Szekszárd, legendák nyomában: a Görögszó

A múlt évben megkezdett, a Tokaji borvidékkel foglalkozó többrészes sorozat népszerűsége arra sarkalt, hogy Legendák nyomában címmel, szintén Nagy Kornél történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa segítségével bemutassam Magyarország egy-egy híres dűlőjét, s ezzel együtt egy olyan meghatározó pincészet vörösborát, ami részben vagy teljes mértékben az adott dűlőről készül. A most következő részben a Szekszárdi borvidéken található Görögszó-dűlő kerül bemutatásra, illetve a Németh János Pincészet innen származó vörösbora, a Serius Cuvée 2019.

Németh János Pincészet

Németh János

Németh János, a Németh János Pincészet szíve-lelke megkerülhetetlen tényezővé vált az elmúlt években a Szekszárdi borvidéken. Az általa készített fiatalos lendületű borok nagyon egyediek, amelyekben a gyümölcsösség, a jól ihatóság, a finomra hangolt tannin, és a jó szerkezetű savak mindig fontos szempontot játszanak. A Szekszárdi hegyközségi borversenyen 2008-ban és 2011-ben a Legeredményesebb Ifjú Borász címet elnyerő Németh János a Gyöngyösi Főiskolán szerzett diplomát szőlész-borász szakon, és édesapja 1999-ben történő halála után már egészen fiatal korától kezdve önállóan felelős az anno a dédnagyszülők által alapított pincészetért, a szőlőtermesztésért és természetesen a jó ízléssel készített borokért. Jelenleg a Szekszárdi borvidék kiemelt adottságú dűlőiben (Iván-völgyben, Porkoláb-völgyben, Görögszóban, Gyűszű-völgyben, Decsi-hegyen, Baranya-völgyben, illetve a Gurovica-tetőn, ahol bérelt területe van, és szigorú korlátozást alkalmazva vásárolja az innen lévő szőlőket) és parcelláin, 10 hektáron gazdálkodik, ahonnan évjárattól függően nagyjából 50.000 palack bort készít évente.

Németh János Pincészet

A birtok közepe, mely nagyjából 5 hektárt foglal magában, a Görögszó- dűlőben található. Általában innen szüretelik a prémium sorozatukhoz a szőlőt, mint például a Serius Cuvéenek, a Sauvignon Válogatásnak, a Cabernet Franc-nak, és a Deviant Syrah-nak az alapanyagát. Az elmúlt években a több dűlőben történő kadarka újratelepítése fontos szerepet játszik a pincészet életében, de a zweigelt szőlőfajta és a belőle készített, tartalmas, de mégis gyümölcsös bor szintúgy fókuszban van. Például a saját bikavérükben mindig szerepet kap. Bevallása szerint, ha a külföldi piacokra szeretnénk kilépni, akkor csak a Kárpát-medence szőlőfajtáiból készített borokkal van esélyünk. Németh János 2020-ban az összes területén már átállt a bio szőlőtermesztésre, és bár elmondása szerint ez nem egy könnyű feladat, mégis számára ez a fajta megközelítés nagyon fontos szempont.

Németh János Pincészet Serius Cuvée 2019

Csak kiemelkedő évjáratokban készül, amikor mindegyik alkotóeleme úgy áll össze, hogy kompromisszum nélkül kerülhet palackba. A Serius Cuvée első évjárata 2009-ben készült, ezt követte 2011-ben, majd egy nagy kihagyás után a 2017-es és a 2019-es évjárat. De az ötödik, azaz a 2020-as évjárat is már palackban pihen, és a tervek szerint november környékén kerül forgalomba. Csak a Serius Cuvée esetében használnak első töltésű 500 literes hordót, ami az érlelést illeti ez nagyjából 16-18 hónapig tart. Minden alapanyag külön van spontán erjesztve, majd hordóba kerül, valamint a végleges házasítás után még egy kis időre újból a hordóba, majd palackba kerül.

A 2019-es évjáratú Serius Cuvée, amely magában foglalja a 4 világfajta házasítását (syrah, cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot közel azonos arányban használva) egy gazdag, határozott és tartalmas illat- és ízvilágú bor, amely komolysága, mélysége ellenére mégis jól iható. Kitöltve mély rubin szín fogad a pohárban, komplex illatában pedig érett erdei gyümölcsök, szeder, áfonya, fekete cseresznye, rózsabors, kökény fedezhető fel, a háttérben egy kis szilvával díszítve, amihez társulnak a jó ízléssel adagolt hordóból származó fűszerek és aromák, elsősorban csokoládé, és kevés vanília. Ízében is szépen visszaköszönnek az illatában tapasztalt jegyek, a tannin selymes és puha, savai pedig jó tartást adnak a kortynak. Ételek, hűvösebb esték és tartalmas baráti beszélgetések ideális bora. Nem mellesleg az ára is barátságos.   

A szekszárdi Görögszó-dűlő története Nagy Kornél jóvoltából

A Görögszó a Szekszárdi borvidék egyik legnagyobb múlttal rendelkező és egyúttal ikonikus szőlőhegye. A ma ismert nevét a mintegy három és fél évszázadon át birtokló grábóci (régi nevén Grábolcz) szerb ortodox (bizánci rítusú) Szent Mihály Arkangyal monostor és püspökség után kapta. Ugyanis az ó-egyháziszláv mellett a görög nyelven, azaz görögszóval is tartották szent liturgiájukat. S ezért kezdték el nevezni a helybéli magyarok 1586-ban a szőlőterületet a görög nyelven „miséző” rác szerzetesek után Görögszónak.

Ugyanakkor kevésbé ismert, hogy a Görögszó elődje, a Grábolcz hegye már az oszmán-török hódoltság előtt is intenzív szőlőművelés alatt állt. Tudniillik, a 14. század első harmadában (1330 körül) Anjou Károly Róbert (1301−1342) király által alapított – és egyúttal a mai borvidék területén kívül fekvő − grábóci bencés apátságról nagyon kevés adat maradt fent.  Annyi tudomás van róluk, hogy az apátságot Szent István Vértanú tiszteletére szentelték fel, és szőlőbirtokai Szekszárd környékén voltak találhatók többek között a mai Görögszó-dűlő elődjén, a Grabolcz-hegyén. A bencés apátság azonban az 1543. évi oszmán-török hadjáratok során elpusztult. Egykori birtokai és tartozékai, a szőlőkkel együtt előbb a budai villajet, majd a pécsi villajet kezelésébe jutottak. A hadjáratok során a környék lakosságának jelentős része vagy elpusztult, vagy elmenekült. Helyükre az oszmán-török urak Dél-Szerbiából ortodox hitű szerb, vagy akkori nevükön rácokat telepítettek le.

Ugyan az iszlám szigorúan tiltotta az alkoholfogyasztást, azonban az oszmán-törökök felismerték, hogy a borból származó adóból busás haszonra tehetnek szert. Ezért a megtelepülő szerbeknek engedélyezték a szőlőművelést és a borkészítést. Az újonnan jöttekkel tartottak a szerb ortodox egyház pópái is. Olyan nagyfokú volt a spirituális igény köreikben egy, a püspöki joghatósággal is rendelkező egyházi központ létesítésére, hogy az oszmán-török urak végül elfogadták a szerbek kérését: 1580-ban az akkor elnéptelenedett Grábolczon, az egykori bencés apátság helyén monostort alapítottak Szent Mihály és Gábriel Arkangyalok tiszteletére. Élén a püspöki (vladika) címet is viselő apáttal (igumen), akinek egyházi joghatósága az idő tájt a teljes tolnai és baranyai rác lakosságra kiterjedt akkor. Ezzel együtt jelentős szőlőterületeket is kaptak, amelyet az oszmán-török urak adómentesnek nyilvánítottak. Ezek közé tartozott az egykori grábóci bencések szőlői is Szekszárd határában. Ezt a kiváltságot 1586-ban a pécsi szandzsák bég újfent megerősítette, és akkor már szőlőhegyet Görögszó néven ismerték.

A következő évtizedek során, úgymint 1636., az 1646., az 1650., az 1657., és az 1680. évi oszmán-török összeírások és adójegyzékek, vagy akkori nevükön a defterek virágzó egyházi tulajdonban álló szőlőkről tettek említést a Görögszón. Gyakran tettek említést arról ezek az írott dokumentumok, hogy a grábóci szerb ortodox apátok pénzét műveltették szerb lakosokkal. A 17. század második felében egyes parcellákat ugyancsak szerbeknek adtak haszonbérletbe.

Ez az idilli állapot egészen a felszabadító háborúkig (1683−1699) tartott. A katonai műveletek a szekszárdi borvidék szőlőit sem kímélték, azonban a lakosság nem menekült el tömegesen. Az 1687., az 1689., az 1695., és az 1702. évben a bécsi udvar utasítására készült összeírások részletesen beszámoltak arról, hogy a monostor tulajdonában álló szőlők a Görögszón ugyan a szőlőmunkák elmaradása miatt elhanyagolt állapotban voltak, de ennek ellenére nem indultak pusztulásnak. Ugyanakkor ezt a korántsem ideális helyzetet tovább nehezítette a Rákóczi szabadságharc (1703−1711) kitörése. A bécsi Habsburg udvar, azaz a labancok pártján álló szerb lakosság jelentős részét a Bottyán János (1643−1709) generális vezette kurucok elüldözték az 1706−1707. évi dunántúli hadjárat során, és a monostor szerzetesei menekülni kényszerültek. Így a Görögszó művelése megszakadt.

Ezt bizonyítja egy 1712. évben készült kamarai feljegyzés is, miszerint a Görögszó területe teljesen elpusztult. Néhány év múltán az ortodox szerzetesek visszatértek Grábócra, és az udvar segítségével újra építették monostorukat. A Görögszót 1715-ben újból beletelepítették, és művelés alá vették. A 18. század közepétől kezdve már nemcsak az apátság, hanem a környékbeli és tolnai szerb parókiák (úgymint Bátaszék, Decs, Dunaföldvár, Kisnána, Medina, és Szekszárd) is birtokhoz jutottak a szőlőhegyen. Ezeket az apátság adományozta nekik. Időközben számos szerb lakos áttért a katolikus hitre, és idővel beházasodott az ugyancsak Róma hitén lévő, borvidéken megtelepedett sváb lakosságba. Ezt érzékelte a grábóci monostor is, mivel egyre kevesebb volt az olyan hívő, aki művelni tudta volna a Görögszót.

Az apátság előbb haszonbérletbe, majd áruba bocsátotta szőlőterületeinek egy komoly részét a Görögszón. Így a 18. század végére a Görögszón elsősorban sváb gyökerű, szabad paraszti tulajdonosokkal találkozhattunk. Ebben az időszakban birtokosként megjelent a magyar arisztokrácia (Batthyány, Dőry, Zichy főúri családok), valamint a katolikus egyház is. Sőt, a 19. század második felében pedig a Szekszárdon megtelepedett zsidóság is. A grábóci ortodox monostor egyre fogyatkozó területtel, de birtokos maradt 1945-ig a Görögszón, szőlőiket pedig államosították. A zsidó birtokosok pedig a diszkriminatív törvények és a vészkorszak miatt vesztették el szőlőiket. A sváb tulajdonosok pedig egyfelől az 1945. évi kitelepítések miatt, valamint az 1949−1950. évi államosítások, az 1957. évi kollektivizálás okán vesztették el birtokaikat. A Görögszó történetében az új korszak az 1989−1990. évi politikai változások következtében köszöntött be a borvidéken.

Fotók (a Serius Cuvée kivételével): Németh János Pincészet