbe.

Ha jól tudom, a leánykához és a kadarkához érzelmi kötödésed van…

Igen, mindkettő édesapám, Tóth Ferenc öröksége. A leányka akkoriban nem volt olyan sikeres a fogyasztók körében, mint például az olaszrizling vagy az Irsai Olivér. Papa viszont mindig azt mondta, hogy higgyem el, eljön majd az az idő, amikor a fogyasztókat érdekelni fogja a fajta. Az idő, mint sok más mindenben is őt igazolta. Mára olyan sikeres és közkedvelt lett, hogy minden palack leánykánk nagyon gyorsan elfogy. A fajtát egyébként házasításként is használjuk az Egri Csillagban.

A mai nap többször is szóba került az újratelepítés, mit kell erről bővebben tudni?

Mivel a birtok folyamatosan megújul, fontos a korszerűtlen ültetvényeinket lecserélnünk. A Síkhegyen olaszrizlinget fogunk telepíteni, ennek nyugati részén 5 vagy 6 osztrák különböző klónú kékfrankost, a pincészet felett található Marinka-dűlőben pedig hárslevelűt.

Tóth Ferenc Pincészet, Szépasszonyvölgy

Gondolom nem véletlenül ezekre a fajtákra esett a választás…

Egyáltalán nem! Ezt komoly talajvizsgálat előzte meg, így egyértelművé vált, hogy az adott területen milyen szőlőfajta érzi magát jól. Bár a köztudatban az terjedt el, hogy a borvidéken szinte mindenhol vulkanikus alapkőzet van, a saját talajtani fúrásainkból kiderült, hogy a növények gyökere jóformán nem találkozik ezzel az alapkőzettel. Hatalmas tapasztalatokkal fogunk rendelkezni néhány év múlva, így amikor esetleg a fiam a későbbiekben szeretne szőlőt telepíteni, pontosan tudni fogja, melyik klón adja a legjobb termést. Szintén fontos megemlítenem, hogy az idei évben egy speciális meteorológiai mérőállomás és sztereo kamera kitelepítése történt a Síkhegyre, aminek segítségével pontos képet fogunk kapni a legfontosabb dűlőnkről.

Aki ellátogat a borvidékre, hol kóstolhatja meg a boraitokat?

Három különleges helyen: a Szépasszonyvölgyben lévő látványpincénkben, a Kistályai út 40. szám alatti feldolgozó pincénkben és borboltunkban, illetve fent a Síkhegyen, ahol kialakítottuk a Tóthék nevű helyünket. Itt minden évben, nyáron és ősszel 4 rendezvényen várjuk az érdeklődőket. 

Tóthék, Síkhegy

Hogyan látod például 10 év múlva a Tóth Ferenc Pincészetet?

Úgy, hogy minden évben egyre szebb borok születnek, mindez annak a tudatos munkának az eredménye, amin az elmúlt években elindultunk. Hiszem, hogy csak így lehet komoly és eredményes borászatot felépíteni. Bízom benne, hogy a gyerekeim majd idővel átveszik tőlünk a stafétabotot és továbbviszik megújult erővel azt a munkát, amit édesapám 40 évvel ezelőtt elkezdett.

Fotók: Tóth Ferenc Pincészet

(A cikk a Tóth Ferenc Pincészet és a WineArtCulture közös együttműködésének eredményeként jött létre)